„A szeretetet hagyta ránk örökül” – 27 történet az életmentő lelkészről Sztehlo Gábor egykori mentettjei mesélnek egy új kötetben

„A szeretetet hagyta ránk örökül” – 27 történet az életmentő lelkészről Sztehlo Gábor egykori mentettjei mesélnek egy új kötetben

Share this content.

Forrás: kotoszo.blog.hu
Budapest – Sztehlo Gábor kétezer ember életét mentette meg a második világháború alatt, utána pedig több száz gyermek megélhetését biztosította a budakeszi úti Pax gyermekotthonban, ahol megalapították a Gaudiopolis ifjúsági államot. Hogyan emlékeznek rá mindazok, akik gyerekként kapcsolatban álltak vele vagy felnőttként tudták meg, hogy az életük neki köszönhető? Mi történt az egykori Sztehlo-gyerekekkel a háború előtt, alatt és után? Hogyan éltek és milyen hatással volt rájuk az, akit az „egyetlen igaznak” tartanak ma is? Erről szól a Sztehlo-gyerekek voltunk című kötet, amely a napokban jelent meg a Luther kiadónál Laborczi Dóra és Andrási Andor szerkesztésében.

Sztehlo Gábor, a gyermekmentő nevéhez kötődik a Gaudiopolis gyermekköztársaság, és talán máig ő a legismertebb magyar evangélikus lelkész, aki kétezer zsidó származású embert, köztük mintegy ezerhatszáz gyermeket mentett meg a vészkorszak alatt. Utána pedig – kezdetben az egyházi fenntartást biztosító Jó Pásztor Alapítvány gyermekotthona, majd a svájci és egyéb külföldi támogatással működő Pax Gyermekotthon keretei között – éveken keresztül fogadott be gyerekeket, kizárólag szükség és rászorultság alapján, származásukat, társadalmi státuszukat, szüleik politikai múltját vagy a család vallási hátterét egy pillanatig sem hánytorgatva.Irgalom, szeretet, remény, testvériség és testvériesség jelennek meg az egykori mentett vagy gyermekotthonos, ma nyolcvan-kilencven éves férfiak és nők történeteiben.

A gyakran nehezen megfogalmazható módon idilli részeknél az olvasóban joggal merülhet fel a kérdés: nem pusztán az idő szépíti-e meg az emlékeket? Nemcsak az egykori, sajátos gyermeki tapasztalat és a ma már idős emberek nosztalgikus ábrándja teszi-e ennyire hihetetlenül, már-már közhelyesen álomszerűvé Sztehlo Gábor lelkipásztori és pedagógiai munkásságát, valamint a két diktatúra váltásakor kibontakozó demokratikus gyermekköztársaság működését és az abban megélt – biblikus és hétköznapi értelemben is – testvéri közösséget?

El tudja-e hinni az olvasó, hogy mindez valójában így történt? Hogy a Sztehlo Gábor személyéről és hatásáról szóló visszaemlékezéseket nem az idő szépítette meg, hanem ő valóban a szeretet, a teremtés és a testvériség megalkuvást nem tűrő embere volt egy olyan világban, ahol csak a gyűlölet, a pusztítás és az ellenségeskedés aratott?

Tovább a KötőSzó blogra.

Az evangelikus.hu cikkeihez a Magyarországi Evangélikus Egyház Facebook profiljában szólhat hozzá, itt mondhatja el véleményét, oszthatja meg másokkal gondolatait: www.facebook.com/evangelikus
A hozzászólásokat moderáljuk, ha gyűlöletkeltő, törvényt, illetve személyiségi jogokat sért. Kérjük, mielőtt elküldi véleményét, a fentieket vegye figyelembe!