200 éves fennállását ünnepelte a Tolnanémedi Evangélikus Egyházközség – Videó! – Friss hozzászólásokkal!

Szabó Vilmos Béla esperes prédikációjában kérdéseket tett fel. „Esélyt
és lehetőséget kaptunk Istentől a vele és egymással való közösségre.
Vajon ki tudjuk-e használni ezt a lehetőséget? Beépülünk-e, mint építő
kövek ebbe a közösségbe és a helyünkön vagyunk-e? Egyedülálló téglák
vagyunk-e vagy egy közösség részei?” – helyezte szavait a hívek lelkére.

Óvari Péter helyi lelkész köszöntőjében kiemelte: „A gyerekek nélkül a
gyülekezetnek csak 200 éves múltja van, de velük jövője is van.”

Jankovits Béla azt hangsúlyozta, hogy a jövő a múltból táplálkozik,
mert e nélkül bizony nincs jövő.

Győri József özvegye, Irénke néni Jóska bácsi korábbi irását olvasta
fel, aki 50 évig volt a Tolnanémedi gyülekezet felügyelője.

Andorka Árpád egyházmegyei felügyelő elmondta, hogy egyes bejegyzés
alapján a település 600 éves lenne.

A megemlékezés során a láng és a tűz jelentősége többször is megjelent, így például a Tudd, van egy gyertya című énekben, és Varsányi
Ferenc lelkész üzenetében is, aki arra kérte a gyülekezet tagjait: „Őrizzétek a szent tüzet!”

A www.tamasimsszio.eu honlap vendégkönyvébe több bejegyzés is érkezett az ünneppel kapcsolatban. Ezekből idézünk:

Még csak 3 éves voltam, mikor elköltöztünk Némediből. A templom mégis
olyan ismerősnek tűnt, bár nem emlékezhetek rá. Isten mindenütt jelen
van!

Seben Karolina és Viktória

Örülök, hogy itt lehettem, abban a gyülekezetben, amely nagyapámnak
oly sokat jelentett! Kívánom és imádkozom, hogy nagyapám álma, hogy a
gyülekezet gyarapodjon és Tolnanémedin ébredés legyen, mielőbb valóra
váljon! Isten áldását kívánom!

Győri Johanna

Isten gazdag áldása kísérje a gyülekezet életét. Épüljön valóban lelki házzá!

Horváth-Csitári Boglárka

„...adj Uram tiszta örömöket. Messzi úton hova mindig úgy vágytam, jó
volna menni. Menni! Régi önmagamat újra meglelni! Uram! Azt a sok jót,
amit tőled kaptam, még neked is meghálálni." (Molnár Erzsébet: Adj még
időt)

Drága Tolnanémedi Testvérek!

Más szolgálataim miatt nem tudok jelen lenni és együtt ünnepelni a szeretett Tolnanémedi testvérekkel a gyönyörű templom 200 éves
születésnapján. Így testben távol, de lélekben annál közelebb köszöntöm
nagy-nagy szeretettel a gyülekezetet.

12 évig (1996-2008) lehettem Tamási lelkészként a Tolnanémedi
gyülekezet lelkipásztora is. Szívesen, örömmel jártam Tolnanémedibe, s
hogy mennyire sokat jelentett ez a közösség, azt az irodám falán
elhelyezett templom képről, folyton eszembe jutó emlékek sokasága
jelzi.

Sok szeretettel gondolok az akkori kedves arcokra, a mindig családias
és bensőséges közösségre, az együtt munkálkodás örömeire, nagyszerű
gyülekezeti napokra, ahol az ige mellett, önfeláldozó asszonyok
jóvoltából palacsinta, vagy épp halászlé került a sokaságnak. De
mindig nagy melegség járja át szívemet, akkor is, ha a templomra
gondolok. Erre a szép, arányos, falaival, formájával, színeivel és
berendezéseivel is prédikáló épületre. Már amikor megáll előtte az
ember, akkor is érzi Isten hívogató, magához ölelő szeretetét. Amikor
pedig belép, érzi: „Itt van Isten köztünk".

Hisz e gyönyörűen felújított épület, egy kis gyülekezet élni akarását
tanúsítja. Előttem van, ahogyan a gyülekezet motorjának számító
asszonyi baráti közösség, szervezi az építést, szépítést. Tolnanémedi
az a gyülekezet, ahol a kiöregedő széteső közösséget, bátor,
önfeláldozó asszonyok segítenek felrázni, talpra állítani. Ahol a
gondnoknő zenélni tanul, hogy legyen kísérete az éneklésnek. Ahol
asszonyok olykor több időt szentelnek a templomnak és gyülekezetnek,
mint a családnak. Remélem, még mindig van erő bennük és összetartás a
nehézségek ellenére is. Nagy szeretettel gondolok a gyülekezet elhunyt
felügyelőjére, Dr. Győri Józsefre, Jóska bácsira, aki bár távol élt
Budapesten, de mindig szívén viselte szülőfaluja gyülekezetét s bölcs
tanácsaival és anyagi támogatásával mindig ott állt a közösség mögött.

Ezért most szívem teljes melegével Kívánom a templom 200 éves
fennállását ünneplő Tolnanémedi testvéreknek, hogy az a sok-sok ige,
ami Isten házában két évszázad alatt elhangzott, legyen mindig áldás
az ott élők számára. Az a testvéri, baráti
közösség, amit évtizedeken át megéltek legyen maradandó és váljék
példává sokak számára. Kívánom, hogy ma is és életük minden napján
szívből és lélekből tudják énekelni: „Áldjad én lelkem a dicsőség örök
királyát"!

Erős vár a mi Istenünk! Szeretettel és tisztelettel:

Honthegyi Zsolt, Keszthely