„Ami jó, azt tartsátok meg” – Rendhagyó beszámoló egy nemzetközi konferenciáról

Csodálkoztam a kedves figyelmességen, amivel időnként felkerestek.  Megvan-e a repülőjegyem? Kaptam-e visszajelzést a szállásról? Tudom-e, hogyan jutok el a helyszínre? Nem tolakodtak, csak törődtek velem. Vártak a bejáratnál, segítettek regisztrálni, tanácsot adtak, őrizték a csomagjaimat. Ilyesmin csodálkozik manapság az ember. Nem ehhez vagyunk szokva. Először furcsállottam, aztán elkezdett jólesni, majd rábíztam magam a kedves, vendégszerető gondoskodásra, és teljes figyelemmel élveztem azt, ami körülöttem történt és aminek részese voltam. Egy idő után a csodálkozást is abbahagytam, mert megértettem, hogy alapelvük a gondoskodó, szinte kényeztető vendégszeretet. Az Alpha nemzetközi hetén voltam Londonban.

Az evangelizáció vendégszeretet

Egyik első alapelvük így hangzik: „Az evangelizáció vendégszeretet”. Annak kifejezése, hogy szívesen látott vendég vagy, és mindent megtesznek azért, hogy jól érezd magad. Ez nem egy reklámfogás. Nem csali, amivel embereket akarnak becsalogatni a templomba. Ez a magatartás annak a meggyőződésnek a kifejeződése, hogy Isten tárt ajtóval, forró szeretettel várja minden gyermekét. Pont úgy, mint a tékozló fiú apja. Annak, aki közeledik - óvatosan, kétkedve, fáradtan és tépetten, vagy nagyon is otthonosan – meg kell éreznie ezt a hívogató vendégszeretetet. Szívesen látott ember vagy. Nem méregetnek, nem vizsgálgatnak, hanem asztalt terítenek neked. Ezért elengedhetetlen része a mi gyülekezeteinkben is gyakorolt Alpha kurzusnak a közös vacsora. Ilyen a mi Istenünk – ezt mutatja meg az érkezőnek a kellemes, otthonos fogadtatás, a nyitott ajtó, a vidám társaság és a terített asztal.

Amolyan képzés volt ez a pár nap Londonban. Megtanították és megmutatták a résztvevőknek, hogy micsoda, milyen és miért ilyen az Alpha. A hét házigazdája, a kiváló humorú, ragyogó előadó anglikán lelkész azt is elmagyarázta, hogy az Alpha kurzus vacsorái alatt – amivel az alkalmak kezdődnek – tilos hitkérdésekről, gyülekezetről, Istenkérdésről beszélni. Csak csevegni szabad. Mindenről, ami történt, ami érdekel. Az Istenkérdés lesz majd az este fő témája, de csak később, a kávé utáni csoportbeszélgetéseken.

Ezerkétszáz embert láttak vendégül ezen a minden évben megrendezett nemzetközi héten.  Sajnos nem jegyeztem föl, de úgy emlékszem, negyvenegynéhány országból jöttünk. Jelen voltak közöttünk az egyes országok Alpha vezetői, delegáltjai, aktivistái és érdeklődői – Ausztráliától Kanadáig, Nigériától Bulgáriáig. És volt egy ú.n. püspöki ág. Ez azt jelentette, hogy százöt püspök volt a társaságban, nagy többségük Afrikából, Latin-Amerikából és Ázsiából, azokból az országokból, ahol növekedőben van a keresztény közösség, de voltak püspökök Amerikából és Európából is. A rendezvényt London püspöke nyitotta meg, aki részt vett a héten és előadást is tartott. Egy reggeli istentiszteleten fogadta a konferencia püspöki ágát Rowan Williams a Lambeth Palace-ban, abban a Temze parti épületben, amely 1200 óta a Canterbury érsekek székhelye. Ha nagyon óvatosan fogalmazunk is megállapíthatjuk, hogy a hivatalos egyház messze nem zárkózott el ettől a héttől, mint ahogyan az egész Alpha program központja is a hivatalos egyház keretein belül, London belvárosában, a Bromptoni Szentháromság templomban van.

Az evangelizáció személyes találkozás

Istennel való személyes találkozás. Ez az Alpha második alapelve. A Bromptoni Szentháromság templomban van egy szobor, alkotója az Alpha kurzusról indult a keresztény élet felé. A szobor a tékozló fiú és az atya találkozását ábrázolja. Végtelen gyengédség árad az atya alakjából, ahogyan magához öleli nagyon fáradt, elesett, ereje végén lévő gyermekét.   

Ebben a templomban szervezték meg a hetvenes években az első Alpha kurzusokat azzal a céllal, hogy a keresztény hit alapismereteit elmagyarázzák a gyülekezeti tagoknak, és ezáltal felpezsdítsék a közösség életét. Nicky Gumbel 1990-ben vette át az Alpha vezetését. Róla érdemes tudni, hogy a családi hagyományt követve ügyvédnek tanult. Bevallottan ateista egyetemistaként azonban az Újszövetség olvasása olyan hatást gyakorolt rá, ami az egész életét megfordította. Elkezdett ugyan ügyvédként dolgozni, de teológiát is tanult. Végül ordinált anglikán lelkészként a Bromptoni templomban dolgozva ébredt rá arra, hogy az Alpha által gyakorolt, teljesen kötetlen, kellemes, nem hivatalos stílus kiválóan alkalmas arra, hogy megszólítsanak általa teljesen kívülálló embereket, akiknek nincs fogalmuk a keresztény hitről. Olyanokat, akik az utcáról jöttek, és az „alfánál” kell elkezdeniük az ismerkedést. A kilencvenes években, munkája nyomán is, nagy fejlődésnek indult az Alpha, hamarosan túllépte a szigetország határait. A mai napig Nagy-Britanniában 2.5 millió, világszerte pedig 15 millió ember vett részt már Alpha kurzuson. Több magyarországi gyülekezet is rendez Alpha kurzusokat.

Mi is részt vettünk tipikus „Alphás” istentiszteleteken ezen a héten. Fontos része az alkalmaknak a bizonyságtétel, amelyben emberek elmondják, hogyan változtatta meg életüket a Jézussal való találkozás. Feltűnő volt, hogy szinte minden megszólalót barátja, ismerőse hívott az Alpha kurzusra. Szinte valamennyien vissza akartak fordulni egy ponton, és szinte mindegyiküket az ott megismert emberek, a közösség tartotta vagy hívta vissza. Azután pedig a legkülönfélébb formában, de mindannyian átélték Jézus megtartó szeretetének életet változtató, értelmet adó, felemelő erejét. A Szentlélek munkáját, amelyet a mi gyakorlatunkhoz képest gyakrabban és intenzívebben emlegetnek. Miért? – kérdeztük. Nem azért, válaszolták, mintha fontosabb lenne, mint a Szentháromság másik két személye, hanem azért, mert Krisztus szeretete a Szentlélek által árad a szívünkbe, általa jön létre a kapcsolat Isten és ember között, ő ébreszti a hitet. Ezért hívja sok imádságuk és énekük: Jöjj, Szentlélek.

Az evangelizáció tanítás

Katekézis. Mert tudni kell, mit hiszünk. És mert a legtöbb, szorgalmasan templomba járó ember is igen gyengén vizsgázna keresztény alapismeretekből. Az Alpha tízhetes kurzusán minden alkalommal egy-egy témát tanulnak és gondolnak át közösen a következő alapkérdések közül: Kicsoda Jézus? Miért halt meg Jézus? Hogyan jutunk hitre? Miért és hogyan imádkozunk? Miért és hogyan kell olvasni a Bibliát? Hogyan vezet minket Isten? Hogyan tudok ellenállni gonosznak? Miért és hogyan beszéljek másoknak Jézusról? Isten ma is gyógyít? Mi az egyház?

Az alapokról van tehát szó a kérdéseket és a tartalmat illetően is. Az Alpha csak nagy vonalakban, a kezdeti tanító lépéseket teszi meg. A többi a helyi gyülekezet dolga. Annál is inkább, mert az Alpha nem gyülekezet, nem mozgalom, nem szervezet, hanem azzal a céllal működik, hogy embereket megismertessen a keresztény hittel és betagoljon a helyi gyülekezetbe. Célja tehát a helyi gyülekezet erősítése.  Ez az oka annak, hogy nagyon tág ökumenikus ívelésű. A londoni résztvevők sorában római katolikustól, sőt ortodoxtól a pünkösdi hívőig mindenféle felekezet tagjai jelen voltak. Tudatos, határozott ökumenikus türelem jellemzi az Alpha szellemiségét. Nagyon megragadt az emlékezetemben egy példa. Az istentiszteleteken bevett szokás, hogy két-két ember egymás felé fordulva egymásért imádkozik. A mozdulat, amely ezt a tevékenységet kíséri általában az, hogy az imádkozó a másik fejére teszi a kezét, és így mondja a másik számára hallhatóan az imádság szavait. Nagyon hangsúlyosnak éreztem ezt a formát. Elhangzott azonban a figyelmeztetés: bizonyos római katolikus gyülekezetekben érzékenyen reagálnak erre a mozdulatra, mondván, hogy a kézrátétel a pap, sőt a püspök privilégiuma. Semmiképp se ragaszkodjunk ebben az esetben a kézrátétel mozdulatához! Ugyanígy nem foglaltak állást az úrvacsorai tanítás részleteivel kapcsolatban, mivel ebben is mindenkinek a saját gyülekezete, egyháza tanítását kell követnie. Az „alfát” követő tananyag tehát a helyi gyülekezetben, annak tanítása szerint sajátítható el.

Ami jó, azt megtartsátok

Egyik levelében erre biztat Pál apostol: „Mindent megpróbáljatok, ami jó azt megtartsátok.” (1Thessz 5,21) Miután átéltem és megvizsgáltam, néhány dolgot el fogok felejteni, magamban át fogok alakítani, ám több fontosat hazahoztam Londonból. Ennek a beszámolónak a végén három elemet szeretnék csak megnevezni.

– Jézus szeretete felemelő erő, ami konkrét módon, a mi életünkben hat és nyilvánul meg. Nem kellene erre sokkal jobban számítanunk és róla sokkal erőteljesebben tanúskodnunk?

– Keresztény közösségbe tartozni jó. A Krisztust követők társasága, pont azért, mert Ő ígérete szerint közöttük van, vonzó és megtartó közösség. Nem kellene ezt szeretettel, szívélyességgel és elfogadással, sokkal erőteljesebben kifejeznünk?

– Nálunk divattá vált, hogy bármiféle kezdeményezést bizalmatlan gyanakvással, éles kritikával, lenéző elutasítással, de legalábbis cinikus megjegyzésekkel fogadunk.  Azután ostorozzuk egymást és egyházunkat, hogy milyen langyos állóvíz vagyunk. Vajon jól van-e ez így?