„Arcod keresem” – Majkpusztán tartottak lelkigyakorlatot

Varga Gyöngyi és Percze Sándor vezetésével különös kalandban volt része azoknak, akik vállalkozni mertek a csendes belső utazásra. A nap reggelivel és reggeli áhítattal kezdődött, majd a Luther Márton által jól bejáratott „négyféleképp font koszorú” technikájával melegítette fel a szívét mindenki egyénileg. Megismertük a „testutazás” minden szépségét és nehézségét. Igemeditációink során átéltük az elveszett juh lelkében lejátszódó történéseket. Tanúi voltunk a vérfolyásos asszony elfogyó életerejének. Módunk nyílt a teremtés és bűnbeesés megélésén túl Jézus megkísértésének, halálának közelében lenni. Belekóstoltunk azokba az érzésekbe, amelyekkel a hitetlenkedő Tamás küszködött. A történeteknek sosem külső szemlélői, hanem mindig közvetlen érintettjei lehettünk. Sokszor nem volt könnyű ez az utazás, de minden esetben igen intenzív tapasztalatot jelentett. Kevés volt a szó, sok a saját élmény.

Vacsora után egyéni lelkiismeret-vizsgálatot végeztek a résztvevők, amelyet esti liturgia és úrvacsora követett minden nap. Két fél és két egész napot töltöttek együtt a résztvevők. Nem voltak ezek könnyű napok. Igazán sűrű program, intenzív hitbeli élmény jellemezte ezt az időt. Köszönet érte a kezdeményezőknek, a szervezőknek, vezetőknek és a támogatónak: evangélikus egyházunknak. Majkpusztán az egykori remeteség csodálatos szellemisége ma is él és hat. A csendben ma is szól hozzánk az élő Isten. Érdemes megszívlelnünk az indián bölcsességet: „Mielőtt megszólalsz, gondold végig, szebb-e, mint a csend, amit megtörsz vele…”