„Gyenge, ámde igyekvő lépésekkel…” – Munkamegbeszélést folytattak az evangélikus stratégia alkotás folyamatáról

Sok minden rajtunk múlik, de mégsem minden

Dr. Szabó Lajos rektor igei bevezetőjében Ezsdrás prófétával együtt azt fejtette ki, hogy bár tudjuk, sok minden múlik rajtunk, de vannak dolgok, amelyeket nem befolyásolhatunk. Majd Máté evangéliumából a kánaáni asszony történetét idézve arra helyezte a hangsúlyt, hogy a stratégiaalkotás folyamatában egy olyan úton szeretnénk menni, egy olyan útra szeretnénk rátérni a ránkbízottakkal együtt, ahol a megérkezés pillanatában elhangzik az a jézusi mondat, hogy „Nagy a te hited, legyen úgy, amint kívánod!”

A rektor szavait azzal zárta, hogy a stratégiának négy jó tulajdonsága van teológiailag:
először is a távolba tekintés bátorsága; a jó cél felfedezése és elfogadása sokak közös ügye; a motivált és inspirált munkavégzés – lelki alapokon; és a stabilitás érzése az alkotó munkában.

A 2012-es ciklus végére jó lenne a folyamatot lezárni

Utána Prőhle Gergely országos felügyelő arról beszélt, hogy bár gyenge, ámde igyekvő lépésekkel igyekszünk Urunkhoz.
„Ugyan sokan a stratégia szó hallatán nagy, erős akaratot szoktak sejteni, a szó etimológiájából és általános használatából eredően, de egyházként, ha igei környezetben helyezzük el a dolgokat, akkor ez már nem így van – magyarázta. – A folyamat sokszor azért lassú és vontatott, mert ebben a környezetben van. Elkészült a stratégia, Élő kövek címmel, utána felvetődtek témák, majd jöttek a különböző felmérések és adatok. Ezekből szeretnénk most valamilyen következtetést levonni. A ciklus végére jó lenne a folyamatot úgy lezárni hogy azoknak, akik teológusok, lelkészek, legyen támpontjuk arra nézve, hogy a nagy összefüggésekben hogyan lehet az egyház sorsára tekinteni.”

Prőhle Gergely ezután arról beszélt, hogy ahelyett, hogy a világban az egyház, a kereszténység helyzete konszolidálódna, egyre inkább bizonytalanná válik.

„Terrorizmusveszély, vallások közötti konfliktusok, demográfiai tendenciák – mind-mind a keresztény közösséget defenzív helyzetbe hozzák. Azt látjuk, hogy van egy jelentős elvallástalanodás, a magyar társadalomban aggasztó bizalomvesztés, a közösségek felbomlása. Az egyházon is sokszor külső okokra hárítanák a felelősséget, de ehelyett inkább saját tendenciáinkat, népmozgalmi adatainkat, erőnket a Jóistenre bízva kell előre lépni. A gyengeség és igyekvés kettőssége megfelelő lelki alkatot ad ahhoz, hogy ezt a munkát végezni tudjuk. Most nem lezárjuk a munkát, hanem lekerekítjük, az országos dimenziókat lecsiszoljuk. Korábban közösségeinkben, gyülekezeteinkben az Élő kövek dokumentum alapján közös gondolkodás indult el. Ez volt az alapvető cél. Most szeretnénk ha az előttünk álló fél évben feltehetnénk a pontot az i-re. Jó lenne a mindennapi ügyek mellett a jövőbe tekinteni és távlatos dolgokról beszélni, így érve el az országos, mindenkire kiterjedő hatást.”

Mik vannak eddig?

Dr. Fabiny Tamás püspök a szót átvéve utalt arra, hogy az Országos Lelkészi Munkaközösségben ajánlott témává tették a stratégiai munkaanyagot, több írás megjelent erről a Lelkipásztorban, a zsinat elé került a Sólyom Jenő által vezetett munkacsoport statisztikai jelentése, elkészült a szociológiai felmérés, lassan meglesznek majd a népszámlálási adatok is, ezeket szeretnék most majd összesíteni és kiértékelni, egy kisebb munkaanyagot készíteni belőlük.

Statisztikai adatok

A nap felszólalói sorát Bogdányi Gábor folytatta, aki a statisztikai adatokat elemezte egy vetített képes előadásban. „Az egyházban folyó munka nem tükrözhető vissza könnyen a számok világában – mondta. – Ám az öasszesített adatok egyfajta tendenciákat mutatnak.” Az utóbbi évtizedekben például a keresztelések száma a rendszerváltás utáni fellendülés után visszaesett arra a szintre amelyen korábban is volt. A megkereszteltek kétharmada részt vesz a konfirmációban. Az esketések száma is országos tendenciákat mutat, sajnos elég kevesen kérik az egyház áldását házasságukra. Érdekes adat, hogy a temetések száma is folyamatos csökkenést mutat – évi hatezerről négyezerre esett vissza. Megállapítható, hogy a fiatalok között az utánpótlás akadozik, van tere tehát a missziónak.

Szociológiai felmérés

Ezután dr. Fábri György a szociológiai felmérés tanulságait vonta le és kiemelte azokat a tényezőket, amelyek a további stratégia alkotás szempontjából érdekesek lehetnek, mely problémák a leginkább szembetűnőek, széles kört érintők, az egyház azonosságát, alapjait érintők és hol van esély beavatkozásra hatékonyan, rövid, közép és hosszútávon.

Szólt a beavatkozási pontok multiplikatív hatásáról, arról, hogy ha be tudunk avatkozni, akkor annak szétterjedő hatása lesz, szélesebb körben elindíthat folyamatokat.

A felmérés kapcsán kiderült, hogy a megkérdezettek 44 százaléka azt mondja, hogy a maga módján vallásos. Az egyház tanítását követő pedig 52 százalék. Ezek a kérdések az egyház identitását érintik.

Előadásában a főbb gondolatok az alábbiak voltak:

Ha evangélikus volt a családban, akkor az evangélikusság vállalása alapelv, tehát az evangélikusság egyfajta családi vallás. Sajnos a gyülekezeti tagok között nem sok kívülről érkező van, bár a missziós munka nagy áldozatokkal folyik, de a hatásfoka nem túl nagy.

A felmérés felvetette azt is, mennyire fontos számunkra az evangélikusság. Kiderült, hogy a szűkebb családi kört leszámítva indifferens az, hogy a szélesebb körben evangélikusok között vagyunk-e. A zöld gondolat, a teremtett világgal szemben érzett felelősség meghatározó. Tíz érték közül a legfontosabb a család, családcentrikus az evangélikusság.

Anyagilag jól kijönnek. A megkérdezettek több mint a fele naponta imádkozik, hitéletükben az istentiszteletre járás dominál. Templomba általában egészségügyi okokból nem járnak, de sokan az időhiányra hivatkoznak. 64,6 százalék azt mondja, hogy semmi nem készteti arra, hogy ha nem járt, akkor el kezdjen templomba járni. Alapvető elégedettség van a lelkészi prédikációkkal kapcsolatban. Magánéleti, hitéleti kérdésben a lelkészhez 73 százalékuk még sosem fordult. Ez lefordítva azt jelenti, hogy bár jól prédikál a lelkészem, járok a templomba, de ezen kívül hagyjon békén. A problémákat magunk oldjuk meg, és magánéleti válság esetén sem igényli a lelkész segítségét. A gyülekezethez tartozás fontos, a gyülekezeti problémákat az elöregedésben, anyagiakban, kevés fiatalban látják. A hitélettel kapcsolatos belső kritika abban fogalmazódik meg, hogy nem élő a hit, elszürkül, ellaposodik a hitélet.

Nem végeznek gyülekezeti önkéntes munkát (72,1 százalék) és véleményük szerint jó is van ez így, nincsen lelkiismeret furdalásuk emiatt.

Közepesen elégedettek az egyház társadalmi súlyával. Oktatásban és nevelésben, karitatív tevékenységben nagyobb szerepet vállalhatnánk. A döntő többség, 44,6 százalék azonbannem tudja, hogy hol lehetne az egyháznak nagyobb szerepe. Politikai, közéleti kérdésekről a megosztottság figyelhető meg, ez azt mutatja, hogy ilyen irányú véleményben széles merítésűek vagyunk.

Az egyház támogatása az egyházi hozzájárulás fizetésével valósul meg, az adó egyszázalék felajánlása nem jellemző. Nem volt rá lehetősége 89,7 százaléknak, de sokan más közcélra ajánlják fel.

„A statisztikai elemzéssel egybevágóan látszódik egy demográfiai és működési tendencia, amit külső tényezők is egy irányba sodornak – mondta Fábri. – Itt nem tudjuk elterelni az árt, a sodrást, de célszerű megkeresni azokat a pontokat, ahol egyházon belül lépéseket lehet tenni.”

Kitekintés más országok, más egyházak stratégiaalkotására

Ezután Pap Kinga Marjatta a MEE Ökumenikus és Külügyi Osztályának munkatársa ismertette más egyházak illetve más országok stratégiaalkotási folyamatait. Az elmúlt héten volt a Magyarországi Református Egyház rendkívüli zsinati ülése, amelyen hozzánk hasonló kérdések merültek fel. (Erről részletesen lásd Ökumené rovatunk anyagait.)
Az Erdélyi Szász Evangélikus Egyháznál 5 tematikus csoportot hoztak létre és egy 50 oldalas munkaanyag lesz kész novemberre.

Szlovákiai Evangélikus-Lutheránus Egyház is megalkotta a maga missziói stratégiáját, időtávokra meghatározva, míg a lengyel evangélikusoknál a tervezés szakaszában jár a folyamat.

A Németországi Protestáns Egyház (EKD) egy 2030-ig előre tekintő vitaanyagot hozott létre, amelyben vázolták a hangsúlyokat. Finnországban 2015-re egy ágazati stratégiát dolgoztak ki – ökumené, oktatás, vidékfejlesztés, szenvedélybetegség, családgondozás, idősgondozás, korai nevelés fejlesztése, kommunikáció területén. A 2020-re készített másik dokumentum a globalizáció összefüggésében vizsgálja, hová juthatnak el stratégiai kérdésekben. Ezt a püspökök úgy értékelték, hogy masszív, központilag finanszírozott egyházszervezet helyett önkéntességre van szükség az egyháztagok részéről, valamint hiányzik az elégséges teológiai reflexió.

Észtországi Evangélikus Egyház hasonló méretű egyház a miénkhez és ők is 2017-ig egy tervezetet készítettek. Véleményük szerint az egyház feladata, hogy betöltse Krisztus missziói parancsát, gondoskodó, nyitott, aktív legyen a társadalomban.

Amerikai Evangélikus-Lutheránus Egyházban egy tízéves terverezet készítettek, amelyben van ágazati stratégiai kérdéseket taglaló rész is, külön evangelizációs, latino, HIV / AIDS és Izrael / Palesztina stratégia is.

A Lutheránus Világszövetség nyitott a jövő felé

Dr. Fabiny Tamás püspök a Lutheránus Világszövetség nemrégiben elfogadott és 2017-ig terjedő stratégiáját ismertette. Itt egy stratégiai munkára szakosodott ember dolgozta ki a hatvan éve szervezet 2017-ig terjedő fontosabb programpontjait. A részletes elemzés tartalmazza evangélikusságunk gyökereit, szemléletünket. Lutheránus tradíció: önkritikus, dinamikus és a jövő felé nyitottságot jelent.

Hozzászólások

Az ismertetések után több hozzászólás következett. Joób Máté arról szült, hogy svédországi tapasztalatai alapján az ottani egyház ekleziológiai megfontolásból szeretné az önkéntes munkát erősíteni. Tóth Márta azt vetette fel, vajon a hívek mobilitását, egyik településről a másikra költözését hogyan tudjuk nyomon követni. Szabó György a családok megerősítésére helyezte a hangsúlyt, míg Prőhle Péter szerint az emberi értelmet meghaladó dolgokat kellene egyházként sugározni. Benczúr László pedig fontosnak tartotta megjegyezni, hogy fel kellene térképezni azt is, evangélikus családi közösségekben milyen szokások vannak.

Hogyan tovább?

A megbeszélés végén dr. Fábri György a hogyan továbbról, a további munka ütemezéséről szólt az egybegyűltekhez. Véleménye szerint fontos felmérni azt, hol vannak azok a pontok, ahol meg tudjuk változtatni a negatív tendenciákat, amelyek átterjedhetnek olyan területekre, amelyeket magunktól végképp nem tudnánk befolyásolni. Most egy újabb munkafolyamatnak kell elindulni, amely az eddig összegyűjtött anyagokon alapulhat. 3-5 ember segítségével, 2011 végéig nyilvánosságra kell tenni a feldolgozott anyagokat és létre kell hozni ennek egy 20-30 oldalas összefoglalását, amely kezelhető, sok hivatkozással, linkekkel. Januárban már meg lesznek ehhez a népszámlálási adatok is. Ezzel kiegészítve január végére előállna egy olyan anyag, amely szélesebb körű, társadalmi, gyülekezeti körben lehetne egyeztetni, különböző típusú beszélgetéseken. Márciusban pedig lenne egy elfogadás előtti, döntéshozatalra kész anyag.

Hozzászólások

Ezután újabb hozzászólások érkeztek. Korányi András a zsinat szerepéről szólt, majd Joób Máté azt javasolta, hogy a stratégiaalkotásban jó lenne, ha minden gyülekezet egyénileg is készítene a maga számára alkalmazható stratégiát. A hozzászólók hangsúlyozták a teológia, a hittudományi egyetem szerepét. D. Szebik Imre nyugalmazott püspök a munkatársképzés fontosságát emelte ki, Isó Dorottya pedig azt a kérdést vetette fel, vajon a lelkésztársak hogyan lesznek motiválva az ebben való részvételre.

Zárszó

Szabó Lajos zárszavában utalt arra, hogy a teológia részéről megadnak minden szükséges támogatást a folyamathoz. Örömmel számolt be arról, hogy a jelenlegi teológushallgatók mennyire felelősen gondolkodnak a jövőt illetően.

A stratégia további alakulását nyomon követjük és az egyes részfázisokról honlapunkon is beszámolunk majd.