„Mi tarthat meg minket...?” – Az Evangélikus Hittudományi Egyetem tanévzáró istentiszteletén jártunk

A szokásokhoz híven istentisztelettel kezdődött az alkalom, amin dr. Korányi András végezte az igehirdetői szolgálatot. Az Egyháztörténeti Tanszék docense igehirdetésében azzal a gondolattal játszott el, hogy mennyire muszáj a hagyományokhoz ragaszkodni és a formát és időkeretet betartva jó példával elöl járni a végzős hallgatók számára, illetve mennyi teret kaphat egy ilyen igehirdetésben a kreativitás? Bár kész választ nem hallhattunk, bíztatásul megjegyezte, hogy Isten üdvözítő kreativitása nem ér véget, ahogy az utolsó tanévzáró sem vége az utazásnak, hanem új útra nyíló kapu és ezen az úton a diploma lesz a menetlevél. Útravalóul pedig a Római levelet idézve bíztatott: „Bizony, tőle, általa és érte van minden: övé a dicsőség mindörökké. Ámen.”

Az istentiszteletet követően az oltáron égő gyertyák eloltásával kezdetét vette az ünnepi ülés aminek keretében dr. Szabó Lajos rektori beszédében összefoglalta az mögöttünk hagyott tanév eseményeit.

A rektori beszéd témáját egy kérdésben és egy feleletben foglalta össze: „Mi tarthat meg minket a küldetésünk betöltésében? A felelet pedig ennyi: egy egészségesebb beszélgetéskultúrán felépülő és a valóságot vállaló, segítő lelkigondozói mentalitás. Ennek mindenkori alapja: az egymásra találás az egyházban.”

A rektor hangsúlyozta: „A nagyon rövid beszélgetések válnak napjainkban sorsdöntővé. Egy-két gyors kérdés és egy-két spontán válaszmondat. Úgy érezzük, el se mondhattuk azt, amit szerettünk volna. Vagy alig szólaltam meg, és már vége is van a beszélgetésnek. Alapjában véve mégis nagyon jó volt. Egyáltalán az is örömöt jelent, hogy sor kerülhetett rá. Mégis maradandó hatás születik bennünk. Néha akár egy hosszabb életszakaszt is meghatározó erővel hat ránk egy ilyen rövid beszélgetés. Úgy tűnik, nagyobb az esélye és a hatékonysága is ma annak a megoldásnak, hogy pár percnyi, inkább spontán dialógusban dőlnek el a dolgaink, mint a gondosan előkészített retorikai események keretében.”

A lelkészeknek a szószéken képessé kell válni reagálni és alkalmazkodni ehhez. Arra, hogy ez nem valami speciálisan mai jelenség, a jól ismert történetet hozta példaként: „Sokunk számára még mindig a legkedvesebb és igazán minta értékű meglepetés-beszélgetés az emmausi tanítványok történetéből ismert, klasszikusan nyugodt és békés vándorlás az idegen társsal. Ma már sokszor csak álmunk, vagy nosztalgiánk tárgya ez. Pedig érezzük az eredeti ízét és halljuk a fülünkben a duruzsoló, kellemes és a pillanatnyi lelkiállapotot visszatükröző szép mondatokat. Ilyen élményre lenne szükségünk. Ilyen atmoszféra segítene rajtunk. De az igazi kérdés az, hogy képesek vagyunk-e erre még. Tudunk-e többedmagunkkal és a bennünk rejlő feszültségekkel így elindulni? Ennek sikeréhez tudnunk kell azt is, hogy nem kettesben veszünk részt a dialógusainkban, hanem mindig ott van mellettünk a különleges a harmadik, Jézus Krisztus.” (A rektor beszédét teljes terjedelmében erre a linkre kattintva olvashatják.) 

A rektori beszédet a diplomaosztás, a habilitációs oklevél átadása, majd a jubilánsok köszöntése követte. Az ünnepi alkalmon dr. Finta Gergely működött közre orgonán, valamint az egyetem liturgikus ének szemináriuma, és fúvósegyüttese. Az énekkart Wulfné dr. Kinczler Zsuzsanna vezényelte. 

A 2010/2011-es tanévben diplomát kaptak:

• Adámi Mária

• Bolba Márta

• Csadó Balázs

• Domokos Tibor

• Horváth-Hegyi Áron

• Koltai Zsuzsa

• Kovács Viktor

• Laszli Beáta Ágnes

• Lázárné Tóth Szilvia 

Nyelvizsga hiányában igazolást kapot:

• Pablényi (Hanák) Edina 

Nyíregyházi tagozat:

• Szolnoki Miklós (igazolást kap)

• Molnár Krisztina 

Katekéta lelkipásztori munkatárs:

• Pintér Noémi Márta

• Szemerei Eszter 

Okleveles teológus

• Verebics Éva Petra

Habilitáns:

• Dr. Kovács Ábrahám 

Jubilánsok:

60 éve végeztek:

• Záborszky Csaba

• Bohus Imre 

50 éve végeztek:

• Reuss András

• Gyarmathy Dezső

• Szűcs Kálmán 

Jelen volt még: a 25 éve végzett levelező tagozatos csoport.