A Lélek formái – Tudományos konferencia az EHE-n

Az Evangélikus Hittudományi Egyetem auditorium maximumában reggeltől késő délutánig színvonalasabbnál színvonalasabb előadások követték egymást. Az elhangzó előadások hallgatói a hittudománytól a pszichológián, irodalomtudományon és ókortudományon át a bábjátékig igazán széles spektrumból válogathattak. 

A teológusok reggeli áhítata után Szemerei János püspök köszöntése nyitotta meg a konferenciát. A püspököt követően Béres Tamás docens gondolatai vezették be az előadásokat, megadva a konferencia kereteit. 

Az első előadást A lélek és az idegtudományok címmel Tringer László pszichiáter professzor tartotta. A Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinika professzora kiemelte, hogy mára már a tudomány is elismeri, hogy a test és a lélek kölcsönösen hat egymásra, sőt kísérleti eredményeket mutatott be arról, hogy a két ember közt kialakuló szeretetkapcsolat tudományos eszközökkel mérhető. Az előadó kifejtette, hogy a lélektan mára a bölcsészettudományból természettudománnyá nőtte ki magát. A professzor aláhúzta a psyché és a pneuma fogalmak szétválasztásának fontosságát. 

Második előadóként Kiss Zsuzsa irodalom- és drámatanár lebilincselő előadása hangzott el a majdnem teljesen megtelt díszteremben L Élek-zet címmel. A példákban bővelkedő előadás Berzsenyitől Babitson, Kosztolányin, Petőfin, Ottlikon, Madáchon, Verlaine-en át József Attiláig idézte az irodalom nagyjait, kutatva a lélekmotívum után. Az előadó hangsúlyozta mindannyiunk felelősségét olykor teremtő, máskor romboló szavainkért, a szó hatalmát kidomborítva, így ismertetve meg a hallgatóságot az Austin- és Searle-féle beszédtett fogalmával. Az irodalom- és drámatanár a szellemes iroda-lom szójátékkal hangsúlyozta az a mottót, miszerint csak akkor érdemes leírni valamit, ha formájában vagy tartalmában újat hoz. Ezt elérni hivatott a belégzéshez hasonlító inspiráció, amely feladata szerint létre hív szívünkben egy addig még nem létező helyet. 

A délelőtti programot Finta Gergely zongorajátéka és pár percnyi szünet osztotta két részre. Ezután Jakab Attila adjunktus a Szentlélek és az ember kapcsolatát mutatta be az első századok ókeresztény, majd a történelem során egyre jobban intézményesülő egyházban. A dogmatörténeti előadás végén az ELTE BTK Kelet-Európai Történeti Tanszékének tanára hangsúlyozta, hogy a keresztény tanítás kikristályosodása meghatározott krízishelyzetekhez köthető a történelem során, így azok az adott kontextusukban értelmezendők. Konklúzióként az előadó megjegyezte, hogy a tömegkereszténység ideje lejárt, és ez hasonló krízist okoz ma, mint ami ellenkező előjellel a hirtelen tömegvallássá váló harmadik századi kereszténység esetében volt tapasztalható. Az ókeresztény tanítók így ihletforrássá válhatnak a mai gondolkodók számára. 

...hogy az igét és Krisztust mélyen szívükbe véssék címmel a győr-ménfőcsanaki Percze Sándor evangélikus lelkész elgondolkodtató előadása következett. Az „Impulzusok Luther lelkigyakorlatos praxisából az evangélikus spiritualitás számára” alcímet viselő előadás bemutatta, hogyan hatottak Luther spiritualitására kora misztikus irányzatai, kitekintve a mai kegyességi gyakorlatokra. 

Az előadók sorát László Virgil doktorandusz zárta A spiritualitás helye az emberben – Teológiai reflexió a mai jellemző problémákra címmel. Az idő szűkössége miatt lerövidített előadás terminológiai tisztázatlanságokra és az ezekből fakadó problémákra hívta fel a hallgatóság figyelmét.  

A délelőtti program értékelése után Szabó Lajos rektor az ebédszünet utáni bábelőadásra hívogatott, ahol Granasztói Szilvia művésztanár és a Budapest Bábszínház művészei nyújtottak bepillantást a bibliai bábjáték világába.
(A velük készült rövid interjú hamarosan olvasható lesz honlapunkon.)