A nemek hálójában – Beszámoló a kórházi önkéntes segítők őszi konferenciájának 1. napjáról

Miskolcról, Szolnokról, Székesfehérvárról, Kiskunhalasról, Békéscsabáról és Budapestről is érkeztek kórházlelkészek, önkéntes lelkigondozók.  A téma, amelyet választottunk és körüljártunk, A nemek hálójában címet kapta.

Az első előadást pénteken délután Molnár József miskolci kórházlelkész, lelkigondozó, lélekgyógyász tartotta Férfi és női szerepek a 21. században címmel. Ez a téma a bemutató előadás szerint bonyolultabb, mint eddig, hiszen posztmodern korunkra a férfi és a női szerepek igen összekuszálódott módon jelentkeznek társadalmunkban. Az előadásban láthattuk, hogyan jelentkeztek ezek a szerepek az ősidőkben elődeinknél, mi az eredeti szerepe a nőnek és mi a férfinak; és láthattuk, hogy mára mi minden változott és torzult e téren. Olyan megdöbbentő tényekkel, kérdésekkel szembesültünk, mint az ön- és társismeret hiánya; a házasságok válságának, felbomlásának negatív következményei, hatásai, mint például ha nem alakul ki az apakép, ennek következtében nincs férfikép. Hallottuk, hogy hiányzik az érzelmi biztonság és a családot összetartó háttér; bepillanthattunk a szingli életforma motivációiba, majd a kapcsolatok kuszaságába.

Ezt követően e sorok írója, Honti Irén kórházlelkész, logoterapeuta előadása következett, amely A szerelem mint igazi emberi jelenség – időn túli címet viselte.  Az előadásban arról volt szó, hogy az igazi szerelem/szeretet abban nyilvánul meg, hogy a másik emberre vonatkozóan őt magát szeretem, nem csak valamit belőle.  Így az igaz szeretet felülmúlja a testi és a lelki szeretetet is, mivel azt a másikat szeretem, aki számomra egyszeri és egyedi személy, vagyis pótolhatatlan és kicserélhetetlen. Ezt a szeretetet pedig a halál sem törölheti el, mert ez örök. Az ilyen szeretet mai korunkban, úgy tűnik, magas mércét állít az ember elé, hiszen jellemzője az elköteleződés, a döntés, a felelősség, az odaadás... De igaz az, hogy csak így éri meg szeretni és kapcsolatot építeni, mert csak az ilyen hozzáállás következménye az igazi boldogság, amelyre Isten teremtett  bennünket. 

Az esti program során éjszakába nyúlóan beszélgettünk közös kérdéseinkről, szolgálatunkról. Őszinte hangvételű közösségi alkalom volt, ahol ki-ki megoszthatta saját örömét, bánatát, gondolatait is. Megható volt empatikus figyelemmel jelen lenni egymás számára. Így éltük át, hogy a közöttünk lévő Krisztus megajándékozott örömmel, vidámsággal, nevetéssel is. Azt is, akinek az arca bánatos volt az élet terheinek súlya alatt. Az esti alkalmat is a szeretet Istene tette áldottá.