A tudomány, amiért érdemes felkelni! – Tanévnyitó az EHE-n

A tanévnyitó istentiszteleten Szemerei János a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke, igehirdetésében a teológuskori élményét osztotta meg az ünneplő közösséggel. Amikor visszatért a fehérvári gyülekezetbe megkérdezték tőle: „Az evangélikus teológián vannak hívők?” Az évek során sokszor felidézett kérdésre akkor így válaszolt: „A teológián elhívottak vannak.” Vajon mi a helyzet évtizedek múltával?

Hányféle képpen lehetünk elhívottak? A püspök prédikációjában kiemelte, hogy Isten gazdagságának jele, hogy ilyen sokféle népet és kegyességet, ilyen sok féle nyelven és módon meg tud szólítani.

Az igehirdetést a hatodévesek kibocsátása és megáldása, majd az új senior diák Gyurkó Donát megáldása követte.

Az istentisztelet utáni ünnepi ülésen dr. Szabó Lajos hagyományos rektori beszédében kiemelte a színesebbé váló a képzési palettát, a teológus mester szak növekvő népszerűségét, de a lelkész szakot választók csökkenő számát is. „Meg kell találnunk a mai generációkkal a találkozást és kommunikációt, amelyben érdekes lesz a vallás és izgalmas lesz az egyházi közösségi élet. Olyan papot szeretnénk, aki életet hoz a gyülekezetünkbe” – mondta.

Beszédében a rektor idézte Klaus Douglass tanulmányát, amely szerint az aktuális irányvétel ma az életképes egyház felé az, ha el tudunk mozdulni az „ellátó, gondoskodó egyháztól” és megérkezünk az „érdekeltségi, a részesedő” egyházhoz. Ehhez viszont tartalommal kell megtölteni a lekészeinknek kínált életpályát.

Az egyetem vezetője egy történetet mesélt a hallgatóságnak: „Egy köztiszteletben álló, a „tudós lelkésznőt” megtestesítő kollégánk adott lelki útravalót fiatal lelkészeknek egy konferencián. Úgy tette ezt, hogy önvallomásszerűen mesélte el fiatal kollégájának, egykori tanítványának: „Súlyos és kemény dolog, ha az ember depressziót is magában foglaló betegségben szenved. Ilyenkor már ahhoz sincs kedve, hogy reggel felkeljen. Lustán és tehetetlenül fekszik az ágyban, mert úgy érzi, nincs semminek sem értelme. Minek erőlködjek még a felkeléssel? Mi segített nekem mégis? Az, hogy eszembe jut egy-két nagy teológusegyéniség, Tillich, Augustinus vagy Gogarten neve az ágyban, és csak úgy gondolkodom róluk. Ekkor mégis összeszedem magam, és felkelek.  Kikeresem a könyveiket és olvasok belőlük egy kicsit. És újra gyönyörködöm a teológiában. Ez éltet.” Az őt hallgató fiatal kolléga így fogalmazta meg ennek alapján a „hitvallását”: a teológia az a tudomány, amiért érdemes felkelni.”

„Jó lenne sok ilyen korán kelő, ébredő hallgatóval találkozni a következő tanévben, akik érzik és egyre mélyebben meg is tapasztalják, hogy érdemes és fontos a teológia tudományát magas szintre vinni és nem pusztán a „teljesített”, vagy „megfelelt” beírásra törekedni” – zárta gondolatait dr. Szabó Lajos rektor

(A teljes beszédet Teológia rovatunkban, ITT olvashatják.)

A beszédet az elsőévesek fogadalomtétele követte, amit idén is a mentori megbízólevelek átadása követett. Végül az ösztöndíjasok (Kruchió Márta – Köztársasági-ösztöndíj, Seben Glória – Csonka Albert-ösztöndíj) fogadták a rektor gratulációját.