Alberti 300: Honfoglalás – 24 szekéren érkeztek az ősök Albertibe – Friss képekkel!

Maradandó és ritka pillanatoknak lehettünk szemtanúi, amikor a parkoló autók sokaságából feltűnt tíz lovas szekér a Pesti úton és végighaladtak a város utcáin. Aki követte a szekérkaraván útját és végigtekintett a kocsikon ülő korhű ruházatba bújt embereken és város vezetőkön, 300 évet repülhetett vissza az időbe. Őseink szintén szekerekkel érkeztek meg egy új élet reményében az akkor még kopár, kietlen Albertibe, amit most 2011-ben, XXI. századi körülmények között élhettünk át újra.

A karaván az alberti evangélikus templomtól indult az Erzsébet térig, ahonnan visszatértek az evangélikus iskola udvarára és kezdetét vette az ünnepi műsor az itt felállított színpadon.

Elsőként Szamos Hajnalka köszöntötte az egybegyűlteket: „300 évvel ezelőtt maroknyi csapat indult el Alberti felé, akik egy összetartó, hívő közösséggé formálódtak. Mindeközben végig őrizték hagyományaikat, gyarapították Magyarország kulturális sokszínűségét. A tradíciókat nemzedékről-nemzedékre örökítették át a jövő generációja számára, melyeket továbbra is óvni, ápolni kell.”

A köszöntő elhangzása után Fazekas László polgármester, ünnepélyesen átvette a vörös bársonypárnára helyezett Albertirsa Város kulcsát. Beszédében elmondta, hogy őseinket a szükség, a kényszer indította el, és elég bátrak voltak ahhoz, hogy megpróbáljanak a pusztává vált településbe életet vinni Albertibe és Irsára is. Bár a két településrész között olykor-olykor felmerültek nézeteltérések, az 1950-ben történt egyesítésnél alapvető feladatnak tekintették az akkor itt élők a kölcsönös együttműködést, ami hozzásegítette Albertirsát ahhoz, hogy 2003-ban városi rangra emelkedjen. A címhez méltóan, most ennek a feladatnak, ennek a kihívásnak kell megfelelnünk. Ugyanakkor fontos megőrizni értékeinket a ma és a holnap számára. Céljainkat pedig csak együttes összefogással tudjuk megvalósítani.

A Patkós Irma Társulat a délután folyamán két alkalommal is színpadra lépet. Először magyar és szlovák táncokat adtak elő.

Őket Túri Krisztina lelkészasszony követte, aki áhítatában ugyancsak elődeinket méltatta. Annak idején őseink 24 szekérrel minden bizonnyal embert próbáló útra vállalkoztak. Nem tudták, hogy mikor és hova érkeznek meg. A hosszú vándorlás során bizonyosságot nyert, hogy csupán egymásra és Istenre számíthatnak. Vélhetően sok nehézséggel kellett szembenézniük, melyek itt és most csak elképzelni tudunk. Claudinyi Frigyes 300 évvel ezelőtt, 1711. szeptember 29-én a megérkezés napján, a szabad ég alatt tartotta meg az első istentiszteletet a kis szlovák közösségnek. Szerencsések lehetünk, hogy ezt a napot a mi generáción együtt ünnepelheti meg.

A közös imádság után száz színes léggömböt engedtek a magasba a színpadnál körbe álló gyereksereg és a nézők nagy része. Majd ismét a táncé lett a főszerep. A 2009-ben alakult Bényei Hagyományőrző Néptánccsoport lányai és asszonyai bényei hagyományokra épülő jászsági, valamint galgamenti néptáncokat adtak elő.

A történelmi időutazás az iskola hátsó udvarán folytatódott. A szekeres felvonulást is prezentáló STÍPA Hagyományörző Egyesület a Magyar Lovaskörrel egyetemben az 1800-as, 1900-as évekbe repítettek vissza a „Paraszti életkép”című epizód bemutatásával. Láthattunk piacra igyekvő tojással és zöldséggel megrakott fogatot, keresztelőre induló családot, nyárt idéző gabonával tele szekeret, őszi szüreti felvonulást, állataikhoz siető juhászokat egy tündéri kiskutyával karöltve.

A napot a programtól eltérően a Patkós Irma Társulat zenés-táncos produkciója zárta. Közel negyven perces műsorukban magyarul adták elő a legnagyobb ABBA és a legismertebb Hungária slágereket.