Aratásért, ólomüveg ablakokért és egy 100 éves lelkész életéért adtak hálát a Nyugat-békési Egyházmegyében

Reggel hét órakor indult a püspöki gépkocsi Gáncs Péter püspökkel és Radosné Lengyel Anna felügyelővel a hosszú útra. Velük tartott Márta asszony, a püspök felesége és e sorok írója is. Az idő is, az út is jó, így időben érkeztek meg Szarvasra, az Újtemplomi gyülekezetbe.

Tíz órakor kezdődött az aratási hálaadó istentisztelet, amelyen a templom újonnan elkészült ólomüveg ablakaiért – Luther Mártont és Melanchthon Fülöpöt ábrázolják – is hálát adott a gyülekezet.

Laczi Roland gyülekezeti lelkész liturgiai szolgálata után Gáncs Péter hirdette Isten igéjét. A püspök Jn 6,11-13 alapján arról szólt, hogy Jézus három mozdulatra tanít meg bennünket:

„Vegyük kézbe azt, amink van, amit kaptunk, becsüljük meg akkor is, ha úgy érezzük, hogy kevés, vagy nincs is semmink; emeljük fel tekintetünket és adjunk hálát Istennek, mert tőle kaptuk, amink van;  és… amink van, osszuk meg másokkal.”

„Hálaadásra hív a mai ünnep… de képesek vagyunk-e a hálaadásra… van-e okunk kiért, miért hálát adni? – tette fel a püspök a kérdést, majd meg is válaszolta: „Van, és ennek a hálaadásnak csodálatos szimbólumai az új ablakok: hiszen azt jelzik, hogy Isten ablakot nyit múltunkra: reformátor eleink életére, munkájára. De ablakot nyit a jelenre is, a megmaradásra, a sarjadásra. És ablakot nyit a jövőre is, az új utakat kereső gyülekezeti szolgálat felé.”

Az istentisztelet úrvacsorával fejeződött be, majd közgyűlésre került sor, melynek témája a gyülekezet szeretetintézményeinek jövője volt. A sok kérdésre, felvetésre Gáncs Péter és Buda Annamária a Diakóniai osztály vezetője válaszoltak. A közgyűlés úgy döntott, hogy az intézmények kerüljenek országos fenntartásba.

Az ízletes ebéd gyors elfogyasztása után irány Hódmezővásárhely, a 100 esztendős Takács János evangélikus lelkész köszöntésére érkeztek. A lelkész otthonában alig férnek, hiszen barátok, tanítványok, rokonok vették körül az ünnepeltet. János bácsi derűsen fogadta a köszöntéseket, jóízűen emlékezett életére, Istennek adva hálát a megtartásért, a gazdag életért.

Ezért a megtartásért, gazdag életért szólt a hálaadás a zsúfolásig megtelt hódmezővásárhelyi evangélikus templomban is. Itt voltak a „vér szerinti” és a „lélek szerinti” rokonok – ahogyan azt Gáncs Péter mondta köszöntőjében.

Kedves, közvetlen szavakkal üdvözölte Takács Jánost Radosné Lengyel Anna, Koszorús Oszkár egyházmegyei felügyelő, Somogyvári Imre a bonyhádi gyülekezet felügyelője és Almási István alpolgármester. A zenével, énekkel, szavalatokkal díszített alkalmat Nagy Ervinné gyülekezeti lelkész vezette. Ribár János esperes felidézte János bácsi életútját, Nagy Ervin gyülekezeti lelkész, válogatást olvasott fel az idős lelkész igehirdetéseiből.

Az ünnepi alkalmat szeretetvendégség követte. Késő este érkeztünk vissza Budapestre. Fáradtan, de Isten iránti hálával szívünkben: hálával egyházért, gyülekezetért, az emberért, mindazért, amit Ő adott és ad számunkra.