Beiktatták Pethő Juditot Nagyalásonyban – Felszentelték a gyülekezet orgonáját – Frissítve információkkal!

1984. április 18-án születtem Székesfehérváron, szüleim második gyermekeként. Itt, Fehérvár közelében Tác jelenti az otthonomat, ahol szüleim most is élnek. Egy bátyám van, aki családjával a szintén közeli Polgárdiban él.

Otthon, Tácon jártam általános iskolába, és hálás vagyok érte Istennek és a szüleimnek, hogy megadatott az, hogy a saját falum életébe nőhettem bele, és csak később, középiskolás koromban kellett Fehérvárra járnom. Ekkor nagyon tudatosan szoftvertechnológia-közgazdaságtan szakot választottam, de mire elkezdtem az iskolát, már megérintett Isten elhívásának a szele, hogy ő viszont lelkésznek szán engem. Furcsa volt ez számomra.

Nem ilyen háttérből jöttem. Hittanra is csak úgy kerültem, hogy a legjobb barátnőm járt, és én is szerettem volna menni vele.

Az elhívás azonban ott volt végig az életemben. Olyan bensőséges kapcsolatom alakult ki Istennel, amiben akarattal sem tudtam elszökni a lelkészség gondolata elől. Évekbe telt mégis, mire a saját, személyes igenem is elhangzott Isten felé. Tudniillik nem tartottam magamat sem alkalmasnak, sem méltónak arra, hogy neki szolgáljak. Aztán megértettem, hogy nem is lehetek az. Egyedül ő tud azzá tenni, a saját erejéből és kegyelméből adva.

2002-ben már úgy jelentkeztem a teológiára, hogy meg sem jelöltem mást mellette. Már csak azt tudtam elképzelni, hogy lelkész leszek. A sikeres felvételi után belevághattam a nagybetűs tanulásba. Közben két alkalommal is lehetőséget kaptam egyházunktól, hogy az Amerikai Egyesült Államokban is tapasztalatokat szerezhessek. Először a Sziklás-hegység magaslatain táboroztattam három hónapig evangélikus gyermekeket, utána pedig az Ohio állambeli Columbus város teológiáján tanultam.

Hazatérve, negyedik évfolyamos hallgatóként a budapesti Sarepta Evangélikus Szeretetotthonban kezdtem el dolgozni lelkészi munkatársként. Kilencven idős ember és kilencven középsúlyos és súlyos értelmi és fizikai sérült között szolgáltam. Nap mint nap a halállal és az igazi élettel szembesültem. Nagyon szerettem itt lenni. Innen a következő évben Székesfehérvárra hívtak, ahol a beosztott lelkészi hely megüresedett. Istennel végigbeszélgetve a helyzetet, elfogadtam az új szolgálatot, elvégre kimondottan gyülekezeti lelkész szerettem volna lenni.

A teológiát már Fehérvárról fejeztem be, majd itt tölthettem a gyakorlati hatodévemet, és a lelkészszentelésem után a beosztott lelkészi éveimet is. Bencze András lelkész úrnak, Isten általam ismert legalázatosabb szolgájának vagyok elmondhatatlanul hálás. És természetesen az egész gyülekezetnek, akik akkora szeretettel vesznek körül még most is, hogy mindig zavarba jövök tőle.

A szeptemberi parókusi alkalmassági vizsgálatom előtt érkezett Szemerei János, akkor megválasztott püspök úr elhelyező, és ide helyező döntése. Így néhány itt töltött hónapom alatt voltam már beosztott lelkész, majd helyettes lelkész a szeptemberi parókusi alkalmassági vizsgálat után, majd a gyülekezet meghívásának és megválasztásának értelmében január 14-étől parókus lelkész leszek.

Amikor megérkeztem ide, azt éreztem, hogy hazaértem. Falusi gyerek vagyok, és az is maradok. Nem vágyom „feljebb”, nem vágyom városra, és nem vágyom másra, mint hogy kimondottan gyülekezeti lelkész legyek. A legfontosabb pedig talán az, hogy képtelen vagyok arra, hogy ne hirdessem Jézust, a megfeszített és feltámadott Urat. A személyes Megváltómat. Benne élek, mozgok és vagyok. Ő az, aki ide hozott, és ő az, aki az iktatáson meg is áldja majd közös életünket.

Mindannyiukat köszönöm Istennek, Önöknek pedig azt, hogy érezhetem, milyen szeretettel fogadnak!

Pethő Judit beiktatásakor elmondott igehirdetése:

http://nagyalasony-evangelikus.blogspot.com/2012/01/petho-judit-iktatasi-igehirdetese.html