Beitatták győri lelkészi hivatalába Szemerei Jánost, a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület új püspökét – Frissítve képekkel!

„Ne feledd, mennyi jót tett veled!”

Az iktatást Kiss Miklós esperes végezte, személyes igehirdetése Szemerei János konfirmációi áldásának igéjére épült: „Áldjad, lelkem, az Urat, és egész bensőm, az ő szent nevét! Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled!” (Zsolt 103,1-2).

Az igével Isten jóságának és szeretetének meglátására hívta fel a figyelmet Kiss Miklós. Kérte az új püspököt, hogy győri lelkészsége, szolgálatának új állomása idején sose feledje el az életében, családjában, hivatásában, gyülekezeteiben és esperességében tapasztalt támogatást, szeretetet, és rámutatott, Isten ajándékára e hatalmas megbecsülés és ragaszkodás mögött.

Az igehirdetést követően Szemerei János szavakkal és kézfogással is megerősítette, hogy vállalja a győri lelkészi szolgálatot. Kiss Miklós Szemerei János gondjaira bízta a győri gyülekezetet, és ugyanígy a gyülekezet gondjaira bízta új lelkészét, majd testvéri csókkal köszöntötte őt. Válaszul a gyülekezettel közösen kérték a Szentlélek erejét, majd elmondták az Úrtól tanult imádságot. A jelenlévő hét lelkész kézrátétellel, áldó igékkel indította útnak szolgatársát. Megerősítésként elhangzott az ősi Confirma is, melyet a lelkészek a gyülekezettel közösen énekeltek. 

„Víz fakadt a templom küszöbe alól...”

Szemerei János első győri parókusi lelkészi igehirdetésével folytatódott az alkalom. Az Ezékiel próféta könyvéből választott igeszakasz alapján (Ez 47,1-12) beszélt arról, hogy a víz éltető erejének felismerése Isten ajándékairól, az élet csodájáról tanúskodik. Ezt a növények (mint egy sivatagi rózsa) akár egy prédikáció ideje alatt is be tudják mutatni: kizöldellnek, amint víz éri őket. A vízben rejlő élet feltűnő képe az élettelen Holt-tengerbe ömlő Jordán-folyó, ahol a torkolatban az édes és sós víz összekeveredik, és a halak életükért küzdve úsznak felfelé, a Jordán irányába. A pusztában éltető vizet Szemerei János Isten áldásával állította párhuzamba. A templomok küldetéseként kiemelte, hogy az onnét, a templom küszöbe alól induló áldásnak gyógyítania, élővé tennie, gyümölcsöt teremnie kell az otthonokban, a családokban, és ott, ahol a hétköznapok folynak.

Az ige intésére is felhívta a figyelmet. „A tócsák és pocsolyák nem gyógyulnak meg: sósak maradnak.” Kiemelte, hogy a közösség nagy ajándék, és szükség van az erejére, mert a külön szigeteknek kicsi az esélyük önmagukban.

„Haladjon át ez a folyam a mi telkeinken, otthonainkon, és töltse be életünket áldásával!” – hangzott az igehirdetés zárása.

Hirdetések és megemlékezés követte a prédikációt. Az istentiszteleti rész közös imádsággal és áldással zárult – az előbbi szolgálatot Jánosa Attila, utóbbit Szemerei János végezte. 

„Pásztorok pásztora” és „csapatmunka”

A közgyűlés témája Szemerei Jánosnak, a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület új püspökének 2011. június 26-ától kezdődő győri parókusi lelkészsége volt. Ez alkalomból két köszöntést hallhatott a gyülekezet. Jánosa Attila a Győr-Mosoni Egyházmegye lelkészei nevében az Útmutató napi igéjét olvasta fel: „Aki titeket hallgat, engem hallgat, és aki titeket elutasít, engem utasít el.” (Lk 10,16), majd kérte a kerület új püspökét, hogy amennyiben teendői engedik, vegyen részt az egyházmegye alkalmain, illetve valóban legyen a „pásztorok pásztora”. Ócsai Zoltán igazgatólelkész a csapatmunka és a csapatjáték fontosságát hangsúlyozta. Kiemelte, hogy az a jó csapatkapitány, aki a jó edzőre hallgat. Szemerei Jánost erre a csapatkapitányságra bíztatta.

Válaszul Szemerei János köszönetet mondott a „csapattársaknak” (folytatva Ócsai Zoltán focicsapat-metaforáját) az előző napi püspökiktatáson való rengeteg munkáért, kiemelte a Péterfy Sándor Evangélikus Oktatási Központ és a kerületi felügyelő áldozatos segítségét. Köszönetet mondott a győri gyülekezet szeretetéért és bizalmáért.

A köszöntésekkel és a válasszal a közgyűlést bezárták, a kivonulás előtt az egész gyülekezet fennállva énekelte a magyar nemzeti Himnuszt.