Egy híján 20 – „Keresztény Magyarország soha sem létezett!”

A bevonulást követően a házigazda, Illés Dávid, a Budai Református Egyházközség lelkipásztora, a Budapest-Déli Református Egyházmegye esperese köszöntötte az egybegyűlteket.

Igehirdetésében Gáncs Péter püspök óva intett a keresztény szó könnyelmű, felelőtlen használatától:

„A keresztény szó nem valamiféle általunk adományozható minőségi jelző, hanem Krisztushoz való kötődésünk ajándékára utal – mondta. – A keresztény szó nem a keresztből, hanem Krisztus nevéből ered. Azt jelenti, hogy valami, vagy valaki krisztusi, belőle fakadó, azaz: krisztusszerű, krisztuskövető, őrá mutató. Nyilvánvaló, hogy egy egész ország, milliós népével együtt soha nem lehet és nem is lesz egy az egyben krisztusi, azaz keresztény. De lehet a krisztusi értékek hordozója, szószólója, továbbadója. Nekünk, kései utódoknak, a Lélekből fakadó józansággal kell látnunk, hogy a krisztusi útra való térés minden nemzedék számára újra meg újra feladat, lehetőség, esély. De semmiképpen sem örökölhető, stabil, magabiztos állapot!” (A teljes igehirdetést erre a hivatkozásra kattintva olvashatják.)

Az ünnepi liturgia ökumenikus szertartása számos szolgálattevő közreműködésével zajlott. Az Úr asztala mellett a liturgiában szolgált Szebik Imre nyugalmazott evangélikus püspök, a MEÖT elnöke, Márkus Mihály nyugalmazott református püspök, a MEÖT alelnöke, Kalota József ortodox érseki vikárius, a MEÖT alelnöke, Mészáros Kálmán baptista egyházelnök, Székely János római katolikus püspök, Csernák István metodista szuperintendens, a MEÖT alelnöke, Gáncs Péter evangélikus elnök-püspök, Pataky Albert pünkösdi egyházelnök, Bölcskei Gusztáv református püspök, a Zsinat lelkészi elnöke, Baán István görög katolikus püspöki helynök és Bóna Zoltán református lelkész, a MEÖT főtitkára.

A népes gyülekezet sorai között egyházi és világi méltóságok egyaránt szép számmal foglaltak helyet. Az ünnepi liturgiát a Magyar Honvédség Légierő Zenekarának szolgálata kísérte.