Milyen az az evangélikus koktél? – Evangélikus búcsú volt Sopronbánfalván

Létrehozás: 2011. szeptember 12., 17:39 Legutolsó módosítás: 2011. szeptember 12., 17:40

Sopronbánfalva – Egy jó protestáns ember már erre a kifejezésre is felkapja a fejét: „evangélikus búcsú”, hiszen kis hazánkban a templomszentelés évfordulóját leginkább a katolikusok ünneplik. További „kedélyborzoló”, hogy a bánfalvi evangélikusok a szeptember nyolcadikát (Kisasszony napja) követő vasánapon egy ma katolikus templomként működő Isten házának a szentelése alkalmából gyűlnek össze, és vonulnak ki Sopronbánfalva szívébe, a Hajnal térre. Forrás: agfalva.lutheran.hu. Szöveg: Heinrichs Eszter

Magyarország egyik legrégebbi és legbájosabb - a Mária Magdolna nevet viselő- templomának a jubileumát ünnepeltük. Sajnos a történelem viharai úgy hozták, hogy az „ékszerdoboznyi templomka" az ezerhatszázas évek óta nincs már evangélikus kézben.

A templom elvesztése után, egy évszázadon át nem volt templomuk a bánfalviaknak. Aztán meg – bár különböző időkben és helyszíneken – lett három is. Ma a régi katolikus iskola épülete a templomunk.

Bár az istentiszteletek helyszínei jó száz évenként mindig változtak, a bánfalvi búcsú időpontja változatlan maradt. Olyan lelkészeknek volt fontos ennek a tradíciónak a megőrzése a huszadik század során, mint Prőhle Károly, a későbbi professzor vagy Foltin Brúnó. Emléküket nagy becsben is őrzik a bánfalviak.

1997 óta a Bánfalváért Baráti Egyesület új és méltó keretet ad a hagyományok felelevenítésének, a búcsú megünneplésének.

Az alkalom most is egy evangélikus istentisztelettel vette kezdetét a Bánfalva piacterén felállított sátorban. Ahogy az igehirdetésben is elmondtuk, sok mindent szimbolizál a búcsú vasárnapján zárva maradó templomajtó és az óriási sátor: a mindenki számára nyitott ajtót, a változásra és változtatásra való készséget, és a találkozást. Azt, hogy a keresztyénség nem zárkózhat be a templomokba, hanem nyitnunk kell kifelé.

Gyülekezetünk ifjúsága aktívan részt vett a tradícionális felvonulással, főzőversennyel és tánccal folytatódó vásári forgatagban is.

Hűsítő italokat árultunk. Nem is akármilyeneket, hanem (alkoholmentes) koktélokat. Kis befektetéssel (jég, mixerek, és gyümölcslevek) ha szabad azt mondani, „nagy” hasznot csináltunk.

Nem csak anyagilag, de együtt töltöttünk egy szép délutánt, és a gyülekezet egy olyan „fórumon" is képviselte magát, ahol eddig – ilyen formában – nem.

Amikor pedig már a gyümölcslevünk és a poharaink is elfogytak, csak úgy sziporkáztak az ötletek, hogy jövőre a koktélkeverésen túl miket csináljunk: zsákbamacska, népi játékok, tombola...

Az evangélikus búcsú kuriózumnak számít az országban, Sopron környékén és Burgenlandban, a búcsú mégis a falvak egyik legjelentősebb és legtöbb tradícióval felruházott ünnepe.

Nagy dolog, hogy olyan közösségeink és olyan hagyományaink vannak, amelyek a hétköznapok küzdelmei közepette az ünnepnek különbözést és tartást tudnak adni – Sopronbánfalván és az osztrák-magyar határ innenső és túlsó oldalán.

*****

További képek a búcsúról:

http://agfalva.lutheran.hu/galeria.galeria_19

*****

Ímé az Isten sátora az emberekkel van –

Elhangzott a sopronbánfalvi búcsún, 2011. szeptember 11-én

Elhangzott a sopronbánfalvi búcsún, 2011. szeptember 11-én

 

„...Ímé az Isten sátora az emberekkel van, és velük lakozik, és azok az ő népei lesznek, és maga az Isten lesz velük." (Jel. 21,3)

Minden évben – valamilyen formában – felmerül a kérdés, hogy méltó hely-e a sátor a búcsúi istentisztelet megtartására, vagy inkább menjünk a templomba, ahogyan a többi vasárnapon is.

Úgy gondolom, hogy jó nekünk itt lenni ebben a sátorban.

Jó itt lenni, márcsak azért is, mert az Úristen nem katedrálisokban lakik, és ahhoz, hogy megjelenjen közöttünk, nincs szüksége barokk templomokra, vagy ilyen-olyan pompás helyekre. Jó neki a mi bánfalvi iskolából lett templomunk és jó neki ez a sátor is.

Ha az Ószövetség elejére lapozunk, akkor ott még szó sincs templomokról. Nincs templomuk az ősatyáknak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, és nincs temploma Mózesnek sem.

Utánuk egyre többször felmerült a templomépítés gondolata a nép körében, de az Úristen mindig elzárkózott előle. Dávid király kívánságára kezdett megtörni a jég, majd az ő fia, Salamon építette meg a zsidók szent templomát. Ez a templom nagyon sokat jelentett a zsidóknak addig is, amíg állt, és azóta is.

Mi már nem tudnánk templomok nélkül élni, templomaink részei lelki életünknek, történelmünknek, építészeti és művészeti büszkeségeinknek.

Ma mégis jó, hogy zárva maradt a templomajtó és itt kinn a téren, ebben a sátorban hangzik Isten igéje. Mert egy ilyen sátor sok mindent szimbolizál. Például azt, hogy a jó hírt, hogy Isten szeret bennünket, mindenkinek meg kell hallania. Még azoknak is, akik vasárnaponként nem koptatják a templompadokat.

Azért is jó itt lennünk, mert a sátor vékony és mobilis falai nagyonis szimbolizálják azt a közelséget Istennel, amelyre szükségünk van.

És nem utolsó sorban azért is, mert az ilyen nagy sátrak mindig a találkozás helyszínei is. Nagyon szépen írta Igrecz Katalin a búcsúra hívogató cikkében, hogy az ilyen találkozásokat nem hagyhatjuk a véletlenre. Kellenek életünkben az ilyen "fix" időpontok és az ilyen "fix" helyszínek, mint a Hajnal tér.

Adjon nekünk ma az Úristen ebben a sátorban értékes és érdemes találkozásokat, beszélgetéseket, örömet és vigasságot!

De adjon nekünk ennél sokkal többet is! Lakjon közöttünk, ne zárkózzék be templomokba és oltárak titkos kamrácskáiba, és ne legyen megközelíthetetlen! Vagy inkább úgy mondanám: hagyjuk, hogy közöttünk lakjon, ne zárjuk be őt templomainkba és oltárak titkos kamráiba, és ne rázzuk le azzal jelszóval, hogy Ő úgyis egy távoli és megközelíthetetlen Valaki.

A Bibliában, főleg az Újszövetségben sokat olvashatunk arról, hogy hogy Isten nem akar elrejtőzni előlünk, közöttünk akar élni. Talán nem úgy, ahogy mi szeretnénk, de hiszem, hogy most is itt van közöttünk. És ott van azokkal is, akik otthon betegen fekszenek, de idegondolnak, és ott van azokkal is, akik már nagy izgalommal készülnek a ma délutánra.

A Jelenések könyvében ezt olvassuk:

„...Ímé az Isten sátora az emberekkel van, és velük lakozik, és azok az ő népei lesznek, és maga az Isten lesz velük." (Jel. 21:3)

Egyszer közvetlen közelről is kitapinthatjuk majd ezt a sátrat, addig pedig szeressük nagyon Istent, szeressük templomainkat, és és keressük az értékes találkozásokat, akár ebben a sátorban, akár templomainkban, akár otthonainkban. Istennel és egymással. Ámen.

*****

Körösi Ferencet az alábbi sorok írására ihlette a mai nap:

Genius loci

/A hely szelleme/

Csipkebokor, sátor, templom:

a szeretet túlcsordulhat.

Isten mindig ott van jelen,

hol szava szívekbe hatolhat.

Be kell járnunk utunkat:

a múltból tapasztalatokat szereznünk,

mert biztos jövőbe csak a ráépített

jelenünkből léphetünk.

A Bibliában összefut

kezdet, régmúlt, múlt és jelen:

individumként örök jövőmet

csak rá alapozva építhetem.

2011.09.11. Kőrösi Ferenc

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek
  • Küldés levélben
« 2012. május »
május
HKSzeCsPSzoV
123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031
Szélrózsa 2012

Szélrózsa 2012

Hét
0
0
Nap
0
0
Óra
0
0
Perc
0
0
Mp
0
0
Kihez fordulhatok?

Szabó György és Bea

építész, felügyelő – építőipari üzemmérnök, egyházközségi képviselő, házassággondozók

Levél írása

Egyházi iskola
Ön nyomon követi az egyházak iskolaátvételekkel kapcsolatos híreit?


Szavazás 12