Felavatták a „Kitelepítettek Emlékművét” Mezőberényben

Máig rejtély, miért pont Mezőberénybe telepítették ki a legtöbb, Budapesten nemkívánatos családot. Az viszont biztos, hogy a békési kis mezőváros életében messze nem ez volt az első megpróbáltatás a II. világháború idején, majd az azt követő években.  

Az első csapás ideje 1944 nyara volt, amikor elhurcolták a község teljes zsidó lakosságát, közel 200 embert, akik közül csak nagyon kevesen élték túl a vészkorszakot, s a túlélők közül is csak néhányan tértek vissza Mezőberénybe. 

Még ugyanezen év decemberében megszületett a megszálló szovjet katonai hatóság döntése, amelynek értelmében 1945. január 6-án 562 német származású, ártatlan magyar állampolgárt hurcoltak „malenkij robotra” a Don medencében található Sahti szénbányáiba. Kisari Miklósné Chovanyecz Magdolnaként ott született, négy hónapos gyermekként tért haza 1947 júliusában az 509 túlélővel együtt. 

Mindeközben azokat a német származású magyarokat, akik elkerülték a malenkij robotot, s akiket azzal vádoltak – sokszor igaztalanul –, hogy a Volksbund, azaz a náci barát magyarországi német politikai tömörülés tagjai voltak, 1946 májusában kitelepítették Németország amerikai megszállási övezetébe, Stuttgart környékére. Ezzel párhuzamosan zajlott a csehszlovák-magyar lakosságcsere, aminek eredményeként 1091 berényi szlovák települt át Csehszlovákiába, s a helyükre 852 felvidéki magyar érkezett. 

A malenkij robotra elhurcoltak és a Németországba kitelepítettek emlékműve a német evangélikus templom közvetlen közelében áll. A Holokauszt emlékmű a Helytörténeti Múzeum udvarán található. 

1951 nyara volt az utolsó, komoly népességmozgással járó megpróbáltatás Mezőberény életében, amikor megérkeztek a Budapestről kitelepített családok, köztük számos, szinte magatehetetlen idős ember. A kitelepítés tényén túl helyzetüket tovább nehezítette, hogy az idősektől megvonták nyugdíjukat, s a munkaképes emberek is csak nagyon nehezen találtak maguknak – fölöttébb rosszul fizetett – munkát. 

A nagysikerű 2010-es találkozón született meg a gondolat, hogy 2011. szeptember 3-ra készüljön el közadakozásból egy emlékmű a kitelepített és a befogadó családok emlékére, s az emlékművet ünnepélyes körülmények között avassák föl az említett napon. 

A döntést követően Kisari Miklósné és Frey Mihályné, a Német Hagyományápoló Egyesület lelkes munkatársa belefogott a fáradtságot nem ismerő szervezőmunkába. A város vezetésének, személyesen Siklósi István polgármester támogatásának birtokában megkezdődött az adományok gyűjtése. Mezőberény városa biztosította a helyszínt, Papp Zoltán megtervezte az emlékművet, amelynek kivitelezését Minya Gábor végezte el. 

A szervezők az emlékmű avatására dr. Réthelyi Miklós urat, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium miniszterét kérték fel, aki a felkérést örömmel elfogadta. 

Az avató ünnepségre tehát 2011. szeptember 3-án került sor. Az ünneplő közönséget, a volt kitelepítetteket és a befogadókat, illetve leszármazottaikat, ismerőseiket, barátaikat a német evangélikus templom déli harangszava köszöntötte. Az ünnepség kezdő aktusaként a több mint százfős gyülekezet a pedagógus énekkarral együtt elénekelte nemzeti imádságunkat, a Himnuszt, majd az egybegyűlteket Siklósi István polgármester köszöntötte, aki a fiatalabb politikus generáció nevében arra helyezte a hangsúlyt, hogy ilyen embertelenségre soha többé nem kerülhet sor hazánkban. A polgármesteri köszöntő után Binder Anikó tanárnő szavalta el Radványi Miklós kitelepített „Előhang” című versét.  

A kitelepítettek nevében dr. Unger Kristóf szólt. Elmondta, 60 év elmúltával is a kitelepítés tényével lelkileg csak úgy tudnak megbékélni, ha az ország vezetése valamilyen formában kifejezi bocsánatkérését. A befogadók részéről megszólaló dr. Buzás Zsuzsanna személyes élményekkel átszőtt visszaemlékezésében azt hangsúlyozta, hogy a váratlanul érkezett új „rokonok” milyen csodás értékekkel gazdagították mindennapjaikat. Erdős Norbert megyei kormánymegbízott a közelmúlt történetének valósághű feltárása iránti kormányzati eltökéltségről szólt. Kisari Miklós, a párizsi Magyar nagykövetség követtanácsosa beszédében emlékeztetett arra, hogy a 60 évvel ezelőtti történéseknek két főszereplője volt: a kitelepítettek és a befogadók. S ez azért hangsúlyozandó, mert utóbbiakról mindeddig megfeledkezett úgy a történelmi igazságtétel, mint a kárpótlás folyamata. Jó lenne remélni – mondotta –, hogy az Országgyűlés a közeljövőben törvényt alkot a kitelepítettek és a befogadók emberségének és helytállásának példaadó erejéről, majd felkérte dr. Réthelyi Miklós minisztert ünnepi beszédének megtartására és az emlékmű leleplezésére. Miniszter úr – akinek több családtagja érintett volt a mezőberényi kitelepítésben – személyes élményeiről is szólt, majd hangsúlyozta, hogy komoly feladat a közelmúlt történéseinek valósághű feltárása. Törekedni kell arra, hogy a fiatalok történelmi ismereteiben ne legyenek akkora lyukak, mint amilyenek az elmúlt évtizedekben voltak. 

A beszédek elhangzása után dr. Réthelyi Miklós miniszter, Erdős Norbert köztársasági megbízott, Siklósi István polgármester és Kisari Miklós követtanácsos segítségével leleplezte a Papp Zoltán tervezte, szürke márványból készült alkotást, amelyen a következő felirat olvasható:

HARCOLNAK ELLENED,

DE NEM BÍRNAK VELED,

MERT ÉN VELED LESZEK,

ÉS MEGMENTELEK –

ÍGY SZÓL AZ ÚR.

JEREMIÁS 1.19.

FŐHAJTÁSSAL ÉS

TISZTELETTEL EMLÉKEZVE

AZ 1951-BEN BUDAPESTRŐL

KITELEPÍTETT CSALÁDOKRA,

ÉS AZ ŐKET EMBERSÉGGEL

BEFOGADÓ MEZŐBERÉNYIEKRE 

A bibliai ige fölött az emlékműbe egy hat kilós bronz harang illeszkedik, amelyet a kitelepített és befogadó családok emlékére elsőként dr. Réthelyi Miklós miniszter kongatott meg. 

Ezt követően a már leleplezett emlékművet megáldották a történelmi egyházak vezetői. A pillanat nagyszerűségéhez választott ige felolvasásával a Magyarországi és Német Evangélikus Egyház részéről Lázárné Skorka Katalin, a Szlovák Evangélikus Egyház nevében Fejér Sándor, a Magyar Katolikus Egyház képviseletében Szigeti Antal plébános áldotta meg az emlékművet, míg a Magyar Református Egyház áldását Román János mondotta el. 

A koszorúk elhelyezése után az avató ünnepség a Szózat eléneklésével ért véget. 

A délután folyamán kötetlen beszélgetésekre került sor, majd este a város Művelődési Házában – a tavaly megkezdett hagyomány folytatásaként – a Mezőberényi Ifjúsági Fúvószenekar adott nagysikerű koncertet. 

De ezzel még mindig nem ért véget az ünnepi megemlékezések sorozata. A szervezők felkérésére 2011. szeptember 4-én, vasárnap 10 órakor a mezőberényi német evangélikus templomban ökumenikus istentiszteletre került sor, ahol a helyi történelmi egyházak lelkészei,  – Skorka Katalin, Fejér Sándor, Köllő Sándor, Román János közösen vettek részt a liturgiában.  Az istentisztelet ünnepélyességéhez és emelkedettségéhez megható művészi szolgálattal járult hozzá három mezőberényi kötődésű operaénekes, Simonfay Mária, Knaiser-Herdliczka Klára és Lipcsei Edit, akinek édesapja, Lipcsei Gábor református lelkész a megpróbáltatások és szenvedések nehéz éveiben felekezeti hovatartozás nélkül nyújtott lelki vigaszt a rászorulóknak.  

Az ünnepre készült el a Mezőberény Öröksége sorozat második kötete, „Hiánypótló történelem” címmel, az Orlai Petrics Soma Kulturális Központ Muzeális Gyűjteménye kiadásában. A kötetben közölt, kitelepítettektől és befogadóktól származó visszaemlékezéseket Kisari Miklósné Chovanyecz Magdolna gyűjtötte össze és szerkesztette sajtó alá. Azzal a szent szándékkal és a tacitusi „sine ira et studio” hozzáállással, azaz „harag és részrehajlás nélkül”, hogy ne maradjon történelmünknek egyetlen homályos, tisztázatlan foltja sem. Ahogy dr. Réthelyi Miklós miniszter fogalmazott: „azon vagyunk, hogy a fiatalok történelmi ismeretében ne legyenek akkora lyukak, mint amilyenek az elmúlt évtizedekben voltak”.

Galéria a hir6.hu oldalán:

http://hir6.hu/cikk/57854/nem_gyogyultak_be_a_rakosikorszak_okozta_sebek

http://hir6.hu/cikk_galeriak/110903_1951es_kitelepitettek_emlekmu_avatasa/

Az MTI híre az eseményről:

http://www.evangelikus.hu/lapszemle/a-kitelepitettekre-es-a-befogado-csaladokra-emlekeztek-mezoberenyben

Egy évvel ezelőtti cikkünk a találkozóról:

http://www.evangelikus.hu/aktualis_2009-2011/gyogyito-emlekezes-2013-a-kitelepitesekre-emlekeztek-mezoberenyben