Gáncs Péter: karácsonykor a békesség kiáradhat emberi kapcsolatainkra

Az evangélikus elnök-püspök rámutatott: karácsonykor „arra a csodára kell kinyíljon a szemünk és a szívünk”, hogy Isten Fia, „ez a gyermek megszólít minket, és jogosan szól bele az életünkbe”. Ezáltal Isten emberrel, valamint ember Istennel való kapcsolata helyreállhat, és egymás szavát is jobban megérthetjük. Ez az ünnep arra emlékeztet, hogy „végre gyógyul Isten és ember kapcsolata”, hiszen Jézus e világon való megjelenése „Isten közösségvállalása az emberrel” – mondta.
Gáncs Péter hangsúlyozta: nem emlékünnep karácsony, hanem „valóság lehet, hogy Istennek újra dicsőséget tudunk adni”, és „Istennek újra súlya lesz életünkben”.
Az elnök-püspök kiemelte: Jézus születése, az első karácsony éppen egy népszámlálás idején történt, és „mi is egy népszámlálás után vagyunk”. Kétezer éve Augustus római császár a birodalom adófizetőit vette számba, ugyanakkor „a világ mai urai is úgy néznek ránk, mint potenciális adófizetőkre”, vagy akiket egy életre adósságcsapdába lehetett hajszolni – fogalmazott.
Utalt arra, hogy „mi is többszörösen leminősített ország vagyunk. Milyen jó, hogy kétezer éve Isten nem figyelt oda az úgynevezett szakemberek minősítésére”, és Jézust jászolba fektette, amivel „visszaadja az önbecsülésünket, a bizalmat, hogy (...) ez a világ Isten kezében van”.
Hangoztatta: az egyházon keresztül „hallatszik Isten életet teremtő, megtartó igéje, szava. Így lehetünk mi is Isten áldott (...) népe, és ha azok vagyunk, nem lehetünk süketek a kapaszkodók kiáltása felé”. Karácsonykor Jézust kapta az emberiség, hogy „így legyünk megtartók és megtartottak, Isten által hordozottak és másokat is hordozók” – fűzte hozzá.
Szólt arról is, hogy „újra éles kérdés lett” Magyarországon, „mi is az egyház”. Reményét fejezte ki ezzel kapcsolatban, hogy a parlamenti képviselők, „akiknek december 30-ig ezt a törvény újra kell fogalmazni, bölcs döntést fognak hozni”. Elmondta, többször leírták a kormányzat képviselőinek, hogy a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának tagegyházait nem kellene úgy tekinteni, hogy „bizonyítaniuk kelljen” egyházi voltukat.
Meggyőződésének hangot adva mondta: „alig hiszem, hogy létszám alapján lehetne az egyház lényegét megragadni. Nehéz paragrafusba szorítani, mi az egyház, az egyház ugyanis valahol ott van, ahol emberi közösségeken keresztül Isten dicsősége sugárzik, ahol kirajzolódik az ő képe, ahol az ő szava megtartó erőként megvalósul, és hordozza mindazokat, akik arra szorulnak”.