Megemlékeztek az 1956-os forradalom 55. évfordulójáról Clevelandben – Prőhle Gergely országos felügyelő is együtt ünnepelt az evangélikus gyülekezettel

A műsor vezetője Kozmon Gyula, a 14. fiúcsapat cserkésze volt és igazán nagyon ügyes és talpraesett, „jó munkát” végzett. A cserkészség részéről számosan jelentek meg egyenruhában, fiatalok és vezetőik egyaránt.

A műsort az amerikai és a magyar himnusz eléneklésével kezdték. Az éneklést orgonán Peller Miklós kísérte és a magyar himnuszt olyan lelkesen énekelték az egybegyűltek, hogy félidőben abbahagyta az orgonajátékot és csak az ismert néhány taktust játszotta el befejezésként.

A szíveket átmelegítette a lelkes közös éneklés és megalapozta az ünnepség lelkes, jó hangulatát. Az Egyesült Magyar Egyletek részéről Kőrössy János üdvözölte a vendégeket és a műsor ünnepi szónokát, Prőhle Gergely államtitkárt, a Magyarországi Evangélikus Egyház országos felügyelőjét.

Ezután a háziasszony Tamási Éva lelkésznő imádságot mondott, amiben Isten áldását kérte a megjelentekre és a közös megemlékezésükre.

Ezután számos szavalat és zeneszám váltakozott, ami nagyon kellemessé és változatossá tette a műsort. Még a szereplők tartózkodási helye is változott időnként. Szerencsére a templom kicsi és bensőséges és avval, hogy minden zugát kihasználták a műsor számára, csak még szívet melengetőbbé vált a program.

Két bűbájos kislány: a mindig tündér Tamásy Viola és a kedves Solymosi Katalin szép és bátor éneke után Pigniczki Bendegúz szavalta el egy kortárs magyar fiatal, Krajnyád Dávid: Mi lett veled Magyarország? című versét.

Utána Hargitai István ihletett tolmácsolásában hallhattáuk K. Zoltán Requiem 56 című versét, majd öt 14. cserkészfiú adta elő Szentkúti Ferenc „Hősköltemény egy pesti srácról” című versét.

A fiúk részéről a szavalat szép erőfeszítés volt, külön dicsérendő a bátorságuk, amivel bebizonyították, hogy méltó utódjai a szegény, sokat emlegetett „pesti srác”-nak.

Az est művészi élményéhez a gazdag zenei kínálat is nagymértékben hozzájárult. Szerepelt a gyülekezet kis magyar kórusa, Tamásy Zoltán lelkész vezényletével, aki ezen kívül gitárral kísérte az énekléseket és nagy meglepetésünkre az is kiderült a róla, hogy ő maga is egészen kiváló blockflőte művész, fiával, Mártonnal előadott Loeillet duettje szép élmény volt. Marci ezen kívül zongorán előadta Grieg Puck című darabját. A Tamásy házaspár és két gyermekük olyan sokoldalúak, hogy nem nagy erőfeszítéssel egy egész estét betöltő kellemes műsort tudnának összehozni.

Böjtös László clevelandi főkonzul mutatta be az ünnepi szónokot és megköszönte neki, hogy elfáradt az Egyesült Államokba. Prőhle államtitkár beszédében szólt az 56-os forradalom értékelésének az evolúciójáról. Érdekes és szívhez szóló volt beszédében a sok személyes élmény. A hallgatóság túlnyomó része vagy 56-ban, vagy előtte hagyta el az országot és így a beszédből azt ismerhette meg, hogyan alakult az otthon maradottak viszonya 56-hoz az évek során, az otthon szűk családi körben, titokban elmesélt történetektől Nagy Imre és társai 89-es újratemetésén keresztül a tárgyalásuk megrendítő hangfelvételének a lejátszásán át, a saját múltunkkal való szembesülésnek a különböző állomásait. Az 56 és az azóta eltelt 55 év leírásában a Magyarországon felnőtt, a puha diktatúra – aki nincs ellenünk, velünk van! – évei alatt felnőtt, a forradalomról a szüleitől és nagyszüleitől otthon hallott – de nehogy elmond az iskolában! – fiatalember szemével beszélt.

Beszédével mi is átélték a jelenlévők is azt a folyamatot, ahol a szovjet elnyomás alól felszabadult anyaország végre nyíltan kutathatta és megismerhette saját múltját és többnyire – lásd 2006. – szabadon ünnepelhette hőseit. Kitért az emigráció és különösen az 56-os magyar emigrációnak az anyaország segítésében való szerepének fontosságára, amivel az egybegyűlteknek különösen a szívéhez szólt.

Elmondta, hogy nekünk, magyaroknak a Trianon óta ország és nemzet sajnos, szomorúan és tragikusan nem egy, és ezért mindenki, aki magyarnak vallja magát, akárhol is legyen, a nemzet része marad. Végül pedig érintette a mai magyar diplomácia nehézségeit, az országot az új alkotmányért és kommunikációs törvényért ért támadásokat.

E sorok írójának különösen tetszett az az anekdota, amiben arról mesélt, hogy egy német diplomata megkérdezte tőle: minek a magyaroknak új alkotmány, mi volt a baj az régi, 1949-ben készülttel? Utóvégre a mai német alkotmány is akkor készült. Erre államtitkár röviden válaszolt: talán van némi különbség Konrad Adenauer és Rákosi Mátyás között.

Az utóbbi évszázadok magyar alapélményére utalt evvel a történettel: amikor mi magyarok ugyanazokért az alapvető emberi és szabadságjogainkért harcolunk, amiket a nyugati népek annyira természetesnek vesznek, segítséget nem kapunk, de értetlenséget és gyakran ellenségességet igen.

Amikor 2006-ban az októberi szabadságharc 50. évfordulóját ünneplő tömeget rendőrbrutalitás fogadta, a válasz erre nyugaton hallgatás volt: „magyar belügy”. De ha az új magyar alkotmányban a nemzeti lét folyamatosságára hivatkozunk államiságunk keresztény eredetének kimondásával, akkor bezzeg hirtelen mindenkit nagyon érdekelni kezdenek a magyarok. Pedig a XXI. század Magyarországa minden hazaszerető polgárának igaz otthona kíván lenni, és mint az évszázadok során eddig is, a sokszínűségben és toleranciában találja meg az erőt – tette hozzá az előadó.

Az ünnepséget szeretetvendégség folytatta a gyülekezeti teremben. A finom és bőséges rántott hús és krémes után a vendégek lassan indultak haza, még hosszasan beszélgettek.

Ezen a vasárnapon, 2011. október 23-án, távol a hazától közel éreztük magunkat hozzá és jól éreztük magunkat magyar testvéreink között!