Megújul a tavon épült templom

„Nekem, aki nem vagyok rutinos templomfelújító lelkész, nagy élményt jelent az az eufórikus öröm, ami a falu evangélikus és nem evangélikus lakosságán végigfutott az első négyzetméternyi vakolat leverése óta. Az emberek a templomhoz érve megállnak, leszállnak a biciklijükről, nézelődnek. Sőt, kérdeznek, érdeklődnek, elmondják véleményüket, és nem egyszer fordult elő az sem, hogy becsengettek a parókiára és adományokat hoztak a felújítás költségeire. Pedig azt egy szóval sem állítanám, hogy „templomos", templombajáró gyülekezet lenne az ágfalvi. A templomukat viszont nagyon szeretik és büszkék rá” – fogalmazott Heinrichs Eszter.

A munkálatok során a főhajó külső homlokzata és a belső tér karzatig tartó része kap új arculatot. Az ódon és sajnos nagyon vizes falak külső rétegeit leverték, hogy szellőzzenek, pár hét múlva pedig lélegző vakolat kerül a felületre.

Nem akármiért vizesedik az ágfalvi templom. A türelmi rendelet után épült Isten háza egy mocsárba, illetve tóba levert vörösfenyő cölöpökön áll, mivel annakidején az evangélikusok csupán a falu legmocsarasabb és legvizenyősebb helyére kaptak építési engedélyt. A gyülekezet legidősebb tagjai még mindig emlegetik, hogy gyerekkorukban a templom bejárata előtt volt egy kis tó, ahová kihajtották a libákat és a kacsákat. Ma a kacsaúsztató helyét térkő és műút fedi, csak a vizesedő, de mégis negyed évezrede stabilan álló falak (és a csatornatető alatt már 40 centiméternyire lévő víz) tanúskodnak arról, hogy az ágfalvi templom bizony egy tavon álló, építészeti csoda.

A helybeliek sokat emlegetik azt a kis „színest" is, hogy pár évvel ezelőtt a templom előtt valamelyik cég csatornát akart lefektetni, de amikor a munkások elérték a nem egészen egy méteres mélységet, az egyik embert ki kellett menteni a gödörből, mert a víz hirtelen sugárban ömleni kezdett a templom alól.

A cölöpökön álló templom „búcsúját”, azaz a templomszentelés 226. évfordulóját szeptember utólsó vasárnapján ünnepelték – a tavalyi nagy ünnepséghez képest – meglehetősen szerény keretek között. Nem a templomban, hanem a gyülekezeti teremben.

„Ahogy a három héttel ezelőtti sopronbánfalvi búcsú kapcsán is írtam, a templomszentelési ünnep Sopron környékén az egyik legjelentősebb ünnepe a falvaknak, határon innen és túl egyaránt – mondta Heinrichs Eszter. – Bár evangélikus berkekben másutt a búcsú ünneplése kuriózumnak számít, felénk a német hagyományokat megőrízve, rengeteg népszokás és elmaradhatatlan tradíció színesíti szeptember utolsó hétvégéjét. Szombat kora reggelén a falu legényei kimennek az erdőre és kivágják a legényfát, amit még délelőtt fel is állítanak és szépen feldíszítenek. Hasonlóan, mint magyar vidékeken a májusfát, de egy életnagyságú szalmaembert is ráerősítenek a fára. A fakivágás és a fadíszítés csak a búcsú előkészületeinek része, a tulajdonképpeni búcsú vasárnap az evangélikus istentisztelettel veszi kezdetét. Az ünnepi ebéd után következik a búcsú egyik fő attrakciója a délutáni legénytánc, amikoris a legényfát táncolják körül a a falu ifjai és örökifjai.”

Erről a Fertő-tó vidékén egyedülálló módon már csak Ágfalván élő – evangélikus népszokásról – bővebben olvashatnak ezen a linken: http://www.agendorf.hu/magyar_intro/fomenu/mozaik/neprajz/index.htm

Gyülekezetünk fiataljai saját készítésű koktélokat kínáltak a táncban kifáradt legényeknek és a népes magyar és osztrák közönségnek. A befolyt adományokat a templomfelújítás javára fordítják.

További képek a templomfelújításról:

http://agfalva.lutheran.hu/galeria.galeria_20