Nagyalásony új orgonája és Isten négy csodája

Történetünk ott kezdődött, hogy közel ötven éve nem szól orgona a nagyalásonyi evangélikus templomban. Ötven év hatalmas idő, így a fiatal generációk már csak az idősebbek elbeszéléseiből tudhatják, milyen is volt vasárnaponként hallani az orgona hangját. Mivel a műemlékhangszer felújítására sosem volt kellő erő és pénz, így szép lassan a teljes használhatatlanság állapotába került. A gyülekezet jelenében azonban egyre több hang szólalt meg, fel kellene újítani a hangszert. A felújításra azonban sajnos anyagi források nem álltak rendelkezésre, így maradt az imádkozás és szép énekünk szavaiba vetett bizalom: Az Úr csodásan működik… 

Első csoda

Egy tavaszi napon, kedves gyülekezeti tagunk kopogtatott a parókián. Lelkesedéssel és örömmel mesélte, hogy a bakonycsernyei gyülekezet, finnországi testvérközössége régi orgonáját örömmel ajándékozná egy magyarországi gyülekezetnek.

Óriási hír, hatalmas csoda – gondoltuk, majd leülve a parókián, már fejünkben is volt a finnországi út tervezete, amikor hirtelen belénk nyílalt a fájó döbbenet. Szét kell bontani, haza kell szállítani és szakszerűen össze is kell szerelni az orgonát, mindez azonban hatalmas összeget emésztene fel, amire a gyülekezetnek nincsen pénze. Mindezek ellenére bízva Istenben, felvetődött bennünk a kérdés, honnan tudnánk ennyi pénzt előteremteni. 

Második csoda

Egy próbát azért mégis megér – gondoltuk magunkban – és nekiindultunk, hátha találunk segítő, támogató embereket, akiknek ugyanolyan fontos lenne az orgona ügye, mint nekünk. Elsőként a gyülekezet vezetőségéhez fordulva kérdeztük, mekkora összeget tudnának erre fordítani úgy, hogy ne terhelje meg a gyülekezet működését. Aztán a falu polgármesterét, majd Veszprém megye esperesét, végül az Egyházzenei Bizottságot kerestük fel.

Istentől elfogadott csodaként tapasztaltuk meg, hogy mindenhol segítséget, támogatást, baráti bátorítást kaptunk.

Így a tavaszi álom, nyárra realitássá vált. Összegyűlt a pénz, van orgona, már csak haza kell hozni. 

Harmadik csoda

Mivel az anyagi források a szállítatás költségeit mégsem tudták fedezni, így alternatív megoldást kellett találnunk. Horváth László gyülekezeti tagunk, aki az orgona ötletét is felvetette, nem adta fel és tovább gondolkodott. Örömmel mondta, ha nem lehet másként, felajánlja autóját, mely után egy utánfutót kötve elindulhatunk Finnországba.

Tehát a csodát ismét megéltük, és a közel 5000 km-es utat – ami Szlovákián, Lengyelországon, Litvánián, Lettországon és Észtországon át vezetett – sikeresen, probléma nélkül úgy oldottuk meg, hogy az orgona minden apró részét haza tudtuk szállítani, éppen úgy, ahogy elterveztük. 

Negyedik csoda

Most amikor írom ezeket a sorokat, örömmel számolhatok be arról, hogy immár épül az új orgona a nagyalásonyi evangélikus templomban. Nem a karzaton – bízva, hogy egyszer még a régi műemlék hangszert is használatba lehet venni – hanem a gyülekezethez közel, a padok mellett.

Egy csodáról azonban még nem szóltam, ami személyesen nekem és társaimnak a legnagyobb élmény volt. Ez pedig a finn testvérek szeretete. Megrendítő volt látni, hogy az ingyen odaadott hangszer mellett mennyi szeretetet, törődést, kedves szót kaptunk abban a pár napban, míg Nivalaban vendégeskedtünk. Úgy éreztük, nem tudjuk sem az orgonát, sem ezt a végtelen kedvességet meghálálni, megköszönni. Talán csak úgy, ha sosem feledjük a finn testvérek szeretetét és kérjük újra és újra az Istent, segítse őket, és adja meg nekik azt a boldogságot, hogy az adás örömében megélhessék a Krisztusi szeretet érzését. 

Ezért a négy csodáért adnunk hálát Istennek 2011. augusztus 7-én délután 17 órától egy orgonakoncert keretében.

Amikor megszólal az új orgona hangja a nagyalásonyi templomban, bízom benne, hogy megerősíti Istenbe vetett hitünket, aki folyton munkálkodik és védi, oltalmazza, segíti azokat a gyülekezeteket is, akik a legkisebbek közül valók.