Példaértékű összefogás: 800 adag meleg ételt és 240 mázsa fát osztott szét rászorulók között Szarvason az evangélikus egyház – Sok képpel!

A Magyarországi Evangélikus Egyház Diakóniai Osztálya és az Ótemplomi Szeretetszolgálat által szervezett akció során összesen 240 mázsa tüzifát osztottak szét, aztán pedig a 800 adag meleg ételt is rászorulók kaphatták meg.

Buda Annamária a Diakóniai Osztály vezetője elmondta: „Példaértékű volt az az összefogás, ahogyan a gyülekezet tagjai, a szeretetszolgálat munkatársai megszervezték az osztást. Sok önkéntes is részt vett ebben az iszonyúan nehéz és embert próbáló segítő munkában.”

„A 240 mázsa fa kétharmad részét elvitték, de sokan a mai napon nem tudtak eljönni érte, főleg az idősebbek vagy az egyedülállóak, így a jövő hétre marad a további tüzifa szétosztása” – hangsúlyozta Lázár Zsolt evangélikus lelkész.

És hogy kik kapták a fát? Első körben a szarvasi evangélikus gyülekezet- és a Benka Gyula Evangélikus Általános Iskola és Óvoda hátrányos helyzetű tagjai. De aztán már nem volt fontos az evangélikusság: Kaptak a szeretetszolgálat kliensei, tanyákon lakók és olyan adósságcsapdába esett családok is, akik az utóbbi napokban kerültek kapcsolatba az ótemplomiakkal.

A krízispontról, ahol mára már több mint 15 embert mentettek meg a fagyhaláltól, hatan jöttek el a fa felaprításában, kiporciózásában segíteni.

„Az elmúlt héten sok családnál jártunk, s mivel mindenkit nem tudtunk fogadni a krízisponton, tudtuk, hogy valahogyan segítenünk kell azokon, akik a fagyközeli hőmérsékletű szobáikban kitartottak otthonaikban” – magyarázta Lázár Zsolt.

„A fa kiosztásakor a Magyar Rádió Evangélikus félórája számára készítettem interjúkat – mesélte Lengyel Anna. – Szívszorító sorsokkal szembesültem. Akik nem tudtak eljönni a fáért, azoknak kiszállították, másik kézikocsival jöttek, de volt, aki utánfutóval, a szomszédja segítségével vitte a tüzelni valót. Volt, aki két gyermekével jött el, és mesélte, hogy közmunkán van, havi húszezer forint az egy főre jutó jövedelmük. Jött és vitte a fát, hogy ne fagyjanak meg az otthonukban. Mások a nyugdíjukból nem bírták megvenni a téli tüzelőre valót. Két kisgyerek a nagybátyjával jött el az ételosztásra és csillogott a szemük, amikor megkóstolták a finom ételt.”

Lengyel Anna számára azonban az is megkapó volt, ahogy a krízispont lakói és a szenvedélybetegekkel foglalkozó szeretetszolgálat kliensei is segítettek: „Nem számított, milyen hideg van, vágták, fűrészelték a fát, rakodták a mázsákat. Igazi munkaterápia volt ez, a segítség, a jószándék és a szeretet jegyében. És az alkohol nem hiányzott a mínuszokban, csak a jótett motivált mindenkit.”

A sok névtelen segítő mellett fontos megemlíteni név szerint is pár embert: Klenk József felügyelőt, Galó Tamás szeretetszolgálati munkatársat, valamint Molnár Istvánné igazgatónőt, és Pársztor Mátyást, aki a finom ételt főzte. Nélkülük ugyanis ez a mai segítő akció nem realizálódhatott volna.

„Azt gondolom, hogy az egyház igazi küldetése és feladata társadalmunkban az, hogy segítsen a rászorulókon. Ma az a lényeg, hogy először lépést tegyünk az emberek felé. Aztán ha tettünk értük, beszélhetünk nekik Isten szeretetéről” – összegezte tapasztalatai alapján érzéseit Lengyel Anna.