Szerepcserék – Beszámoló a kórházi önkéntes segítők téli konferenciájának 2. napjáról

Liptákné Gajdács Mária reggeli áhítatában a Józsué könyvéből hozta az igei elmélkedés témáját, fő üzenete: „Én és az én házam népe az Urat szolgáljuk”.

Bár sokszor érintkezünk a lélektan kacsán „más jellegű” megközelítésekkel, azért mindig tudjuk, hogy valójában hová is tartozunk, és kinek is vagyunk a szolgái és munkatársai. Ezt mi nem is felejtjük el, és nem is mondunk le róla, de ugyanakkor nem zárkózhatunk el a mai világ súlyos és sürgető kérdései elől, a kihívások elől sem.

Ilyen súlyos kérdésekkel folytatódott a szombati nap is: mint a Gender kérdés, és a család kérdése.

Balogh Éva a Gender kérdésről elmondta: ez egy olyan áramlat, amely a női egyenjogúság és esélyegyenlőség kérdéséből indult ki, és egészen eljut a házasság, a család, a biológiai nemünk megtagadásáig. Sőt egészen eljut odáig is, hogy legyen büntetendő, ha valaki félelemkeltő módon szól „ezekről”. Manapság már nem tanárról, és tanárnőről, hanem: tanerőről beszélnek, és ez a szemléletmód már az óvodai nevelésben is megmutatkozik. A házassághoz a hűség helyett, már elég az „együttműködés” vállalása is. Ezt az áramlatot közvetíti a média, a TV, az Internet, stb.. s hogy milyen következményei vannak mindennek?... azt mindenki láthatja, átélheti.

Bajuszné Orodán Krisztina: Halálos szerepcsere címmel felolvasta dr. Ranschburg Jenő pszichológus írását: „Baj van a felnövekvő generáció idegi – pszichológiai állapotával, de az idős, sőt aktív korosztályhoz tartozók között is egyre több belgyógyászati betegség, pszichés probléma, szív- és érrendszeri betegség hátterében sok minden más tényező mellett a női és férfi szerepekben bekövetkezett változásokat okolják. Sőt elsősorban a férfiak korai halálozásáért is a nemi szerepekben bekövetkezett változásokat teszik felelőssé a társadalomtudósok, szociológusok és pszichológusok. Elgondolkodtató, hogy a nemek társadalomban elfoglalt helyének változása, illetve a nemi szerepek közötti határvonalak elmosódása mind a nők, mind a férfiak számára hatalmas belső feszültséggel járnak.”

Ezek után Heinemann Ildikó a Családról tartott előadást. Mit ad a család? – bizalmat, összetartozás érzést, családi biztonságot ad, érzelmi kapcsolatokat ad, segíti az érett személyiség kibontakozását, segít megtanulni a kommunikációt, azt hogy hogyan érintkezzünk egymással. Megtanuljuk a családi rítusokat és az ünnepeket, megtanuljuk a generációs kapcsolatokat, példaképeket és mintát ad számunkra, megtanuljuk a családi munkamegosztást, a konfliktuskezelést. Nagy probléma az, hogy Hol van ez ma már így egy családban? A „ fogyasztói társadalom” arra törekszik, hogy egyre inkább egyénekké osztódjunk. Mit tehetünk ez ellen? Hogyan segíthetjük családjainkat? Mit tehetünk ebben a helyzetben? Erről folytatódott a beszélgetés, sok jó példával a közösségépítés, a családok összetartozásának bátorító példáival.

Bajuszné Orodán Krisztina összefoglalója után, az úti áldással zártuk a konferenciánkat, de ezek a témák nincsenek lezárva, mert tovább dolgoznak bennünk, amikor szembe találkozunk velük önmagunkban, vagy a lelkigondozói munkánk során.