Búcsúzik az evangélikus indonéz nagykövet

A nagykövet nemsokára visszautazik hazájába, ezért aztán búcsúra hívta azokat az ismerősöket is, akikkel itt Magyarországon kapcsolatot alakított ki. Egyházunkat hivatalosan Prőhle Gergely országos felügyelő képviselte, valamint jelen voltak Selmeczi Lajos Péter és Selmeczi Géza Tamás lelkészek, Kecskés Anita, Vitális Judit és Horváth-Bolla Zsuzsanna.

A parti számos meglepetést is tartogatott, hiszen egy, a nagykövet által támogatott roma alapítvány képviselői táncfellépésükkel szórakoztatták a vendégeket, a Sopronkőhidai Büntetésvégrehajtási Intézet vezetője ulost kapott feleségével együtt. Ezután csinos magyar lányok hastáncoltak, táncra biztatva magát a nagykövetet is, sőt a jelenlévő evangélikus lelkészeket és szentszéki képviselőt is. A fogadás végén pedig megjelent Benkő Dániel lantművész.

Az Országgyűlés legidősebb képviselője a Fidesz-KDNP színeiben mandátumot szerzett dr. Horváth János hosszasan méltatta beszédében a nagykövet érdemeit, aki megbízatása alatt rengeteg mindent tett a hazánkban élő kisebbségekért, sőt az árvíz után árvízkárosult gyerekeket látogatott meg Zánkán és ajándékokat vitt nekik.

Az igazán megható, sokszínű és mozgalmas ünnepséget Fal Beáta az indonéz nagykövetség tolmácsa és főmunkatársa koordinálta. A vendégek állófogadáson ízelítőt kaphattak az indonéz konyha ínyenc finomságaiból is.

Mint ismeretes, H. E. Mangasi Sihombing evangélikus, és korábban egyházunk számos gyülekezetébe látogatott el. Monoron szinte mindennapos vendégnek számított, de előadást tartott a Déli Egyházkerület Missziói Napján is.

Előadást tartott számos esetben az Evangélikus Hittudományi Egyetemen. Egyik előadása például itt olvasható el honlapunkon. Az ő közbenjárására láthattuk vendégül prof. dr. Jamilin Sirait az Indonéz-Batak Protestáns-Lutheránus Egyház teológiai tanárát az Evangélikus Hittudományi Egyetemen.

Szívügye volt a vallásközi párbeszéd, segítségével szervezhettük meg májusban Gödöllőn az első, indonéz-magyar vallásközi párbeszédről szóló konferenciát is.

Nemrégiben ő volt az, aki Dobsina és Rudabánya testvérkapcsolatainak alakulásakor támogatta az árvízsújtotta sajókazai parókia rendbetételét. Csak remélni tudjuk, hogy a nagykövet hazatértével ezek a jó kapcsolatok nem fognak megszakadni és továbbra is, ha látogatóba jön hazánkba, vendégül láthatjuk majd őt.