Mert az Isten országa közöttetek van! – Tamás mise volt Budahegyvidéken

A lelkész az alapige – Lukács 17. fejezet, 1. verse – alapján új nézőpontot kínált, ahogyan a prédikációban elhangzó történet főszereplői: azok a kisgyermekek, akik a Krisztus eljövetelekor feje tetejére álló világra kézenjárással próbálnak készülni. Naiv gondolat? Talán. Gondoljunk azért bele, hogy hányszor vagyunk hajlandók nézőpontot váltani, esetleg kényelmetlenséget is vállalni, hogy valami új történhessen velünk. Esélyt adni egy új helynek, formának, személynek, vállalva, hogy esetleg kizökkenünk a megszokott kerékvágásból.

A prédikáció fő mondanivalója éppen ez volt: a világ nem fog hozzánk igazodni, igenis kell változni, ahogy az istentiszteleti formáink is képesek lehetnek változni. 

A Tamás mise pont erről szól. Letisztult, egyszerű és mai, ahogy azt a Kék golyó utcai templomba gyűltek tapasztalhatták. Nem öncélúan csak a változtatásért átírt imák, hitvallások vannak és érthető, a szó jó értelmében egyszerű a prédikáció, valamint – és ez talán védjegye is a Tamás miséknek – igazán színvonalas zene! Ezúton is köszönet ezért a Deák téri ifinek.

Mindig örömmel jövök a budahegyvidéki templomba. A szép, modern funkcionális, mégis valóban templom hangulatú épület bárhol megállná a helyét Nyugat-Európában.

A sötétbe kiszűrődő meleg fények valóban hívogatóak. Belépve szokatlan látvány fogad: a padsorokban csak elvétve találni helyet. Érdekes lenne egyszer felmérni, hogy a budapesti a'la cart templomba-járók mi alapján döntenek, miért van, hogy egyik templomunk kong az ürességtől, a másikban, pedig szerencse dolga, hogy találunk e jó helyet...

Talán az igehirdető? Ezúttal ez nem valószínű, hiszen a többség, a Tamás miséken nem tudja, ki fog prédikálni. Talán maga a forma? A Tamás mise? Erre is tudnánk ellenpéldákat sorolni, mikor ez a kicsit más forma nem töltött meg egy-egy templomot. Talán a modern templom hangulata, kényelme? Nem az én dolgom természetesen, hogy megválaszoljak egy ilyen kérdést, de talán nem árt, ha néha elgondolkozunk ilyesmin.

Ha mégis tippelnem kellene, én a közösségre tenném a voksom. A Tamás mise a keresők istentisztelete. Ennek ellenére kialakult egy mag, akik mindig ott vannak, aztán a helyi gyülekezet vagy részt vesz, vagy nem. Ilyenkor beengedjük a változást, de rész azért nem veszünk benne. Nekem úgy tűnt, itt erről szó sem volt ezúttal. Évek óta el-eljárok a Tamás misékre, de egyértelműen a legbensőségesebb, leghangulatosabb alkalomnak tűnt a tegnapi. Olyan gyülekezetet láttam tegnap, ahová szívesen elhoznám barátaimat. Részt vettek az alkalmon. Ha az a cél, hogy megmutassuk, hogy érdemes közénk járni, akkor azt így kell. Azt gondolom ez a jó példa a következő alkalmaknak otthont nyújtó gyülekezeteknek. Magasan a léc!