Új gyülekezeti házat szenteltek Gyöngyösön

Róm 9,16 alapján arról is beszélt a püspök, hogy a magyar nyelvünk tíz legszebb szavának egyikét, a gyöngyöt nevében viselő hevesi városka példázata is a könyörülő Istenről kell, hogy szóljon. Méghozzá úgy, hogy a lelkész fáradozása mellett ott van a közösség fáradozása is.

A hálaadó istentiszteleten meghívottak népes serege jelent meg és ünnepelt együtt az alig több mint hetven tagot számláló helyi evangélikus közösséggel. Még az utcában lakók is tiszteletüket tették, hogy lássák, kik is lettek a csöndes utca új lakói. A ház alkalmasnak is bizonyult a vendéglátó szerep méltó betöltésére: aki kiszorult a negyven férőhelyes kápolnából, a felső szinten lévő teremben foglalhatott helyet, hogy kivetítőn keresztül kísérhesse figyelemmel az eseményeket. A helyek elfoglalása alatt Johann Gyula csömöri lelkész harsonajátéka szólt.

Az igehirdetés után Szabó Viola hegedűtanár játszott duót tanítványával, Váraljai Eszterrel, majd a megjelent lelkészek kérték Isten áldását az ősi confirmában az épületre és használóira. Az ünnepi istentiszteletet követő közgyűlést dr. Szabó Dénes felügyelő nyitotta meg mindenkit pontosan számon tartó köszöntő és köszönő szavaival.

Fatalin Helga, a szórványgyülekezetet gondozó hatvani lelkész mindenekelőtt elmondta, hogy a gyöngyösi evangélikusok igazán büszkék lehetnek, hiszen már a reformációt követő időkből, 1553-ból található feljegyzés az itt élő lutheránusokról. Röviden beszámolt az imaház kialakításának folyamatáról, és elmondta: a közösség hűségét és élni akarását bizonyítja, hogy egy régóta dédelgetett álomból valóság lett, mégpedig úgy, hogy ezért újra és újra áldozatot kellett hozniuk.

Az eredetileg családi háznak készült épület lassan gyülekezeti életre alkalmas térré alakult, meglettek a berendezési tárgyak is. Példaértékű, hogy a maroknyi gyülekezet évek hosszú során át gyűjtögette össze azt az anyagi tartalékot, amelyből megvásárolhatták a berendezést. A kifejezetten a gyülekezeti ház kialakításának céljával meghirdetett adománygyűjtés eredménye pedig több mint egymillió forint volt. A szőttes oltárkép az Őrségben készült (Palatkásné Kolnhofer Judit alkotása), az oltárterítők pedig Győrben, Kutas Emőke műhelyében; az utóbbiakat a hatvani gyülekezet adományából vásárolták meg.

A lelkésznő beszámolója után Mekis Ádám esperes, Kákay István országos irodaigazgató, Juhász Ferenc kanonok-plébános, Csengeri Árpád református gondnok, Benczúr László egyházkerületi felügyelő köszöntése hangzott el; az utóbbi készítette a megvásárolt ingatlan átalakításának tervét is. Végezetül Fabiny Tamás ismét köszönetét fejezte ki a tokaji gyülekezetnek, amely – az országos egyház segítségével – a vártnál lényegesebben nagyobb kárpótlási összeghez jutva 36 millió forintot átengedett belőle a gyöngyösieknek a gyülekezeti ház kialakítására.

Nem mellékes az az összefogás sem, amelynek a motorja a gyülekezethez tartozó dr. Székács György országos ügyész és Helfrich Péter, az országos iroda ingatlanrendezési osztályának vezetője – a lelkésznő férje – volt, hogy minél rövidebb időn belül megvalósulhassanak a tervek.

A gyöngyösiek öröme pedig hétről hétre fokozódhat, hiszen mostantól minden vasárnap délelőtt tizenegy órától istentiszteletet tarthatnak a gyülekezet új otthonában, az Arany János utca 6. szám alatt.