Bíznunk kell az emberekben!

Bíznunk kell az emberekben!

Share this content.

Szöveg és fotó: Horváth-Bolla Zsuzsanna
Budapest – Johannes Flothow, a Württembergi Diakónia nemzetközi diakóniai kapcsolatokért felelős referense a Magyarországi Evangélikus Egyház vendégeként a magyarországi menekülthelyzetet járta körbe mintegy 40 diakóniában dolgozó német szakemberrel együtt. A találkozó második napján tapasztalatairól, benyomásairól és hazájában végzett menekültügyi munkáról kérdeztük.

Johannes Flothow képünk bal oldalán szerepel.

– Mit tesz a Württembergi Protestáns Tartományi Egyház a menekültkérdésben?

– A legfőbb aktivitásunk az, hogy támogatjuk a németországi menekültek felvételét. Ötvenhat egyházkerületünkben hoztunk létre tanácsadói állást, ahol munkatársak segítik a gyülekezeteket a menekültekkel való munkában. Sok olyan baráti kör is van gyülekezeteinkben, melyeknek tagjai nem egyesületként, hanem önkéntes alapon tevékenykednek a társadalomban a menekültek iránti szolidaritásból. Együttműködünk civil szervezetekkel, és egyes szociális munkásaink a traumatizált menekültekkel speciálisan is foglalkoznak. Azt gondolom, hogy a menekültkérdésben a különösen nagy kihívást Németországban is majd az integráció fogja jelenteni.

– Milyen benyomásokat szerzett Magyarországon a menekültkérdésről?

– Attól tartok, a társadalom migránsokkal foglalkozó civil tagjai nem kapnak túlzottan nagy támogatást, és harcolniuk kell a jogaikért.

– Mit segíthetnek nekünk ebben a német egyházak? Lehetnek hidak az egyházak e kérdésben?

– A menekültkérdés európai kérdés, és európai módon kell erről gondolkodnunk. Württembergi protestáns egyházunknak nincsen közvetlen kapcsolata Magyarországgal. Nekünk Szlovákiában, Szerbiában és Romániában vannak kapcsolataink. De ezekben az országokban tanácsadással és anyagiakkal is nyújtottunk segítséget.
Vannak olyan esetek, amikor az egyház tanácsot tud adni, segítő kezet tud nyújtani. Jó az, hogy hálózatosak vagyunk a szociális területen is, de a politika területén is azok tudunk lenni és gazdasági, anyagi területen is. Regionálisan gyors és aktív részesei tudunk lenni a folyamatoknak.

– A magyar kormány menekültekkel szembeni kommunikációs stratégiájáról is hallottak. Mit tudnak azokkal az érvekkel szemben felhozni, amikor a biztonsági kockázatot és Európa fokozatos iszlamizációját hangsúlyozzák a menekültek kérdésében?

– Németországban azokon a területeken, ahol a legkevesebb a menekültek száma, ott a legnagyobb a félelem irányukban. Baden-Württembergben, Stuttgartban például a lakosság ötven százaléka nem Németországban született, mégis büszkék vagyunk arra, hogy nemzetköziek vagyunk, és nincsenek súlyos problémáink az integrációval. Mindenkire szükség van, aki hozzánk jön. Vannak, akik iskolázottabbak, vannak, akik kevésbé. Sok területen szükség van munkaerőre. Vannak, akiket az idősek ápolásában, másokat a gépgyártásban tudunk alkalmazni. De számos értelmiségi is dolgozik. A munkájuk hasznos és a társadalom számára szükséges.

– Magyarországon a romakérdést sem sikerült megoldani. Hogyan lehet teljesen idegen kultúrájú embereket integrálni?

– Érdekes, hogy ezt összehozza, mert ez már nekem is eszembe jutott. A két kérdés összefügg. Magyarországon a romák extrém szegénységétől mindenki fél, attól, hogy ennyire le lehet süllyedni. Németországban azonban nem lehet ennyire lesüllyedni, mert a szociális háló megvéd a mélyszegénységtől. Nálunk az emberek többsége nem fél ettől és a hajléktalanságtól, mert bízik a társadalomban, a szociális hálórendszerben. Azt gondolom, hogy a mélyszegénységben élők, így a romák megmentése is összeurópai feladat. Sokkal jobb lenne, ha a magyarok erről beszélnének, és abban kérnének tanácsot tőlünk, hogyan tudná Németország a mélyszegénységben élőket megsegíteni. Szerbiában a helyi szervezetekkel együtt a romák megsegítésére számos lépést tettünk. A württembergi egyház természetesen nem tudja megoldani teljesen a problémát, de apró lépéseket lehet tenni. Különösen is a szakképzést és az oktatás támogatását tartjuk rendkívül fontosnak. Nagy, közös, európai feladatunk ez! És nem utolsósorban: Bíznunk kell az emberekben! Pedagógiailag is tudjuk, hogy a gyereket akkor neveljük jól, ha bízunk benne. Persze meg kell húzni a határokat, le kell fektetni a szabályokat, de bíznunk kell abban, hogy jól fogja csinálni. A menekültekkel és a romákkal kapcsolatban is ez igen fontos szabály: legalább mi, keresztények bízzunk bennük!

Az evangelikus.hu cikkeihez a Magyarországi Evangélikus Egyház Facebook profiljában szólhat hozzá, itt mondhatja el véleményét, oszthatja meg másokkal gondolatait: www.facebook.com/evangelikus
A hozzászólásokat moderáljuk, ha gyűlöletkeltő, törvényt, illetve személyiségi jogokat sért. Kérjük, mielőtt elküldi véleményét, a fentieket vegye figyelembe!