Felragyog a megfoghatatlan titok – Dióhéjban Simai Mihály költőről

Felragyog a megfoghatatlan titok – Dióhéjban Simai Mihály költőről

Share this content.

Forrás: Evangélikus Élet, szöveg: Ribár János
„Simai Mihály megszenvedett életútján eljutott a létértelmezés és az istenkeresés olyan fázisába, ahol már világosan kitetszik, valójában mire is készülődött idáig. Versei meggyőző erővel hirdetik, nincs más vigasz, nincs más remény, mint a spiritualitásban megszerzett igazság – azért kell meghalnunk, hogy végre örökké éljünk. A megszentségtelenített világ újraszentelése: ez a költészet mai feladata. Simai Mihály kötetében erre vállalkozik” – írta Jókai Anna a költő Végtelen vonzásban című, eddig legutolsó verseskötetének borítóján.

A nyolcvanadik születésnapja alkalmából vele készített szegedi interjúban olvasható róla: „…a szakma szerint újabban »ontológiai, metafizikai lírát« művel. Erre mondja ő, ahogy a korral az ember fizikuma gyengül, úgy kell erősödnie a metafizikumának…” Világos, bölcs, tiszta beszéd.

A létezés értelme, célja foglalkoztatja, és ezen a háttéren jelenik meg a metafizikai költészet, azaz az Isten felé forduló versei. Felragyog számára a megfoghatatlan titok; játékos könnyedséggel fejezi ki ezt például a Messiás című versében:

A végtelenből várni valakit,

ki végest végtelenné alakít,

– ezt nem tudja megtenni, csak a Hit…

– – ha látóvá vakít!

Simai Mihály 1935-ben született a Békés megyei Medgyesegyházán, és az ottani evangélikus templomban részesült a keresztség szentségében. Családja anyai ágon evangélikus, apai ágon katolikus. Kisgyermekkorában Gyulára költöztek, ott konfirmált, és a városban is érettségizett. Az evangélikus istentiszteleti liturgia sok eleme megmaradt a lelkében, ennek lenyomatát megtaláljuk verseiben.

Szegeden végzett a Pedagógiai Főiskolán, magyar szakos tanár lett. Tanított Békéscsabán, Szegeden. Volt a Délmagyarország című napilapnál újságíró, a dél-magyarországi írócsoport titkára, a Kincskereső című ifjúsági folyóirat főszerkesztő-helyettese, majd főszerkesztője, betöltötte a Szegedi Írók Társaságának alelnöki tisztét is.

Első verseskötete 1962-ben jelent meg A virradat vitorlái címmel. 1981-ben József Attila-díjat kapott költészetéért, később elnyerte – egyéb elismerések mellett – a Szeged Kultúrájáért díjat (2001) és a Tiszatáj-díjat is (2003).

Simai Mihály köztünk él ma is – Szegeden –, az Isten által megérintett szelleme alkot, azaz megszólal újra és újra verseiben. Aztán az angyal… című versében így ír:

Aztán az angyal… Jött. Megkongatott.

S dadogni kezdtem a Kimondhatatlant…

– és mondanom kell, amíg egy szavam van,

akkor is, ha egy szót se hallotok!

S ahogy Jókai Anna és mások is felismerték, ismerjük meg mi is őt, és hallgassuk, ahogy verseiben megfogalmazza a Kimondhatatlant. Egy kortárs költő, megtapasztalva az élet bonyodalmait, az életalkony felé közeledve nem a sötétséget gyanítja, hanem a világosságot látja. Erről szól az Ige című verse:

minden vers teremtett világ

és vers a teremtett világ is

IGE

isteni üzenet

VILÁGÍTS! 

A cikk az Evangélikus Élet magazin 83. évfolyam, 5–6. számában jelent meg, 2018. február 11-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál, a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.

Címkék: Sima Mihály - költő -

Az evangelikus.hu minden olvasója számára biztosítani szeretné a lehetőséget arra, hogy Facebook bejelentkezés után közvetlenül hozzá tudjon szólni a megjelent cikkekhez. Így a hozzászólása a Facebookon megadott felhasználói nevével és profilképével jelenik meg. Ha Ön még nem regisztrált, itt megteheti: www.facebook.com. Oldalunkon a megjelenést követő egy hónapban van lehetőség kommentelni, utána lezárjuk ezt a lehetőséget. A hozzászólásokat moderáljuk, ha gyűlöletkeltő, törvényt, illetve személyiségi jogokat sért. Kérjük, mielőtt elküldi véleményét, a fentieket vegye figyelembe!