El se tudjuk képzelni: Láthatatlan Magyarország

El se tudjuk képzelni: Láthatatlan Magyarország

Share this content.

Szöveg és kép: Veszprémi Erzsébet
Nyíregyháza – Gyermekek tízezrei élnek ma Magyarországon a 21. századi Európához méltatlan nyomorúságban. Éhesen, gyógyszer nélkül, teljes és végleges kilátástalanságban. L. Ritók Nóra grafikusművész és tanár, az Igazgyöngy Alapítvány vezetője 2000 óta dolgozik saját alapítású művészeti iskolájában Berettyóújfalun és környékén mélyszegénységben elő gyermekekkel és családjaikkal.

A munka során átélt sikereit és kudarcait rendszeresen meg is írja; az ezekből a szenvedélyes hangvételű, felkavaró írásokból Láthatatlan Magyarország címmel a Tea Kiadó gondozásában megjelent kötetet mutatták be pénteken Nyíregyházán.

Láthatatlan Magyarország - már a cím szembesít. Olyan szegmense ez az országnak, melyről nem akarunk tudomást venni. Rendre úgy élünk, hogy a saját problémánkat véljük a létező legnagyobbnak - mutatott rá bevezetőjében dr. Jenei Teréz intézetigazgató, főiskolai tanár azon a könyvbemutatón, amelyet a Nyíregyházi Egyetem Tanítóképző Intézete (TKI), az Evangélikus Roma Szakkollégium és az MTA DAB Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Szakbizottságának Romológiai Munkabizottsága közösen szervezett.

A rendezvény célközönsége a többnyire pedagógiai pályára készülő egyetemi ifjúság volt a pótszékekkel megerősített tanteremben, de az egyéb szakokon tanuló roma szakkollégisták számára is fontos tudás mindaz, amit L. Ritók Nóra, az Igazgyöngy Alapítvány vezetője a közelmúltban megjelent könyvében az olvasó elé tár. Ha maguk is abból a világból érkeznek, akkor azért… A könyvbemutatóra egyébként a szabolcsi megyeszékhelyen működő két felsőoktatási intézmény társadalompolitikával foglalkozó tanárai közül is sokan eljöttek.

Mielőtt L. Ritók Nóra szót kapott volna, még egy fontos kitételt tett a romológiában is jegyzett szakember. Jenei Teréz szerint hiábavaló arra várni a Pisa-tesztek súlyos tanulságaival szembesülve, hogy egyszer majdcsak találnak egy csodamódszert a gyerekek tanulási nehézségeire. Amíg nem látjuk (a pedagógusok!) a gyerek mögött a családot, látványos eredményeket nem fogunk elérni a tanulási sikerességben - hangsúlyozta a TKI igazgatója.

L. Ritók Nóra munkásságának egyébként éppen ez a kulcsa. Amikor a rajztanítás, a művészeti nevelés végképp háttérbe szorult az általános iskolákban, s válaszul művészeti alapiskolát hozott létre, hamar ráébredt, fölöslegesen traktálná szépséggel az éhes gyereket… Ezt követően egy éven át megfigyelni járt a szegregátumba, hogy megértse, mitől ilyenek ezek a gyerekek. Lépésről lépésre, lassan oszlott a gyanakvás - a cigánytelepre amúgy csak a hatósági ember jön, az meg sose jelent jót -, épült a bizalom. Szüksége volt arra a tudásra az eredményes munkához, hogy például mit jelent a valóságban a nagycsalád struktúrája, mi a jelentősége a romungró, avagy éppen oláh önazonosságnak, a kriminalizált családok hogyan determinálják gyermekeik sorsát… Tapasztalati úton ismert rá arra, amit a szociálpszichológusok „tanult tehetetlenségként” írnak le, s a roma közösséggel együtt alkotta meg a „helyi igazságosság rendszerét”.

A tehetséges és sikeres képzőművész - és szellemes, lebilincselő előadó - az elmúlt közel két évtizedben hatékony kríziskezelővé, munkahelyteremtő managerré képezte magát, közben azonban semmit nem veszített abból az érzékenységből, melynek sürgetésére munkához látott a több generáció óta mélyszegénységben élő családok között. Lefegyverző átéléssel mondja: Elképzelni se tudjuk a helyzetüket! 

L. Ritók Nóra tapasztalatairól, újabb és újabb felismeréseiről, a munka közben megélt, gúzsba kötő kényszerhelyzetekről, a kezelhetetlen problémák és kofliktusok sokaságáról és olykor a sikerélményekről és örömökről rendszeresen beszámol a http://nyomorszeleblog.hvg.hu-n, a kötet ezeket a jegyzeteket, esszéket csoportosítja fejezetekbe. Nem könnyű olvasmány, mert tényleg nem könnyű könnybe lábadt szemmel olvasni… 

Ennek tudatában nagyon is helyénvalónak tűnt az Evangélikus Roma Szakkollégium tagjának kérdése: Mi a siker ebben a munkában? A válaszban szerepelhetett volna a megszámlálhatatlan nemzetközi díj, amelyeket a gyermekrajzok kaptak, a kiállítások, Ferenc pápa áldása, vagy hogy egy nemzetközi szervezet brandépítésbe kezd a Szunó termékek piacra segítése érdekében, mert érdemesnek tartják a támogatásukra… L. Ritók Nóra azonban egyebek mellett a tanulmányi eredmények látványos javulását, a rendőrségi esetek szignifikáns csökkenését, az agresszió szintjének érzékelhető javulását mondta, no meg hogy 4 éve nem szült 18 éven aluli lány. Egy másik szakkollégista arra volt kíváncsi, hogyan tudja fenntartani a motivációt, miért nem ég ki ebben a munkában. Mint megtudtuk, a 33 munkatársat foglalkoztató alapítványnál tudatosan alkalmaznak technikákat a kiégés ellen, de a legfontosabb védelmet az adja, hogy mindennap úgy mennek haza, hogy olyat tettek, amit más nem. L. Ritók Nóra ezzel zárta a nyíregyházi szakkollégistákkal a beszélgetést: „Én biztosan tudom, hogy amit csinálok, az értékes munka!”

Az evangelikus.hu minden olvasója számára biztosítani szeretné a lehetőséget arra, hogy Facebook bejelentkezés után közvetlenül hozzá tudjon szólni a megjelent cikkekhez. Így a hozzászólása a Facebookon megadott felhasználói nevével és profilképével jelenik meg. Ha Ön még nem regisztrált, itt megteheti: www.facebook.com. Oldalunkon a megjelenést követő egy hónapban van lehetőség kommentelni, utána lezárjuk ezt a lehetőséget. A hozzászólásokat moderáljuk, ha gyűlöletkeltő, törvényt, illetve személyiségi jogokat sért. Kérjük, mielőtt elküldi véleményét, a fentieket vegye figyelembe!