„Féltem, ha tovább maradok, megütöm a lelkészt" – rosszul sikerült temetések okai

„Féltem, ha tovább maradok, megütöm a lelkészt" – rosszul sikerült temetések okai

Share this content.

Forrás: Evangélikus Élet, szöveg: Kovács Barbara
„Annyira mérges voltam, hogy a temetőből egyenest a parkolóba siettem, mert féltem, ha tovább maradok, megütöm a lelkészt. Beültem a kocsiba, és sírtam, ez volt életem legrosszabb napja” – így fogalmazta meg gondolatait Matt Zoller Seitz amerikai film- és TV-kritikus, író a nagyapja temetése után a napokban egy bejegyzésben, őszintén feltárva azokat az érzéseket, amelyek sokunkban kavarognak egy-egy hozzátartozónk gyászszertartása után.

A temetés olyan téma, amelyről mindannyiunknak vannak tapasztalatai, ugyanakkor mégis nehéz róla beszélni, mert a legmélyebb érzéseinket érinti. Az elvesztés fájdalma és a gyász feldolgozása ma egyáltalán nem egyszerű. A halál nem természetes része a hétköznapi életünknek, a halálesetek nagy része kórházban történik, távol az otthontól és a családtól. Talán emiatt is vált tabutémává: olyasmivé, amiről nem tudjuk, hogyan kellene beszélnünk, nem tudjuk, hogyan kellene egy gyászolóhoz fordulnunk.

Pedig valójában a gyász egy teljesen természetes folyamat, a legtöbben ugyanazokon az érzelmi szakaszokon megyünk keresztül. A temetés ebbe a folyamatba ágyazódik bele, sőt kiemelt jelentősége van a gyászfeldolgozásban, mert bár a temetéssel járó elintéznivalók lekötik a hozzátartozók gondolatait és energiáit, a szertartáson viszont már realizálódik a veszteség, melyet követően egyfajta vákuumérzet, üresség lép fel, a gyászolóknak pedig szembe kell nézniük a megváltozott hétköznapokkal. Ez olyan krízis, amelyben hangsúlyos szerep jut a támogató környezetnek és a családtagoknak, és ebben a kísérési folyamatban töltene be fontos szerepet az egyházi lelkigondozás is.

Ugyanakkor a gyászfolyamat természetes lefolyását sok minden megakadályozhatja, akár a környezet is, mint ahogyan az a bevezetőben említett Matt Zoller Seitzcal is történt. A temetési szertartást végző személynek – legyen bár lelkész vagy polgári temetési szertartást végző személy – nagy felelőssége van abban, hogy a gyászfolyamat lezajlásában támogatást biztosítson, és nagyon érzékenyen, a gyászolók lelkiállapotára, élethelyzetére figyelve legyen jelen mellettük.

Tovább a KötőSzó blogra.

Az evangelikus.hu minden olvasója számára biztosítani szeretné a lehetőséget arra, hogy Facebook bejelentkezés után közvetlenül hozzá tudjon szólni a megjelent cikkekhez. Így a hozzászólása a Facebookon megadott felhasználói nevével és profilképével jelenik meg. Ha Ön még nem regisztrált, itt megteheti: www.facebook.com. Oldalunkon a megjelenést követő egy hónapban van lehetőség kommentelni, utána lezárjuk ezt a lehetőséget. A hozzászólásokat moderáljuk, ha gyűlöletkeltő, törvényt, illetve személyiségi jogokat sért. Kérjük, mielőtt elküldi véleményét, a fentieket vegye figyelembe!