Híd, ami összeköt – Interjú Raphael Quandttal

Híd, ami összeköt – Interjú Raphael Quandttal

Share this content.

Szöveg és fotó: Horváth-Bolla Zsuzsanna
Budapest – A Bajorországi Evangélikus Egyház két jeles képviselője járt hazánkban 2018. március 19. és 23. között: Dorothea Droste egyházi projektfelelős és Raphael Quandt lelkipásztor, a Közép- és Kelet-Európa régió január 1-jével kinevezett ökumenikus referense. Vele ültünk le az Evangélikus Országos Múzeumban a korábbi feladatairól és jövőbeli terveiről beszélgetni.

A cikkünkhöz kapcsolódó képeken Raphael Quandt és Dorothea Droste Evangélikus Országos Múzeumban tett látogatását örökítettük meg. 
Fabiny Tamás püspök, Cselovszkyné Tarr Klára osztályvezető és Harmati Béla múzeumigazgató kísérte a vendégeket.

Úgy értesültem, hogy ön korábban a bambergi egyetemen tevékenykedett lelkigondozóként és lelkészként. Most azonban a Bajorországi Evangélikus Egyház ökumenikus referense lett a Közép- és Kelet-Európa régióban. Nem volt ez nagy váltás az ön számára?

– Az ökumené és a nemzetköziség kérdésének témája azóta kísér, amióta lelkész vagyok. Mielőtt Bambergbe kerültem, Chilében voltam lelkész, diaszpórában, ami mély benyomást tett rám, de egyben igen sok örömet is okozott. Ott egy igen agilis, nemzetközi szinten felettébb színes gyülekezetben szolgáltam, de a bambergi egyetemen is jellemző volt a nemzetköziség, több egyetemista származott például Lengyelországból vagy Magyarországról, illetve angol nyelvterületről is. Jó dolog ilyen közösségekben szolgálni és tapasztalatokat gyűjteni. Most azonban Közép- és Kelet-Európa valóban új terület a számomra. Ebben Magyarország különösen is súlypontnak számít Bajorországban, hiszen a két evangélikus egyháznak partner-, illetve testvérkapcsolati szerződése van egymással. Most járok második alkalommal Magyarországon, decemberben egy baráti látogatásra jöttem, ez a márciusi azonban már hivatalos.

– A referensi állást kiírták egyházában pályázat formájában, vagy felkérték önt erre a pozícióra?

– Az állást kiírták annak módja és rendje szerint, amit én olvastam az újságban, és jelentkeztem rá, mivel a nemzetközi és ökumenikus kapcsolatokat szerettem volna előtérbe helyezni az életemben. Ismertem Michael Martin egyháztanácsost, aki szintén az ökumenikus kapcsolatokért felelős egyházunkban, így az ő tanácsát is kikértem a kérdésben. Aztán reggeli mellett egyik nap eldöntöttem, hogy megírom a pályázatot, és szerencsém volt, mert végül rám esett a választás.

– Említette, hogy második alkalommal jár nálunk. Milyen benyomásokat szerzett eddig? Milyen területeket látott és ismert meg egyházunkban?

– Az első benyomásom az volt, hogy mindkét alkalommal igen hideg volt, de a kinti hideg tökéletes ellentétben állt az emberek melegszívűségével és a kedves fogadtatásommal. A két egyház között különböző területeken vannak meglévő, igen szövevényes kapcsolatok, egyházvezetői és gyülekezeti, valamint intézményi, így diakóniai és iskolai szinteken, a különböző projektek szintjén, az önkéntesség területén és baráti kapcsolatok révén is. Decemberben csak Budapesten voltam, az országos irodában folytattam tárgyalásokat a különböző vezetőkkel. Most azonban egy olyan programunk van, ahol mélyebben is megismerkedhetek az egyes területek képviselőivel.

– Láttam, igen sűrű a programjuk...

– Mert azt szerettük volna, és kértük is a magyar egyházi vezetőktől, hogy lehetőleg minél többet láthassak az egyházi viszonyokból. Ma délelőtt például a budai Sareptában jártam, ahol a többszörösen fogyatékos emberekkel folyó munkát tekintettem meg és az új épületszárnyat, amelynek létrejöttében a bajor egyház is segített. Az új lehetőségekről beszélgettünk. Voltam az integrációs szolgálatnál is, ahol menekültek kérdésével foglalkoznak. Ez most különösen is aktuális téma Németországban, hiszen rengeteg bevándorló érkezett hozzánk, és az ő integrációs programjuk fontos kérdés az egyházban is. Körül kell járnunk, milyen lehetőségek, milyen határok vannak. Jó látnunk tehát, hogy más környezetben, más kontextusban, mint például Magyarország, hogyan viszonyulnak a kérdéshez. Láttam, hogy sok energiával, diakóniai szenvedéllyel állnak a kérdéshez. Voltam az országos irodában is, a könyvtárrészét is alkalmam volt megnézni, és rácsodálkozhattam, micsoda kincsekkel rendelkeznek a magyar evangélikusok. Találkozni fogok a balatoni konferencia-központok, valamint a mátraszentistváni menedékház, a Mandák Ház és az új pestszentimrei templom vezetőivel is.

– Mit gondol, hogyan tudnak a bajor–magyar kapcsolatok a jövőben tovább fejlődni?

– A kapcsolatok akkor tudnak fejlődni, ha az emberek találkoznak egymással és kinyílnak egymás felé. Akkor az egész életet másképp látjuk együtt. A hitünket is másképp értékeljük, és osztozunk a közös reménységben. Együtt könnyebben kereshetünk azokra a kérdésekre is választ, amelyek éppen foglalkoztatnak bennünket. Európa jövője, különösen is a keresztény Európa kérdése és a hozzá kapcsolódó teológiai kérdések jelenleg mindkét egyház számára igen fontosak, és bizonyos kérdésekben elöl kell járnunk, irányt kell mutatnunk, hiszen a társadalmi csoportok együtt élnek egyházainkban, így van gyakorlatunk abban, hogy a különböző véleményeket egyeztessük, vagy épp újakat alakítsunk ki. Már a vasfüggöny idején is az egyházaknak tovább kellett gondolniuk a jövő kérdését, és ez sikerült is. Manapság is fontos, hogy az egyházak tagjaik révén, különösen is fiataljaik révén megtalálják a közöset egymásban, hogy beszéljenek egymással, hogy tanuljanak egymástól. Nem hiszem, hogy mi, németek mindenre tudjuk a választ, épp a párbeszéd révén, közösen kell keresnünk azokat. Az egyházi kapcsolatokban fontos, hogy együtt tartsunk istentiszteleteket, énekeljünk és dicsőítsük Istent, imádkozzunk, de legyünk együtt barátokként is, éljük az életünket, együnk és igyunk együtt, és nevessünk is.

Mi, magyarok igen sokat kaptunk a bajor egyháztól, folyamatosan azon vagyunk azonban, hogy adhassunk is bajor testvéreinknek. Talán épp most jött el az idő, amikor mi is visszaadhatunk valamit a sok jóból. Ön egy interjúban azt mondta, hogy hisz a csapatmunkában, a motivációban, a jó szervezésben, a jó ötletekben. Ebben mi, magyarok elég jók vagyunk...

– Igen, épp ez, amit említ, rendkívül fontos a partnerkapcsolatban. Ez olyan, mint egy híd, két oldalról lehet felmenni rá. Több megközelítés van. Talán ez lehet a jövő nagy kérdése, hogy mi bajor tartományi egyházként mit tudunk tanulni a magyar lutheránus testvéreinktől. Én személyesen ebben a helyzetben a nyitott fül leszek, és figyelni fogok arra, mik azok a témák, amelyek fontosak lehetnek Bajorországban is. Egy példát említenék, ez az önkéntesség kérdése, amit én személyesen igen fontosnak tartok. Lehetőséget kellene biztosítanunk arra, hogy a fiatalok iskolai tanulmányaik végén, fiatal felnőttként másik országba mehessenek. A bajor diakónia jelenleg tíz helyet tud biztosítani magyar fiataloknak ilyen önkéntes munkára, és jó lenne, ha tudnánk Magyarországon is tíz olyan helyet találni, ahová német fiatalok jöhetnének. A tapasztalatgyűjtés épp a diakónia területén, a másik emberhez való viszonyban és bánásmódban rendkívül fontos lenne.

– A közép- és kelet-európai térséghez nemcsak Magyarország tartozik, hanem más országok is. Járt-e már a területen lévő más evangélikus egyházaknál is?

– A magyar evangélikusok kapcsolata azért különleges számunkra, mert a mi tartományi egyházunknak partneri szerződése van a magyarokkal. De kapcsolatban állunk természetesen más egyházakkal is a térségben, csak a viszonyunk nem annyira szoros. A múlt héten voltam Prágában, a Cseh Testvérek Egyházánál, akikkel igen szoros történelmi kapcsolataink vannak, már csak a minket elválasztó vagy épp összekötő, közös határ miatt is.
Romániában és Szerbiában is jártam, ez utóbbi helyen nem csak a nemzetköziség, hanem az ökumené is kapcsolódási pontot jelentett, hiszen a szerb metodistákkal tárgyaltam a Leuenbergi Konkordia alapján. Érdekes tapasztalatot jelent számomra a különböző helyzetek összehasonlítása, és közben mindig arra gondolok, hogy Jézusban mégis mennyire egyek tudunk lenni. Nemsokára Lengyelországba, aztán Moszkvába megyek, és a tervek szerint két-három havonta jövök majd mindig Magyarországra is. Hálás vagyok már most az önök egyházának, hogy ilyen nagy lelkesedéssel viszik közös programjainkat. Minden területen érzem azt, hogy komolyan gondolják feladataikat, és nagy örömmel teszik a dolgukat.

Az evangelikus.hu minden olvasója számára biztosítani szeretné a lehetőséget arra, hogy Facebook bejelentkezés után közvetlenül hozzá tudjon szólni a megjelent cikkekhez. Így a hozzászólása a Facebookon megadott felhasználói nevével és profilképével jelenik meg. Ha Ön még nem regisztrált, itt megteheti: www.facebook.com. Oldalunkon a megjelenést követő egy hónapban van lehetőség kommentelni, utána lezárjuk ezt a lehetőséget. A hozzászólásokat moderáljuk, ha gyűlöletkeltő, törvényt, illetve személyiségi jogokat sért. Kérjük, mielőtt elküldi véleményét, a fentieket vegye figyelembe!