„Mi leszel, ha nagy leszel?” – Egyházunk Gyermek- és Ifjúsági Osztálya Piliscsabán tartotta meg jubileumi országos gyermektáborát

Nyári táborok. Életem első gyermektáborába 12 éves koromban jutottam el. Két hetet töltöttem Csillebércen egy természetvédelemmel foglalkozó hatalmas közösségben. A túrák, kézműves foglalkozások, az óriási terepen játszódó számháború különleges élményt nyújtott. Még ma is emlékszem azokra a gyerekekre, akik az ország minden pontjáról gyűltek össze: humoruk, beszédük, de személyes élettörténeteik nagy hatást gyakoroltak rám. Jó volt megismerkedni és átélni az összetartozás örömét. Két év múltán, elsős gimnazistaként a volt általános iskolám által szervezett nyári táborba már vezetőként hívtak a kedves tanáraim.  A hittudományi egyetem negyedéves hallgatójaként Dél- Dakotában jártam az amerikai evangélikus egyház egyik táborhelyén, ahol tizenegy turnus segítője lehettem.

A mögöttem lévő évtizedek során olyan programok és ötletek vettek körül, amik miatt a táborozás és táboroztatás lételememmé vált. Ebben az évben is négy különféle táborban lehettem lelki vezető, illetve főszervező. Az országos gyermektábor olyan hét volt 2011. július 31. és augusztus 6. között, amely joggal veszi fel a versenyt a tengerentúli szervezéssel és a gyermekkori úttörőtáborok számomra meghatározó élményeivel. Igazán jól működő vezetői csapat állt össze erre a jubileumra.

Marica (Pál Marietta) aprólékosan és körültekintően szervezte meg a tábor életét. A mi nagy létszámú mezőberényi csoportunk már a Keleti pályaudvarnál segítőt kapott a fővárosi közlekedéshez. Piliscsabára érkezve ugyancsak érezhettük, jó kezekben vagyunk, csodás napok várnak ránk. S ez nagyon hamar be is igazolódott. A házigazdák gyerekek számára összeállított menüje, de a pótvacsi lehetősége is fontos alapja volt a gyerekek mindennapos jókedvének. A tevékenységekhez és áhítatokhoz is minden időben és a helyén volt: a napi kézművességhez szükséges kellékek, segítők, mesterek, kiszámíthatóvá tették a tábort. Mindent kipróbálhattunk: kosárfonást és papírmerítést, de fafaragást, vagy bőrözést is. Már a harmadik napon sokan szaladgáltak a maguk batikolta pólókban. Egy külön erre az alkalomra saját maguk készített gyerektáboros hátizsákba gyűjthették kincseiket: a szalvétatechnikával készített keresztet, bőr karkötőt, a faragott virágkarót és színes kötelet. Unalomra sosem volt ok. A pilisi erdő remek adottságait kihasználva erdei túrára is sor került, kétségtelen azonban, hogy az első helyen a zászlójáték szerepelt, ami rengeteg futást, ügyességet jelentett és a versenyzés élményét adta nap, mint nap. Amikor kicsit elfáradtunk a munkában vagy a sok mozgástól, mesemondók kötötték le figyelmünket, ami viszont a nevetőizmainkat is igen igénybe vette… Csíki Lóránt a kézműves foglalkozások közben, Róka Szabolcs pedig az egyik esti áhítat előtt mesélt a gyerekeknek. Reggel és este jó volt átélni, hogy Jézusra figyelhettünk, Istenünknek zenghetett az ének. Az áhítatokat a gyermekek olykor szinte lélegzetvisszafojtva hallgatták, még a legkisebbek is türelmesen és kíváncsian követték a bibliai történetek magyarázatait. Chikán Katalin lelkésznővel igyekeztünk a mesterségekről szóló igéket úgy megértetni a gyerekekkel, hogy azokban felfedezhessék Istenünk szeretetének leleményességét, törődését, megmentő jóságát. A történetek és napi zsoltárok játékos elmélyítése a bibliai vetélkedők alkalmával történt, amire a résztvevőknek mindig készülni kellett, így a játék, sport, kézművesség mellett a Biblia-használat is hangsúlyt kapott minden napon. Maci (Huszák Zsolt) vezetésével a tábornak saját kis együttese is alakult. Segítségükkel számos éneket fuvolás és ritmushangszeres feldolgozásban énekelhettünk. Ezek voltak közösségi életünk legfelemelőbb pillanatai. A záró istentisztelet végén tánccal készültek a legnagyobb lányok, ezt is a segítők tanították be. Az egymástól elszakadás most is nehéz volt: de megígértük, jövőre újra együtt leszünk. Jó élményeinket megosztjuk otthon maradt barátainkkal, és velük együtt térünk majd vissza Piliscsabára.

Köszönjük Istenünknek a jó időt, s hogy a veszélyes helyzetekben, a játék hevében megóvott bennünket. Hálásak vagyunk minden jóért, amit ezen a héten adhattunk és kaphattunk. Legyen áldás a jövő tanévünkön, családjainkon és egész egyházunkon! Kísérjen bennünket Jézus, akiben bárhol is vagyunk, összetartozunk. 

Videók: