A nyár legjobb tábora – „Minden adott volt egy varázslatos héthez”

Az oktatási központ ugyanolyan barátságos, és hívogató volt, mint évekkel ezelőtt, biztosította a kellemes atmoszférát. Vasárnap este hatig mindenki megérkezett, akik hamarabb értek révbe egész délután fürdőzhettek a Balatonban. A nyitó istentisztelet után, melyet Pángyánszky Ágnes, a tábor vezetője tartott, ismerkedős játékokat játszottunk és megtanultuk egymás neveit. Hamar összekovácsolódtunk, világra szóló barátságok kötődtek már az első napon.

Minden napnak volt egy mottója, mint például,,vizsgálj meg engem”, vagy ,,leteszem életem”, a „Találkozni jöttem Veled…” című ifjúsági ének refrénje alapján.

Minden reggel az áhítattal vette kezdetét, majd a nap témájáról beszélgettünk, hol együtt, hol csoportokra osztva.

Hétfőn meglátogattunk egy közeli templomromot, az ódon hangulatot árasztó falakon, és azok töveiben vacsoráztunk – piknikeztünk-, majd hallgattunk meg az áhítatot. Nagyon bensőséges volt, ez volt a táborban átélt élmények egyik legjobbika.

Késő délután különleges játékkal ütöttünk el egy órát: a negyvenhét főből öt csapatot alakítottak, és minden csapat kapott egy tekercs celluxot, amit minél értékesebb dologra kellett elcserélni a városban. Szétszéledtünk a szélrózsa minden irányába, és szerencsénket latolgatva csengettünk be lakásokhoz. Leginkább a kedves nénikre támaszkodtunk, ők el sem fogadták a celluxunkat, cserébe kaptunk sok kis kacatot.

Egy órával később találkoztunk a többiek szerzeményeivel. Alul maradtunk a falétra, és a felfújható bálna mögött (amit később elneveztünk Gusztáviának, és az ,,őt” tulajdonoló fiú vele is aludt), de a hűtött citromos joghurtjaink életet mentettek, még műanyag kanalat is kaptunk hozzá. A játék vezetője Csadó Balázs volt.

Hétfőn és kedden délelőtt a tábor témáját képzőművészeti és irodalmi szempontból közelítettük meg. Bibliai témájú festményekről beszélgettünk Pongrácz Máté és Ribárszki Ákos segítségével, kedden pedig Horváth Noémi, Molnár Lilla és Pángyánszky Ágnes irodalmi szempontból közelítettek a Bibliához.

Az este egyik fénypontja a kávézó volt, amelyet a vezetők úgy alakítottak ki, mintha egy igazi kávézóban ülnénk, és egy kávé (illetve most tea) és beszélgetés mellett zenét hallgathatnánk. A kávézó zenei élménye sem volt mindennapi: Molnár Lilla zongorán kísérte Horváth Noémi énekét, és a sok, számunkra is ismerős dallamra még a koncert végén táncra is perdültünk!

A kedd esti program a csendséta volt, Horváth Noémi vezetésével. A konferenciateremben képeket vetített a projektor, mi csendben néztük, eztán két-két ember halkan kiment. A sötét udvaron öt állomás volt, öt vezetővel, akik mécsesek mellett egy-egy rövid igét olvastak föl nekünk a Bibliából, egy kis magyarázattal. Az igék mondanivalója lényegében az volt, hogy Isten mindig, mindenütt velünk van. S mikor visszaérünk a terembe, indult a következő páros, csendben.

A szerdai nap mozgalmasan telt, reggeli után hajóra szállt a csapat, és indultunk Balatonboglárra, a gömbkilátóhoz, ahol nagyot játszottunk: az ellenséges csapat zászlóját kellett (volna…) elorozni. Kora délután pedig indultunk a strandra, hűsöltünk a kellemes vízben. És mikor már teljesen elfáradtunk, ismét hajóra szálltunk, és elhagytuk a nyüzsgő Boglárt.

A másik legjobb program aznap este volt, Keveházi D. Sámuel vezetésével, a láthatatlan színház. Jób történetét dolgozta fel, aki lassan elvesztette nagy vagyonát, és családját, hogy az Isten megbizonyosodjon hitéről. S mikor látta, hogy Jób hite erős, visszaadta neki minden tulajdonát, és még meg is ajándékozta bőségesen szolgáját. Bekötött szemmel vezettek a konferenciateremben, és közben az állomásoknál halkan elmondták, hogy mi történik éppen Jóbbal. Mikor leültettek egy puha székbe, vállamra puha takarót terítettek, és kezembe aprópénzt tettek, tudtam, hogy a főszereplő épp most gazdagodott meg. Aztán körbeálltak, és a fülembe suttogták, hogy a szolgáim meghaltak, az állataim elvesztek, gyermekeim meghaltak. Arcomat bevizezték, így sírtam. Majd megvigasztaltak, és ismét a puha székbe ültettek. Ezzel a történet befejeződött.

20-án kipihentük az előző nap fáradalmait, délután ismét a Balcsiban fürödtünk, és ott is költöttük el vacsoránkat. Ezután Horváth-Hegyi Olivérrel megnéztük a Coraline című filmet,  s mikor besötétedett, kimentünk a partra, és gyönyörködtünk ki a tűzijátékban, ki a csillagokban.

Másnap reggel az áhítat témája Jónás története volt, Krámer György vezetésével pedig tovább beszélgettünk az előző napi filmről. Ezek után egyedi pólókat készíthettünk batikolással, és ezt követően mindenki mindenkivel aláíratta a saját pólóját.

Elkövetkezett az utolsó este, mikor is tábortüzet gyújtottunk, és megünnepeltük Sámuel névnapját (elmondása szerint emlékezetes marad a számára…), énekeltünk, és elégettük a létrát, amit a celluxért kapott a „szerencsés” csapat.

A tábor a záró istentisztelettel fejeződött be, ahol úrvacsorai közösségben lehettünk. Mikor hazaszállingóztak az első emberek, jöttek a nagy sírós összeborulások, és pánikszerűen megszereztük egymás elérhetőségeit.

Nagyon hamar elrepült a hat nap, a szervezés, és a társaság egyaránt kitűnő volt, a szállásunkról nem is beszélve, minden adott volt egy varázslatos héthez.