Virtuális kapcsolataink és világlátott fiataljaink – Beszámoló az LVSZ Egymással egy másért projektjéről

Létrehozás: 2011. november 07., 11:59 Legutolsó módosítás: 2011. november 07., 18:09

Ágfalva és Sopronbánfalva evangélikus gyülekezeteinek hivatalos külföldi kapcsolatai egyenlőre nincsenek, mégis – határ menti helyzetükből és német nemzetiségi mivoltukból adódóan – élő és rendkívül jó kapcsolatokat ápolnak több osztrák és német gyülekezettel is. A szomszédos, Trianon óta Ausztriához tartozó lépesfalvi evangélikus közösséggel szinte napi kapcsolatban vagyunk, és két németországi gyülekezettel is rendszeresen tájékoztatjuk egymást gyülekezeteink örömeiről és gondjairól, sőt kisebb-nagyobb időközönként el is látogatunk egymáshoz. Szöveg: Heinrichs Eszter és Michael, Plöchl Ildikó

Virtuális kapcsolataink és világlátott fiataljaink – Beszámoló az LVSZ Egymással egy másért projektjéről

A két német gyülekezet egyike Berlinben található, ahonnan a német konfirmandusok – mondhatjuk, hogy már rendszeresen – hozzánk jönnek az őszi szünetet eltölteni (http://agfalva.lutheran.hu/cikk.agfalva.berlini_konfirmandusok_agfalvan).

Ez év telén ifjúságunkkal mi is viszonoztuk látogatásukat, és egy hetet a német fővárosban töltöttünk (http://agfalva.lutheran.hu/galeria.galeria_6).

Nemcsak egyszerű turistaként ismerkedtünk a várossal, hanem a világvallások közelebbi tanulmányozása volt a célunk. Ellátogattunk egy – kelet-berlini panelházak közt megbúvó – buddhista templomba, hindu szentélyekbe, voltunk zsinagógákban, és még egy olyan mecsetben is jártunk, ahol egy iszlám vallásra áttért magyar lány volt a vezetőnk. Az itt látottak mély nyomot hagytak fiataljainkban, ezért kerestük a lehetőségeket, hogy újabb ablakot nyithassunk számukra a „nagyvilág“ felé. Sokáig nem kellett keresgélni, mert a lehetőség ránk talált az LVSZ „Egymással egy másért“ programja keretében, ahol két – tőlünk minden tekintetben rendkívül távoli – ifjúsági közösséggel kerültünk kapcsolatba. Az egyik csoport Pápua Új-Guinea, a másik pedig Brazília egy-egy gyülekezetének evangélikus fiataljaiból került ki.

Ha azt mondom, hogy ez a virtuális testvérkapcsolat néhány levélben és kölcsönös bemutatkozásban merült ki, akkor az talán első hallásra nem tűnik nagy dolognak.

A pápua új-guineaiakkal való kapcsolattartást rendkívül nehezítette az a körülmény, hogy az ottani gyülekezetnek nem volt olyan internetes elérhetősége, ami nekünk itthon már természetes. Ritkán, akkor is csak internetes kávézókból tudtak jelentkezni. Brazil testvéreink szintén nem válaszoltak mindig postafordultával leveleinkre, mondván, ők „hosszú távra” tervezik a velünk való viszonyt, nem hat hónapra.

Szóval kapcsolataink talán nem váltották be a Lutheránus Világszövetség reményeit, hiszen nem izzottak a vonalak a világ e három távoli pontja között. Mi mégis elégedettek vagyunk. Méghozzá azért, mert ezek a kapcsolatok adták az ötletet ahhoz az egyhetes nyári táborunkhoz, amelynek a „Világutazás” címet adtuk.

Augusztus 18–23-ig a „világ végén“, Rábcakapin töltött hat napot ifjúságunk, ahonnan képzeletben körbeutaztuk a világot: Brazíliától Pápua Új-Guineán és Afrikán keresztül egészen Ágfalváig és Bánfalváig… Az út során új ismereteket szereztünk sokszínű világunk vallásairól, kultúrájáról, zenéjéről, kulináris jellemzőiről. Ez utóbbiról úgy, hogy magunk főztünk az öt kontinensre jellemző ételekből. Mindennap egy másik kontinensre „látogattunk“, de legtöbb időt dél-amerikai és pápua új-guineai barátainknál töltöttünk. Írtunk nekik levelet, és készítettünk magunkról egy rövidke filmet is. A „világutazás“ képes beszámolóját megtekinthetik honlapunkon: http://agfalva.lutheran.hu/galeria.galeria_18.

Lesz-e folytatás? Nem tudjuk. Annyi bizonyos, hogy a következő nyáron nem fogunk az óceánban együtt fürdőzni újdonsült barátainkkal. De talán az is elég, ha tudunk egymásról, és néha elmondunk egy-egy fohászt a másikért. És az is rendkívül fontos dolog, hogy a program keretében megtapasztalhattuk: evangélikus egyházunk jóval nagyobb és „színesebb“ annál, amit mi itthon megszoktunk. Adja Isten, hogy ezen kapcsolatok és a „világutazás“ megfigyelései segítsenek minket a másság iránti tolerancia útján, hiszen keresztényként ezt a parancsolatot kaptuk: „Fogadjuk be (és fogadjuk el) egymást, ahogy Krisztus is befogadott minket az Isten dicsőségére.” (Róm 15,7)

Linkek