Életem percekben
Kadlecsik Zoltán írásai.
Be kell látnom: Szegény vagyok
Életemben, ebben a 33 évben számtalan fordulatot vett a sorsom. Mint sokaknak. Azt mondta az anyukám, szegények vagyunk. Elhittem neki. Valóban, egyszer karácsonyra kértem egy farmer garnitúrát. Egy nadrágot és egy kabátot, hogy felváltva hordhassam őket. Nem kaphattam meg, nem volt rá pénzünk. Sokszor ettünk bablevest három napig és csak a vállalati balatoni üdülőig jutottunk el. Nem sokat éreztem ebből a szegénységből. Gyakorlatilag nem éreztem, hogy szegények vagyunk, hisz sok-sok minden helyettesítette a farmer kabátomat. Az esti kinevet a végén játékok. Sakkozás édesapámmal, foci lent a fiúkkal. Szöveg: Kadlecsik Zoltán
Kétségben az egység
Talán ismerik a kedves olvasók a következő kis anekdotát. Mikor is a szúnyog berepül egy McDonald’s-ba, repül mindenfelé, aztán megtelepszik egy pohár shake szélén, de véletlenül beleesik. Kapálózik, majd öt perc küzdés után sikerül kievickélnie, aztán gyorsan odébb száll, ismét egy shake szélére. De szerencsétlenségére megint belecsúszik. Kapálózik újból, de végül már nem bírja tovább és belefullad. Mi ebből a tanulság? Soha ne ess két shake-be. Szöveg: Kadlecsik Zoltán
Meghalsz, mielőtt megszületnél?
Ezt a kis címet Pál Ferenctől (katolikus pap, az óbudai Kövi Szűz Mária plébánia lelkipásztora, mentálhigiénés szakember) olvastam valahol. Talán nem is így van szó szerint, de nekem nagyon kifejező kis mondat. Az érzés, azt hiszem ismerős lehet sokunknak. Hallottam én is édesanyámtól, Idestől a nagymamámtól, deresedő hajú uraktól és hölgyektől, hogy ha előröl kezdhetném, biztosan másképp csinálnám, nem így élném az életem. Ezen, fiatalabb koromban mindig elcsodálkoztam. Ezt nem tudták korábban? Miért nem változtattak akkor az életükön? Szöveg: Kadlecsik Zoltán
Egyedül. Vagyok.
Nem egy mondat, hanem kettő. Egyedül. Vagyok. Egyedül voltam már, édesanyám pocakjában is. Egyedül voltam akkor, mikor féltem a sötét szobában, hogy a panelházba belecsap a villám. Aztán akkor is egyedül voltam, mikor óvodában megtetszett Kati és később az iskolában Rita és mikor beleszerettem Ildikóba. Persze voltak mellettem emberek. Szöveg: Kadlecsik Zoltán
Kezdet és Vég…
Aminek kezdete van, annak vége is van. Kisgyermekkoromban persze ez nem volt tudatos bennem, bár akkor is éreztem már ennek a mondatnak a súlyát és igazságát. Mindig valami különös, varázslatos élmény volt, mikor eljött a péntek és nem kellett menni iskolába. Szöveg: Kadlecsik Zoltán
Választás – ok
Nem emlékszem már rá, hogy mikor választottam először tudatosan. Biztos nagyon kicsi voltam. De arra már emlékszem, hogy nem akartam menni óvodába. Féltem, hogy anyukám ott hagy. Azt választottam, hogy nem megyek oviba. Persze sikeresen kijártam a három évet és később meg is szerettem az ovit. Szöveg: Kadlecsik Zoltán
Időt adok
Még nem vettem semmit. Pedig lassan már kellene. Valami plazma Tv-t, vagy egy mobilt. Esetleg könyvet vagy egy cd-t. De semmit nem vettem neked. Nemhogy neked, de senkinek sem. Magamnak sem vettem semmit. Szöveg: Kadlecsik Zoltán
Próbálkozom
Legalább próbáld meg, hallottam vagy ezerszer. Otthon, iskolában, munkahelyen. Ismerősöktől, barátoktól, kollégáktól, szüleimtől. Mindig próbálkozni kell. Szöveg: Kadlecsik Zoltán
A döntő
A második három perc. A döntőben birkózom a német fiúval. Nincs sok idő hátra. Jól tudom, hogy pontozással nem nyerhetem meg a versenyt, csak ha két vállra fektetem. A bíró is német. Ez nekem nem kedvez. Döntetlen a helyzet. Még kettő perc, és fáradok. Aztán valahogy egy jól sikerült dobással, amire kaptam öt pontot, eldobom a német fiút. Két váll. Szöveg: Kadlecsik Zoltán
Oktatási intézmények a Facebookon
Reformáció.500 Twitter oldala
Reformáció.500 Google+ oldala
...az iwiwen
Honlapunk a Youtube-on
