Dr. Zsednai Józsefné, Éva

Szeretnék önnel beszélgetni személyesen lenne rám ideje valamikor:?

Gyula!

Tisztelettel üdvözlöm! Pál István vagyok Medgyesegyházáról. Kérem, bocsássa meg, hogy zavarom! Sajnos jó okom van ezt tenni! A segítségére van szükségem! Sajnos nem ismerem az Evangélikus Egyház hierarchiáját. Így nem igazán tudom ki az, aki megfelelő válaszokat tud adni! Viszont nagy szükségem lenne ezekre a válaszokra!
Elöljáróban azonban pár, általam fontosnak tartott dolgot jegyeznék meg! Ahhoz, hogy megfelelő válaszokat kapjak a lehető legpontosabban, kell leírnom mindent! Ezekben lehetnek utalások, lesznek konkrétumok, amik bizony hozzátartoznak az igazsághoz! A történetünknek csupán egyetlen célja van: választ szeretnék kapni a felmerült kérdésekre! Semmit nem kérek a válaszokon kívül!! De a válaszokra nagy szükségem lenne! Kérem, ne gondoljak, hogy sajnáltatom magunkat! Amik le lesznek írva, azok tények! Nem tudom megkerülni vagy elhallgatni őket! És azt se gondolják, hogy bármiféle segítségért könyörgök! Bár nyilvánvaló a szorult helyzetünk! Az Úr tudja a mi utunkat! Nem a harag, de a szomorúság vezérel abban, hogy írjak! Elszomorít, hogy ilyen létezik! Sokáig voltam a dilemma fogságában, míg meg tudtam hozni ezt a döntést! Lehet, hogy én nem látom jól a történet lényegét, és ez a vigasztalóbb eset, mert akkor csak egyedül vagyok ilyen gondolatokkal! De, ha mégsem? Ha mégis jól ítélem meg? Akkor enyhén szólva is méltatlan viselkedés! Semmit nem akarok bizonygatni! Ennek ellenére csak azt írom le, amit valamilyen formában alá tudok támasztani! De nem gondolnám, hogy ilyesmire szükség lesz.
Tisztelettel megkérem, türelemmel olvassa végig! Igyekszem tőmondatokban összefoglalni a mondani valómat! De mint említettem a teljességhez elengedhetetlen mindaz, ami le lesz írva!
1993-ban kerültem össze a párommal. Következő évben megesküdtünk. Azóta született három gyermekünk. Ebből kettő technikumba jár, a legkisebb negyedik osztályos. A helyzetünkből kifolyólag senkink nincs. Mivel a bő 17 év alatt 24 helyen laktunk sem baráti körünk, sem rokonok, akikkel szorosabban tartanánk a kapcsolatot. Miért is laktunk ilyen sok helyen? Nem ált módunkban lakást venni! Egyrészt, mert gyakorlatilag minden ilyen jellegű szociális hálón átestünk, másrészt senki nem volt, akihez ebben az ügyben fordulhattunk volna. Tudja, szegény rokon sosem rokon, de hát ez nem baj. Ez mindig így volt. A gyerekek 8 iskolában járták ki a nyolc osztályt a körülményeikhez képest elfogadható eredménnyel. Nyilvánvalóan nekünk kellett biztosítani azt a családi hátteret, ami által ezt képesek voltak végig csinálni. Sem, nekem sem a páromnak nem voltak alkohol problémáik soha és jelenleg sincsenek!! A társadalmi életünk gyakorlatilag nulla! Nem is lehet más! Ezelőtt Medgyesbodzáson laktunk a katolikus parókián másfél évig! Ide tavaly nyáron /2009/ költöztünk Elég körülményes volt, mire elrendeztük. Előtte a párom már beteg volt, amikor átköltöztünk rögtön a mentő vitte el. Kapott egy strok-ot./ agyi infarktus/. Természetesen nem hozom összefüggésbe azzal, hogy ide költöztünk! Ez egyszerű tény. Sajnos- kisebb megszakításokkal- de folyamatosan anyagi gondokkal küzdünk. /mint nagyon sokan, rajtunk kívül/ következésképp vannak elmaradásaink. Viszont mindig, kivétel nélkül eleget tettünk a kötelezettségünknek így vagy úgy! Nekem nincs munkahelyem sajnos. Próbáltam keresni, de elutasítottak. Több vállalkozónál sem jártam sikerrel. Így csak annyit tudok hazahozni amit alkalmi munkával kapok. Tulajdonképpen szinte mindegy miért kerestek bármit megcsinálok. Építettem már hordozható csempekályhát, építettem versenyautót /szó szerint/ javítottam háztartási gépet, láncfűrészt. A lelkész kismotorját is nem egyszer! A baj azzal van, hogy ez nagyon kevés, de ennyi van. Mit tegyek? Persze folyamatosan keresem a munkát, ugyanakkor tudjuk milyen lehetőségek vannak! Csupán arra szeretnék ezzel rávilágítani, hogy tisztába volt vele a lelkész is és a gondnokai is! Tény: tavaly karácsonykor elvették/ kikövetelték/ az utolsó tízezer forintunkat! Persze, van róla elismervény. Kérem, ne értse félre! Nem arról beszélek, hogy ki kell fizetni a mi jár! Szó sincs arról, hogy nem akartunk fizetni! Csupán egy kis emberséget vártam volna! Jól ismerve a helyzetünket, egyáltalán megkérdezték volna, hogy tudunk-e fizetni! Miért nem lehetett legalább a decemberi hónapot kicsit később? Vagy ne adj Isten két részletben? Ott maradtunk közvetlen Karácsony előtt minden nélkül. Nem rajtuk múlt, hogy a családnak akkor „méltó” karácsonya volt! / Van egy igazi lelkész, remélem, mondhatom a barátomnak, Ő volt aki kisegített engem! A kilétét nem fedem fel, hiszen nem szeretném, ha bármilyen baj érné! Őt hosszú évek óta ismerjük! Csodálom és tisztelem a Hitéért, az emberségéért, a tanításáért! Imádkozom, hogy legalább egy kicsit olyan tudjak lenni mint Ő! / A gyerekek ide jártak hittanra! Addig a pillanatig! Kivettem őket! Ugyanis az én bibliám nem ezt tanítja! Úgy döntöttem ilyet nem kell tanulniuk! Az én bibliámban sok minden van ami az övékében nincsen! Máté 5,7. Zsolt Könyv. 139, 24 . Persze sorolhatnám vég nélkül! A már említett barátommal hosszú, kimerítő beszélgetést folytattam. Ez ügyben lelki békét találtam, hiszen az ember törékeny, tévedhet. Legalább is akkor így gondoltam! Azonban utána is folyamatosan értek bennünket az atrocitások! Ne haragudjon az őszintéségemért, de az elkövetkezendőket csak úgy tudom leírni ahogyan az van! Egyszerűen tényeket fogok közölni! Minden bántás vagy rosszindulat nélkül! Száraz, szomorú tényeket! Gondolom, nem feltételezi, hogy ilyet ki lehet találni! Én csak leírom! Egyértelmű, hogy esélyem sincs az egyház ellen, de mint olyan, ez eszembe sem jut! A legtávolabb áll tőlem! Sőt azt gondolom, csak azt írom le, amiről már-legalább is- nagyvonalakban már tud!
Az már régóta világos a számunkra, hogy enyhén szólva nem látnak szívesen minket! Nem is igazán rejtették véka alá ebbéli véleményüket. Elismerem sűrűn előfordult, hogy késtünk a lakbérrel /10 ezer forint/ , de mint már említettem mindig lerendeztük! Ennek ellenére egy utolsó trógerek voltunk, akiket le kell nézni! Előfordult amikor két havi lakbérrel tartoztunk, de csak egyet tudott átvinni a párom és rendkívül lekicsinylően –„csak ennyi?” kérdést köpték oda! Ugyan az is az utolsó volt akkor, de legalább nem karácsonykor! Azért is adtuk oda, mert egyrészt ami jár az jár, másrészt szeretünk volna tőlük nyugodtak lenni! Nem igazán sikerült! Előfordult, hogy este nyolc órakor jött a lelkész ittasan és követelte a közüzemi számlákat! Ugyanakkor mindez eltörpül amellett ami most pár hete történt!
Előzménye ennek a következő, röviden: Szeptemberben beiskoláztuk a gyerekeket. Gyakorlatilag elfogyott minden pénzünk. Kölcsön kellett kérnünk. Október elején visszafizettük az adósságokat. Október 25.-én ismét be kellet feküdnie a páromnak a Szegedi klinikára. Egy hétig volt bent, ami szintén plusz költséget jelentett nekünk. Pláne, hogy amikor hazahoztam utána ismét csak az sztk-kat kellet járni különböző vizsgálatokon kellett még átesnie, mert sajnos annyit romlott az állapota, hogy le kell százalékoltatni. Most ott tartunk, hogy mindkét veséje gyógyíthatatlan súlyos beteg / Nephrosis syndroma, de eddig szinten tartható volt, dec15.-én menni kell Szegedre akkor nem tudom mi lesz/, 50%-os látássérült, És a „legenyhébb” a Strok. De ez utóbbi is bármikor előjöhet, aki benne van tudja. Szóval, kölcsönkérés, visszaadás. A lakbér ismét elmaradt. Sőt egy kis villanyszámla és víz számla. / a vízszámlát azóta rendeztük, meg a villanyszámla egy részét is./ sajnos nem sikerült mindet, de a lakbér az már kéthavi elmaradásnál tart. Ez hát a következő mondatoknak az előzménye. A lelkész is és a gondnokok is mindezzel tökéletesen tisztába voltak és vannak!
Most, november 15.-e körül átjött a lelkész, mindegy hogyan, átjött este 7 óra körül. Úgy tűnt először, hogy kulturáltan meg tárgyaljuk a problémát, de nagyon hamar kiderült erről szó sincs! Jött, hogy ösztökéljen a fizetésre. Ez rendben van! De az már kevésbé, hogy amikor megpróbáltam felvázolni a helyzetünket akkor azt mondja:-„engem ez nem érdekel! Nekem is parancsolnak! Minden hónapban el kell számoljak! Azt hiszed mi olyan gazdagok vagyunk?” / Mintegy a feletteseire hárította a felelősséget ebben az ügyben!/ Nem nyelvbotlás volt amit mondott, hiszen négyszer elismételte.-„nem érted, hogy ez nem érdekel?”. Mondtam neki, amit tudok megteszek, de egyenlőre ennyi telik! Nem éppen barátságban váltunk el!
/Elfelejtettem megemlíteni, hogy amióta hazajöttünk, a párom vérnyomását háromóránként kell mérni./
Másnap délelőtt, /fáradt voltam kicsit pihentem/ tízenegy óra körül jön a két gondnok. Mármint rontanak be a házba minden előzetes nélkül! És kiabálnak bent.:-„jöjjön csak kifele azonnal!” és nekem estek! Mert hogy én egy tróger vagyok, egy semmire való, mert nem fizetek! Meg miért nem megyek el dolgozni? Felajánlottam, hogy megyek hozzájuk, de nem kellettem! Rengeteg vád elhangzott a szájukból! A gyámüggyel fenyegettek! Megszüntetik a szerződésünket úgy, hogy a gyámügy is kap belőle, és még a gyerekeket is elvitetik ! És különben is mi alkoholisták vagyunk mind a ketten amire tanújuk is van! /Talán ez a kijelentésük szúrt szíven a legjobban/ Mi ugyanis /hála az Úr kegyelmének/ sohasem küzdöttünk alkohol problémákkal! SOHA! Ennek ellenére őnekik tanújuk van erre! Ugyanakkor nem tőlem vették el a jogosítványt ittas vezetésért, hanem a lelkésztől, nem én voltam az alkohol végett korházban hetekig, hanem a ….! Nem én rontottam más családra este nyolc órakor ittasan hanem…! Ők azt is tudják, hogy azért laktunk 24 helyen mert mi élősködők vagyunk és mindenhol felhalmozzuk az adósságot. Előfordulhat, hogy valahol hallották a Medgyesbodzási elszámoló villanyszámlánkat, ami ugyan valóban több mint száz ezer forint, de az a mienk! A mi nevünkön van! A mi vállunkat nyomja! Az ottani plébánosnak mivégettünk nem kellett fizetni egy árva garast sem! Mindezt kint az udvaron tették igen nagy hanggal, hogy biztosan hallja
mindenki, aki a közelben van! A város közepén lakunk! Ezek után - elismerem: cinikusan-de megkérdeztem tőlük, hogy mikor költözzünk el! Nem meglepő módon azt a választ kaptam, hogy azonnal, de legalábbis minél hamarabb! Ugyanakkor ezt megelőzően éppen arról próbáltam beszélni, hogy egyenlőre nincs hova mennünk! Dolguk végeztével úgy gondolom elmentek a templomba imádkozni. Nem volt mit tennem! Elmentem a gyámügyre és megkérdeztem, mire számíthatunk? Egyértelmű, hogy az egész egyház ellen képtelen lennék bármit is tenni, de harcoltam volna, ha mégoly értelmetlennek tűnik is. Megnyugtattak, nem eszik olyan forrón…! Utána elmentem a rendőrségre az után érdeklődni hogy hogyan zajlik ez a kilakoltatás? Mondták bírósági végzés kell hozzá! Ezek után felkerestem a helyi családsegítőt, hogy nem tudnak-e valamilyen lakást! Mindegy milyet! Nem tudtak!
Ó nem! Nincs vége! Másnap délelőtt megkaptuk az albérleti szerződés felmondását! Így van! Gyakorlatilag hajléktalanok vagyunk attól a naptól! Ennek a fiatal városnak a legelső hajléktalanjai! És mindezt kinek köszönhetjük? Az evangélikus egyháznak! Minden általánosítás nélkül írom! Az itteni lelkész az egyház nevében, az egyházra hivatkozott, amikor mindezt végig csinálta! Nem általánosítok, -hiszen a már említet barátom is evangélikus lelkész! Na ő igazán az!- de ezt nem lehet másképp fogalmazni! Az evangélikus egyház kreálta a város első hajléktalanjait! Azaz egyház, aki hetente kétszer hirdeti Jézus szeretetét, a megbocsátást, az irgalmat…! Nos menjünk tovább. Délután átjött a lelkész, hogy a villanyóra azonosítóját elkérje, mondván megpróbál valamit intézni, hogy ne kapcsolják ki az áramot. De gyanítom az igazi célja az ellenkezője lehetett. Ha nincs áramunk hamarabb elmegyünk! Mivel kellett a szerződés szám így várnia kellett kicsit amíg a párom előkerítette. Értelem szerűen folyatta ott ahol előtte abba hagyta:
-„ Nem hiszem el, hogy nincs egy-két ezer forintotok, hogy legalább valamennyit fizessetek!”
Azt mondtam neki, hogy mindkét kezét összetéve adjon hálát az Úrnak, hogy nem bírja felfogni sem az ilyen helyzetet! Az nem is értheti, aki nem volt még hasonlóban sem!
Merthogy minek nekünk Internet például! És felsorolta mindazt, ami éppen eszébe jutott! Itt volt az a pillanat, amikor már meddőnek találtam mindenféle kommunikációt!
Nem tartottam értelmét annak sem, hogy közöljem vele a leányom számítástechnikai technikumba jár, a fiam, mezőgazdasági technikumba. Lehet, hogy nem jól gondolom, de valószínű nem az a 3-4 ezer forint fogja őket boldoggá tenni. Mármint a lelkészéket! Vagy hát nem tudom! Ezek után bármi lehet!
Hogy mi van most? Tekintettel arra, hogy a hónap eleje van várhatom őket ismét. Sajnos nem tudhatom ezek után mire is számítsak? Amit tehettem meg tettem! Imádkozom a családomért és értük! A Civódásuk közepette is arra kértem az urat bocsásson meg nekik! Az én megítélésem szerint enyhén szólva is méltatlan viselkedés egy egyházképviselőitől! Tulajdonképpen semmit, de semmit nem tudnak felhozni ellenünk! Akkor miért ez a viselkedés? Tényleg azért a húszezer forintért? Az elmaradt villanyszámláért? Szerintem az a kis ”búcsúvacsora” többe került, amit a munkásainak csináltak! Délután kidobják az egész családomat az utcára, És nagyon úgy tűnt, hogy ezt este gyorsan meg is ünnepelték! Sajnálatos dolog, hogy közvetetten semmit nem tudok alátámasztani, csak is közvetlenül! A lakbért is kérhetnék igazándiból visszamenőleg addig amikor idejöttünk! Hiszen nincs róla elismervényem. Elismervényem csak a havi adományaimról vannak! Semmi nem támasztja alá azt amit leírtam, hacsak nem a bérleti szerződésünket megszüntető levél. Mondhatja bárki, hogy csupán jókedvemben szaladtam úgy a gyámügyre, mint a rendőrségre vagy a családsegítőhöz! Nézze! Engem nem a bizonygatás vezérel! Ha tetszik, gondoljon az esetre úgy, mintha kitalált lenne, csak válaszoljon! Miért kell így lennie? Miért kell az elesettbe még belerúgni? Az Úr igen kemény sorsot adott nekünk és mi járjuk, ahogy tudjuk! Tudja Ő a mi utjainkat! De ezekre a dolgokra választ csak itt kaphatok! Megkérdezheti, hogy miért írom le ezt és így! Csak azért amiért a barátomnak szólnék, ha szerintem valami bajról tudok ami őt éri! Azt gondolja én vagyok bajban? Miért? Én csak szegény vagyok! De van hitem! Én élem a bibliát amennyire tőlem telik és hálát adok az Úrnak, hogy erőt is ad hozzá! Hálát adok neki azért a csodálatos tizennyolc évért, amit adott nekem a párom mellett! A gyermekekért, a tapasztalatért, a tanításért és mindenért, amivel körül vett! Ámen! A segítség nem nekem kell! De értük csak imádkozni tudok! Ha lenne pénzem, odaadnám nekik, de magunknak sincs. Sajnos üres a konyhánk, üres a fás kamránk, szó szerint a mindennapit kell megteremteni mindennap. Mindemellett nem ez segítene az ő bajukon!
Egyet igazán tudok! Ez nem jól van így! Rengeteg idézetet tudnék hozni az én bibliámból, ami ide illő lehetne , példabeszédek, 18, 3 , / 21, 13 / 21, 30/ zsoltárok könyve 36,12 . Nem is folytatom, hiszen felesleges. Ön aki olvassa tökéletesen tisztába van vele, hogy mi „illik” ide! Míg én csupán csak próbálom megérteni! És próbálok az alapján élni amiről úgy vélem valamelyest megértettem!
A kérdések, amire szeretnék választ kapni folyamatosan ott vannak az írásomban! Őszinte tisztelettel kérem a válaszait! Kérem segítsen megérteni és túllépni, úgy, hogy ne legyenek lelkiismereti gondjaim! Úgy, ha javítanom kell valamin tudjam min!
A mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme legyen mindnyájan tiveletek. Ámen


                Őszinte szeretettel:Pál István