„Kell a jó alap!” – A Fiatal Fordítók versenyének győztesével, Czenthe Annával beszélgettünk

– Mióta tanulsz nyelveket?

– Harmadik osztály óta folyamatosan tanulom a németet. Már van nyelvvizsgám belőle és előrehozott érettségit is tettem. Az egész ott kezdődött, hogy Tübingenben születtem, mert a szüleim kint voltak ösztöndíjjal. Még kicsi voltam, magyarul sem tudtam beszélni, mikor hazajöttünk, de szüleim azt mesélik, a Brezel volt az első szavam, ami németül perecet jelen. Valami biztos ragadt rám. 

– Miért pont a fordítás érdekel?

– Szeretem, ha pontosan tudom egy szövegről, hogy mit jelent. Nagyon érdekes dolgokra lehet rájönni, ha alaposan megnézem, melyik szó mit jelent. Kicsit sajnálom, hogy manapság nem divat fordítani órákon, mert állítólag nem korszerű, de szerintem mindenképpen fontos. 

– Van valami különleges módszered, amiről úgy gondolod, hogy segített kiemelkedni a mezőnyből?

– Nem tudom, hogy van-e különleges módszerem. Apukámtól (Czenthe Miklós, az Evangélikus Országos Levéltár igazgatója – a szerk.) örököltem a precizitást, azt is mondhatom, hogy a mániám. Szeretek mindent pontosan, alaposan végignézni. Egy nyelvű szótárat használtam. Ez azért nagyon jó, mert megmagyarázza a szavakat, hogy mit is jelent pontosan és mikor használják. 

– Már negyedik alkalommal rendezték meg ezt a versenyt Európában, idén 3000 diák vett részt a 27 Európai Uniós tagállamból. Mesélnél kicsit a részletekről? Mit takar a Juvenes Translatores verseny? Országonként hirdetnek győztest, itthon hány diák közül nyertél?

– A szabályzat szerint minden országból annyi iskola indíthat versenyzőket, ahány képviselője van az Európai Parlamentben. Magyarországon így huszonkét iskola indulhatott, iskolánként öt tanulóval. Természetesen a legtöbb helyen az öt indulót előválogatókon választották ki, hogy tényleg azok mehessenek, akik jók. Az Európai Unió bármelyik nyelvéről bármelyikre lehetett fordítani. Az ajánlás az volt, hogy a tanult idegen nyelvről az anyanyelvre, én így fordítottam németről magyarra. Érdekes, hogy az egész EU-ban ugyanakkor zajlott a verseny, még a GMT szerinti időzónákra is odafigyeltek. Magára a fordításra két óránk volt. Egy A4-es oldalnyi szöveget kellett lefordítani, ami egy az Erasmus-programról szóló újságcikk volt. 

– Mindenkinek ugyanezt a szöveget kellett fordítani?

– A különböző nyelveken nem pont ugyanez a szöveg volt, de mind ezzel a témával foglalkozott. 

– Miért fontos számodra a versengés?

– Mindenképp jó érzés a megmérettetés és a visszajelzés, hogy ezen a szinten jó vagyok. Az osztálytársaim már elvárják, hogy segítsek és csodálkoznak, ha valamit nem tudok. Nyilván rengeteget kell még tanulnom, de ez így van jól. 

– Miért tartod fontosnak a nyelvtanulást?

– Először is nagyon fontos, hogy tudjunk más nyelveken kommunikálni. Ez az elsődleges. Nagyon fontos, hogy az eredeti környezetében is hallgassuk a nyelvet. Voltam kint sokszor Németországban, dolgoztam kint egy-egy hónapot nyáron. Ha erre nincs is lehetőség, akkor is lehet németül, német felirattal filmeket nézni, könyvet olvasni, vagy német zenét hallgatni, van nagyon sok együttes és rádióműsorok. Ki mit szeret. Sok iskola szervez csereprogramokat, amiknek keretében meg lehet ismerni kint élő németeket és velük lehet tartani a kapcsolatot. Nekem elég sok német barátom van, sokan közülük már meglátogattak itt Budapesten. Ez motivál, hogy látom az értelmét, hiszen így tudom velük a kapcsolatot tartani. 

– Mi a véleményed a gimnáziumi nyelvoktatásról? Mennyire elég az iskolai nyelvórákon megszerezhető tudás, fontosak-e a különórák?

– Ez egyrészt tanárfüggő is, másrészt középiskolában nagyon sokat számít, hogy ki milyen alappal érkezik. A heti négy óra akár elég is lehet, de lehetnek olyan problémák, mint nálunk, hogy mindenkit a haladó csoportba osztottak be, azt is, aki három és azt is, aki már hat éve tanult németül. A kezdők pedig azok voltak, akik egyáltalán nem tanultak korábban. Így nagyon nehéz egy szintre hozni a csoportokat – nem is nagyon sikerül.
Ezzel szemben, ami érdekes volt, hogy nálunk is volt csereprogram. Erfurtba is mentünk, az énekkarral pedig egy Nürnberg közeli testvériskolába. Az iskola figyel arra, hogy legyenek kapcsolatok. Ez sokat segít, de szükséges, hogy legyen saját motiváció. Sokan az osztályomból is azt gondolják, hogy ma már felesleges németül tanulni, mindenki angolul beszél. Ezzel nem értek egyet, szerintem fontos a német. Németország itt van közel és sok kapcsolatunk van velük. 

– Mi az, ami miatt számodra a német a „Liebling”, miért ezt a nyelvet választottad?

– Gyakorlatilag kicsi korom óta benne van a környezetemben. Ott születtem, később is sokszor jártam Németországban – ez adta magát. De mindenféle idegen nyelvet szívesen tanulnék, nagyon fontosnak tartom, hogy angolul is megtanuljak és tervezem, hogy jövőre elkezdek lengyelül vagy olaszul tanulni, de érdekel a finn és még sok nyelv. 

– Érdemes tudni rólad, hogy rajzolsz, festesz is. Szeretnél a későbbiekben kifejezetten a nyelvekkel foglalkozni? Vagy inkább a rajzolás?

– Most kellett leadni a jelentkezést az egyetemre és első helyen a grafika szakot jelöltem meg a Képzőművészeti Egyetemen, másodikként a Germanisztikát az ELTE-n. Úgy állok hozzá, hogy ahová felvesznek, mindenképp szívesen fogok járni. Mindkettőt nagyon szeretem, de szerintem nem is zárják ki egymást, hogy egyszerre foglalkozhassak velük. Ha nem vesznek fel a Képzőre, akkor nyilván, nyelvész irányba megy majd el a dolog, el tudom képzelni, hogy fordító leszek. – Majd kiderül. 

– A fordításban a műfordítás érdekel, vagy inkább a tolmácsolás? Úgy is kérdezhetném, hogy a szóbeli, vagy az írásbeli fordítás érdekel jobban?

– Inkább az írásbeli, ahogy említettem, azt tudom olyan részletesen, alaposan átnézni. A tolmácsolásban rögtönözni kell, becsúszhatnak hibák, amiket észre sem veszek, de ez nyilván gyakorlat kérdése. Ami a műfordítást illeti, ahhoz plusz szépirodalmi érzék kell, ami úgy érzem, még hiányzik. Inkább a tudományos, vagy szakirodalom fordítás áll hozzám közel. 

– Említetted a továbbtanulást. Érettségi előtt milyen kép, illetve elvárás él benned a felsőoktatásról, egyetemi életről?

– Most azt látom, hogy sok olyat már elvárnak, amit még nem tudok. Például rajzból is olyan szinten kell lenni, hogy egyáltalán felvegyenek. Nagyon nehéz bejutni tízszeres túljelentkezés mellett a meghirdetett tizenhat helyre. Amit remélek, az az, hogy rendesen megtanítják azt, amire jelentkezem és fontosnak érzem a gyakorlati képzést. Természetesen az is fontos, hogy mire kikerülök az egyetemről, tudjam, hogy hova tovább. Azt mondják sokan, hogy az egyetem alatt el kell gondolkodni, hogy hová menjek gyakornoknak. Szívesen mennék Erasmus-os ösztöndíjjal külföldi gyakorlatot szerezni, tanulmányokat folytatni. Ami az egyetemi életet illeti, az egy külön kategória, nagyon kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz. 

– A verseny díjátadója április 7-én lesz Brüsszelben, ahová a nyeremény részeként magaddal vihetsz két kísérőt. Kik lesznek a szerencsések?

– Természetesen anyukám, és a német tanárom, Sólyom Anikó. 

– Milyen várakozásokkal nézel a díjátadó felé?

– Amit a legjobban várok, hogy találkozhatok a többi nyertessel. Az Unió mind a huszonhét országából ott lesznek a nyertesek. Néhányukat már megtaláltam a Facebook-on, a litván, a cseh, a máltai és a norvég lánnyal azóta levelezünk is. Nagyon érdekes velem egyidős, különböző nemzetiségű fiatalokat megismerni. Brüsszelben még nem jártam, érdekel a város. Elég szoros a program, megnézzük a központi fordító irodát, fogadásokon veszünk részt, csak remélem, hogy lesz valamennyi szabadidőnk is. 

– Lehetőséged lesz találkozni az Európai Unió hivatalos fordítóival, tolmácsaival. Hogyan készülsz erre, milyen kérdéseket teszel majd fel nekik?

– A tavalyi magyar nyertest megkérdeztem, hogy milyen volt az út és azt mondta, hogy nagyon közvetlen volt a hangulat. A szervezők felajánlották, hogy ha ezzel szeretnénk foglalkozni, akkor nyugodtan lehet hozzájuk fordulni. Azt biztos, hogy meg fogom kérdezni, hogy akár gyakornokként el tudnék-e helyezkedni náluk. Szívesen megnézném, hogy hogyan néz ki a fordítóélet a gyakorlatban. 

– Szerepel a terveid közt egy ilyen nemzetközi élet, illetve karrier?

– A felvételi lapon harmadikként Nemzetközi tanulmányokat jelöltem meg. Nagyon érdekel az Európai Unió, nem is annyira a politika, hanem megismerni a különböző európai országokat, kultúrájukat. Szívesen foglalkoznék ezzel, de majd kiderül, hogy hová vesznek föl és akkor azt folytatom. De ha a Képző sikerül, mellette, később estin vagy levelezőn szeretném elvégezni a Germanisztikát. Hiszen a művész élet nem feltétlenül jelent olyan biztos megélhetést. Azt hiszem, ezek nem zárják ki egymást. 

– Mit üzensz a többi diáknak, miért tartod fontosnak a nyelvtanulást?

– Ma nagyon fontos, hogy ismerjünk idegen nyelveket, nyilván közülük is a legfontosabb az angol. Olyan lehetőségek vannak, amiket érdemes kihasználni, akár munkalehetőségek, akár ösztöndíjak, ezek nyilván akkor adottak, ha az ember beszéli az adott nyelvet. Ezek később jól mutatnak az önéletrajzban is, biztosan könnyebb munkát találni nemzetközi tapasztalatokkal. Én dolgoztam kint kétszer egy-egy hónapot, nyáron, és nagyon érdekes volt. A szüleim azt mondják, régen nem voltak ilyen lehetőségek, érdemes kihasználni őket. Amit üzennék az az, hogy nagyon fontosak az alapok. Nekem volt egy nagyon jó tanárnőm általános iskolában. Zsófi néni már akkor készített versenyekre, komolyan foglalkozott velünk. Kell a jó alap!