Prőhle Gergely szerint a „legvidámabb barakkban” az egyházak szerepvállalása csekélyebb volt

„Ha arról beszélünk, hogy az egyház annakidején Európában milyen szerepet játszott az egész reformfolyamatban vagy a változásban, akkor, megállapíthatjuk, hogy rendkívül különböző esetek vannak – mondta Prőhle. – Az evangélikus egyháznak különböző szerepe volt a társadalmi mozgalom összefogásában. Kezdettől fogva volt a változásnak egyfajta transzcendentális dimenziója. Ha megnézzük a kor kelet-német politikusait, egészen a mai német kancellárig – aki mint tudjuk evangélikus papgyerek – akkor látható, hogy ez a fajta protestáns elkötelezettség és az egyháznak a hangsúlyos szerepe a személyeken is érzékelhető.

Ha összehasonlítjuk Magyarországot a többi kelet-európai országgal, akkor láthatjuk, hogy nálunk ezeknek a mozgalmaknak és az egyházak szerepvállalásának más volt a szerepe és hangsúlya. Kár a dolgot szépíteni: azáltal, hogy Magyarországon nagyobb volt a szabadság – hogy mi úgy minősültünk, mint „a legvidámabb barakk”, ahol kolbászból volt a kerítés – az egyház nálunk messze nem játszott akkora szerepet a rendszerváltásban, mint az NDK-ban vagy más országokban. Lengyelországról a Szolidaritás, Csehszlovákiáról a Charta 77 jut a németek eszébe, Magyarországon pedig a reform-kommunista erők minősülnek úgy a széles közvélemény előtt, mint akik a rendszerváltozás motorjai voltak.”

Prőhle Gergely szerint az a fajta szabadság, amit nem lehetett eléggé értékelni a hetvenes-nyolcvanas években, mintha kicsit most bosszulná meg magát.

„Az a szabadság, amit akkor élveztünk, mintha a történelmi folyamatok átértékelését, a jó és a rossz értékelését is megnehezítené – vélte. – Ez az egyház számára is súlyos dilemmát jelent. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy bármilyen módon szeretném másképp látni vagy láttatni a folyamatokat, de szerintem érdemes ezeket az összefüggéseket áttekinteni.

Németh Miklós abban az időszakban 40-es éveiben járt, fiatalember volt. Abban a pártban voltak olyanok, akik 56 leverését végigcsinálták, de annak megbánását azóta sem vitték konzekvensen végig. Amit Németh Miklós és az ő korosztály akkor tett az MSZMP illetve a kormány reformintézkedései kapcsán, sajnos azok vétkeit is elfedte, akikéit nem lett volna szabad.”