Mindenki szolgája – Mesteri Gáncs Aladár élete és szolgálata

Mindenki szolgája – Mesteri Gáncs Aladár élete és szolgálata

Share this content.

Forrás: Híd magazin, szöveg: Győri Tamás József
Dédnagyapám, mesteri Gáncs Aladár kistermetű, halkszavú, szelíd ember volt, aki kissé énekelve prédikált. Külső adottságait tekintve nem volt figyelmet felkeltő jelenség. Ráadásul nem is élt hosszú életet, mindössze negyvennégy évesen halt meg, fiatal özvegyet és három kis árva gyermeket hagyva maga után, akik közül a legidősebb is csupán tizenkét éves volt akkor – ő lett később a nagyanyám.

Ebből a tényből is érthető, hogy Gáncs Aladárt én személyesen nem ismerhettem, mégis jelentős hatást tesz rám a mai napig, ha életével foglalkozom. De ebben nem vagyok egyedül. Mert akármennyire jelentéktelennek tűnik a fakuló fényképeken alakja, bármennyire rövid élet is adatott neki, aktív kora hiába távolodott a történelem évszázadnyi messzeségébe, hatása a mai napig elevennek mutatkozik. Ezért kell most itt is róla megemlékeznünk.

A formálódás évei

Gáncs Aladár Székesfehérváron született 1891. január 12-én mesteri Gáncs Jenő evangélikus lelkész és kistatai Tatay Vilma harmadik gyermekeként. Családfáján több vonalon is látunk papként, tanárként szolgáló neves elődöket, de felmenői között például olyan evangélikus lelkész is akadt, aki August Hermann Francke tanítványa volt Hallében. 

Aladár komoly, szemlélődő, elmélyedő személyiségében korán megmutatkozott a filozofikus hajlam. A fehérvári elemi iskola után a ciszterekhez járt gimnáziumba, és ott is érettségizett 1910-ben, majd a pozsonyi teológiai akadémia hallgatója lett. Itt is leginkább a filozófia és a vallástörténet érdekelte, de behatóan foglalkozott az ókori nyelvekkel is. Az akadémia büszkesége volt, írónak, tudósnak, filozófusnak készült, és környezete is bizonyos volt abban, hogy egykor a katedrán lesz a jövője. Tanulmányai végére azonban valami fokozatosan megváltozott benne, így amikor elhagyta a teológiát, nem Schopenhauert és nem Nietzschét találjuk a kezében, hanem Isten igéjét, melynek alapos ismerője és fáradhatatlan hirdetője lett. 

Megtérése, nagy életfordulása nem köthető csupán egy eseményhez, nem Pál apostol módjára egyszerre és hirtelen vakul bele Krisztus fényességébe, de az egészen bizonyos, hogy az ő életét is teljesen átforrósította és beragyogta a Feltámadott. Erről később egy konferencián így vallott: „Az első időkben az állt előttem: megtérni annyi, mint Istennek adni át az életünket. Azután ezt láttam: megtérni annyi, mint a magam bűnössége alatt összetörni s a keresztfán felkínált kegyelmet elfogadni. Azután láttam, hogy […] megtérés az, aminek folytatása van. Ma már látom, hogy a megtérés fogalmi meghatározása egyike a legnehezebb dolgoknak. Ha mégis mondanom kellene valamit, akkor azt mondanám, hogy a megtérés fő kritériuma, hogy az Istennek alányúlása legyen nyilvánvalóvá az életünkben. Hogy elsősorban melyik ponton és hogy milyen egymásutánban, az megrendelhetetlen.”

„… hogy minél többeket megnyerjek” 

1915. október 23-án a Bécsikapu téri evangélikus templomban Scholtz Gusztáv bányakerületi püspök együtt avatta lelkésszé gyermekkori barátjával, a nála két évvel fiatalabb Túróczy Zoltánnal. Előbb Komáromba került segédlelkésznek, majd Székesfehérvárra apja mellé, akitől 1916. szeptember 3-án vette át a gyülekezet vezetését. Már 1915-ben kapcsolatba került a református diákszövetséggel, 1917-ben pedig egy felhívást tett közzé az egyházi lapokban egy evangélikus diákszövetség szervezése érdekében. Az egyesületekre úgy tekintett, mint a megújulás eszközeire, melyek újra megtölthetik a népegyházi gyakorlat ürességét. 

Jellemző volt rá, hogy minden eszközt az ébredés szolgálatába állított. 1919-ben például azt írta barátjának, hogy „vetítőgépes belmissziói munkát” folytat. Szimpatizált az Evangéliumi Munkások Szövetségének indulásával, majd a kommün bukása után 1920-ban megszervezte az első teológus-lelkész konferenciát Ostffyasszonyfán. Ez a konferencia tekinthető a magyarországi evangélikus egyházi ébredés nyitányának, melynek hatása egy évtized múlva vált igazán érezhetővé. Bekapcsolódott a Bethánia Egyesület munkájába is, előadásokat tartott konferenciáin. Gyülekezetében is komoly ébresztő munkába kezdett, itt „a nagy magyar ébredésért” külön imaórákat is indított 1921 tavaszán. 

1922. július 26-án jegyezte el di Gleria Rózát, akivel az év októberében házasságot kötött, majd egy év múlva megszületett első gyermekük, Mária Róza. 1924. december 8-án részvételével megalakult a Fébé Evangélikus Diakonissza Egyesület, melynek már ekkor titkára lett. 1925 januárjától szerkesztette a Fénysugárt, a Fébé mozgalmi lapját. Ebben az évben májusban megszületett Aladár fia. Sok imádság és útkeresés után 1925. szeptember 25-én kis családjával elbúcsúzott a székesfehérvári gyülekezettől, és Piliscsabára költöztek, hogy a Fébé lelkésze lehessen. Hittel vállalták ezt az új, bizonytalan utat. Itt egyre inkább tágabb körben kezdett gondolkodni: 1926-tól elkezdte szervezni a piliscsabai Béthelben a nyári teológus-lelkész konferenciákat. Bár alázatosan a háttérben maradt, mégis ő volt az igazi motor, ő gyűjtötte, hívogatta, buzdította a lelkeket. 1927-ben megszületett harmadik gyermekük, Kálmán, aki azonban szívbetegsége miatt négy hónaposan meghalt.

„… az összes gyülekezetek gondja”

1929 nyarán jött világra negyedik gyermekük, Magdolna. Ez év őszén elhunyt Pauer Irma, a Fébé első főnökasszonya. Ez is siettette benne azt az érlelődő döntést, hogy a Fébétől megváljon, ezért 1930-ban vallástanári állást vállalt Budapesten. Naponta négy-hat hittanórát tartott, szemléletesen, a diákokat aktívan bevonva. Tudatosan törekedett arra, hogy a tanítványaival személyes kapcsolatot alakítson ki. 

1931-től az Evangélikus Misszióegyesület jegyzője, majd 1932-től titkára lett. 1931-ben többekkel együtt megszerkesztette a Baráti Mozgalom alapokmányát, és ezzel egy olyan szerveződést indított el, mely „imádkozó és szolgáló munkaközösségbe hívja mindazokat, akik szívükön hordják evangélikus egyházunk és magyar népünk lelki ébredését”. Folytatta az Ostffyasszonyfán megkezdett konferenciák sorát, de immár egy szélesebb körre kiterjesztve: Sárszentlőrincen (1932), Kadarkúton (1933), Apostagon (1934), Budakeszin (1935). A misszióegyesület közgyűléseit is konferenciákká bővítette ki, és ezt összekötötte egy-egy vidéki gyülekezeti evangelizációval is. Ilyen alkalmak voltak Szarvason, Nyíregyházán, Celldömölkön és Mezőberényben. Megszervezte a Missziói Gyermekszövetséget is, és rendszeresen írt a kicsinyeknek a Kis Harangszó című újságba. 

1931-től a külmissziót is felvállalta, szerkesztette a Missziói Lapokat, előkészítette Kunst Irén Kínában szolgáló misszionáriusnő és Chistananda indiai lelkész magyarországi látogatását. Mindenre volt ideje: személyes beszélgetésekre, szerteágazó levelezésre, előadásokra, cikkek írására, kórházlátogatásra, imádkozásra és buzgó fogházmisszióra. A Markó utcai börtönben külön fogházmissziói imaórát kezdett el, és igyekezett egyengetni a szabaduló rabok elhelyezését és megsegítését is.

„… az életem sem drága nekem”

1935. december 2-án még előadást tartott – életében az utolsót. Már korábban kiderült róla, hogy szívbeteg. Ám ő mit sem törődve ezzel, fáradhatatlanul dolgozott. December 4-én azonban, amikor nyomdába vitte a Kunst Irénről szóló emlékkönyvének kéziratát, rosszul lett. Azonban amint egy kicsit jobban érezte magát, tovább dolgozott. December 5-én – mivel már írni nem tudott – feleségének tollba diktálta utolsó munkáját: két kis elmélkedést a Harangszó számára, amelyet egy betegeknek szóló imakönyvbe írt. December 8-án, vasárnap vitték be a Bethesda kórházba, ahol állapota válságosra fordult. Fájdalmai miatt morfiuminjekciókat is kapott. Szenvedése ettől fogva már csupán pár napig tartott, igaz, ez az idő szerettei számára végtelen hosszúnak tűnt. Földi életének utolsó hajnalán ezt mondta: „Több imádságot, több imádságot!” 1935. december 11-én délután két óra után néhány perccel dobbant utoljára a szíve.

Gáncs Aladár alakját az egyház mai megújulásáért munkálkodva érdemes emlékezetünkben tartanunk. Gondolatai, hittapasztalatai ma is aktuálisak, különösen azok számára, akik újból az ébredéséért küzdenek. „Senkik kerestetnek” – írta egykor, s erre az ő élete volt példa. Ő alázatosan a háttérben tudott maradni, szerényen, csendesen, imádkozó szívvel mégis hatalmas munkát végzett, sokszor mások helyett is zúgolódás nélkül dolgozott. Túróczy Zoltán hiteles képet rajzolt róla sírjánál: „Ő volt a mai magyar evangélikus lelkésznemzedék legegyetemesebb lelkipásztora. Nem külső tényezők tették azzá. Kenyérkereső hivatala az emberi tekintélymérlegen könnyűnek találtatott volna. A termete igénytelen volt, az egyénisége visszahúzódó, háttérben maradni szerető. Mégis az ország papja volt.”

 

Gáncs Aladár: Mért hegyes a fenyő csúcsa?

 

Mért hegyes a fenyő csúcsa,

Ezt nem minden gyermek tudja.

Fenyő hegye mutató ujj,

Hogy várj minden jót Jézustól.

 

Alul bokros sok az ága

Sokaknak lesz boldogsága.

Ahány meg a tűlevele,

Annyi seb enyhül meg vele.

 

Feljebb ritkulnak az ágak,

Csak nehezen kapnak társat.

Jézusért ki él igazán

Ma sem valami nagy a szám.

 

De legalul megint egybe

torkol minden ága, hegye

Egy törzs tartja az egészet

Azért nem éri enyészet.

 

Atyánk szíve ez a szent törzs,

Krisztus vére mi egybeköt.

Azért ha fel, ha le nézel

Csodák csodájáig érsz el.

p.p1 {margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; text-align: justify; font: 12.0px 'Times New Roman'; color: #000000; -webkit-text-stroke: #000000}
p.p2 {margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; text-align: justify; font: 12.0px 'Times New Roman'; color: #000000; -webkit-text-stroke: #000000; min-height: 15.0px}
p.p3 {margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; text-align: justify; text-indent: 35.4px; font: 12.0px 'Times New Roman'; color: #000000; -webkit-text-stroke: #000000}
p.p4 {margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; text-align: justify; text-indent: 35.4px; font: 12.0px 'Times New Roman'; color: #000000; -webkit-text-stroke: #000000; min-height: 15.0px}
span.s1 {font-kerning: none}

Az evangelikus.hu minden olvasója számára biztosítani szeretné a lehetőséget arra, hogy Facebook bejelentkezés után közvetlenül hozzá tudjon szólni a megjelent cikkekhez. Így a hozzászólása a Facebookon megadott felhasználói nevével és profilképével jelenik meg. Ha Ön még nem regisztrált, itt megteheti: www.facebook.com. Oldalunkon a megjelenést követő egy hónapban van lehetőség kommentelni, utána lezárjuk ezt a lehetőséget. A hozzászólásokat moderáljuk, ha gyűlöletkeltő, törvényt, illetve személyiségi jogokat sért. Kérjük, mielőtt elküldi véleményét, a fentieket vegye figyelembe!