Minden jó adomány

Minden jó adomány

Share this content.

Forrás: Evangélikus Élet, szöveg: Füller Tímea
„Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosságok Atyjától száll alá, akinél nincs változás vagy változásnak árnyéka.” (Jak 1,17; Károli-fordítás)

Hát igen, lebuktam. Luther nem szerette ezt az újszövetségi iratot, én meg szeretem, mert a kegyelem után annyi mindenben szeretnék szépülni az Úrnak. Szóval szó sem lehet arról, hogy szalmának ítéljem Jakab levelét.

Különösen kedves ez az igevers azóta, hogy a volt vőlegé- nyem megkérte a kezemet. Nem tudom, ezt ki hogyan éli meg, de nekem minden eltökéltségem ellenére kicsit félelmetesnek tűnt a végső elköteleződés. Míg a mesékben a királylány boldogan mond igent, és ugrik fejest a házasságba, én rongyosra morzsolgattam a levelet, amelyben feltette nekem a nagy kérdést: igent mondok-e. Imádkoztam és imádkoztam. Vártam, hogy jön valami angyal vagy legalább egy kis puttó, hogy útba igazítson életem nagy döntése előtt. De csak nem történt semmi.

Ha józanul végiggondoltam, se tudtam jobban, mit szeretnék. Bár mindketten felnőttek voltunk, és komolyan indultunk neki ennek a kapcsolatnak, az világos volt, hogy nem ismertük meg egymást alaposan, és ez az egész sokkal komolyabb, mint addig bármilyen döntésem, amelyet az életben meghoztam. Az idézett ige sem hozott látomást, nem hallottam hangosan szólni sem az Urat, csak olyan jóféle békességem lett.

Amikor társért imádkoztam, azt kértem, hogy Isten vezessen, és ne engedjen butaságot csinálni. Ha nem jó felé igyekszem, jó pásztoromként tereljen el onnan; ha erősködnék, akkor is legyen jóságosan mellettem, és Atyámként őrizzen. Aztán jött ez a fiú. Először nem volt benne semmi különös, nem is értettem, hogy mi tetszett meg neki bennem, hiszen nem próbáltam felhívni magamra a figyelmét. Határozott volt és kitartó. Nem én csináltam, hogy érdeklődjön irántam, hanem megtörtént velem. Úgymond kaptam. Mi több, ajándékba kaptam, hisz semmit nem tettem érte.

Kezdtem már megérteni, hogy ha az Úrtól kaptam, akkor erre vezet tovább az életem útja, és igent mondtam. Most, huszonkét évvel és öt gyerekkel később elmondhatom, hogy időnként bizony nem ártott elővenni ezt az igét. Mert nekünk is össze kellett csiszolódnunk. Mindketten keményfejűek vagyunk, határozottak és konokak. Ráadásul vérmérsékletben nagyon különbözők. Kellett és kell hát tanulnunk azt, hogy együtt tudjunk élni. Mégis, visszatekintve azt látom, hogy jól kiegészítettük egymást sok-sok áldott alkalommal. És bizony, átsegített azóta párszor ez az ige az autizmussal élő legkisebbünknek az elfogadásában is.

Amikor nehéznek tűnik a teher, járhatatlannak az út, nagyon jó erre a biztató szóra figyelni: felülről kaptam, jó ajándék, és ebben nincsen változás. 

A cikk az Evangélikus Élet magazin 83. évfolyam, 1718. számában jelent meg 2018. május 6-án.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.

Az evangelikus.hu cikkeihez a Magyarországi Evangélikus Egyház Facebook profiljában szólhat hozzá, itt mondhatja el véleményét, oszthatja meg másokkal gondolatait: www.facebook.com/evangelikus
A hozzászólásokat moderáljuk, ha gyűlöletkeltő, törvényt, illetve személyiségi jogokat sért. Kérjük, mielőtt elküldi véleményét, a fentieket vegye figyelembe!