A canterbury érsek is előadást tartott az LVSZ Nagygyűlésen

Canterbury érseke főelőadásában elmondta, hogy a Miatyánk negyedik kérése, egy olyan kéréssé válik számunkra, amelyben Istent kérjük, amelyben az emberiségért való értelme teljességében és gazdagságában található és amelyben emberek közötti kapcsolataink is adva vannak, amelyek bennünket emberként megtartanak, halandóságunkat és szükségleteinket tudatosan és meggyőződve adják, hogy szeretve lehessünk ezáltal. Ez az a kérés, amely az embereket szükségleteikre emlékezteti. Nem szabad elfelednünk, hogy élelemre van szükségünk és ezt mi mind a magunk erejéből képtelenek vagyunk biztosítani – hangsúlyozta Williams.

A Miatyánk azonban arra szólít fel, hogy a saját szükségleteink mellett a másik emberére is gondoljunk. Ehhez hozzátartozik az is, hogy bizalommal forduljunk egymás felé, meg tudjunk bocsátani és meg tudjuk tapasztalni a megbocsátást is. Ez csak úgy lehetséges az érsek szerint, ha az egyházak alapjukat az úrvacsora megünneplésében megtalálják.

„Krisztus a mi táplálékunk. A világ éhségének csillapítására szolgáló kenyeret az Úr testében lehet megtalálni” – tette hozzá az érsek.

Ha felismerjük annak fontosságát, hogy szükségünk van egymásra saját táplálkozásunkhoz, akkor az az egyházon belüli párbeszédre is hatással lesz – így Williams.

Alapvető azonban ehhez a készség, hogy amit birtokolunk, azt képesek legyünk feladni, hogy az világ éhezői számára materiális és spirituális táplálékot is adhassunk. Ebben a folyamatban tévutakra is lehet lépni, de a keresztényeknek ettől nem kell félniük. Isten emberségünket a kihívások, kérdések sorával is tudja táplálni.