Hanson püspök a világ felé fordulást hangsúlyozta beszédében

„Háborúk tombolnak, a teremtés sóhajtozik és a konzum terhétől retteg, menekültek keresik gyökereiktől távol a menedéket, betegség és halál találják meg azokat, akiknél hiány van tiszta vízből és orvosi gondoskodásból” – így szólt Hanson.

„Önök mindannyian, akik eljöttek ide Stuttgartba, elhozták hazájuk jajkiáltását erre a nagygyűlésre” – mondta az LVSZ elnöke a „Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma” témájú gyűlés résztvevői előtt.

Bár sok ember számára hiányzik a mindennapi kenyér, a résztvevők mégis abban a reményben jöttek össze, hogy Isten sem népét, sem pedig a teremtést nem hagyta el.

A lutheránusok, Hanson szerint, egy egyházközösséget alkotnak, amelyben össze tudnak fogni egymással. „Pillantásunkat belsőnkről, saját identitásunkról és saját túlélésünkről szegezzük arra a világra, amelyet Isten annyira szeret. Meg vagyok róla győződve, hogy az önértékelésünkről való viták nem önmagunk akaratából vannak, hanem azért hogy Jézus Krisztus örömüzenetét vigyük és a világ életét szolgáljuk.”

Az LVSZ elnök három témát nevezett meg, amelyekről feltétlenül beszélni kell: a nők ordinációjának kérdéséről, a közös döntésekről, amelyek más egyházak életét is befolyásolják, és a lutheránus közösség fenntarthatóságáról és támogatásáról, arról, hogy az LVSZ milyen irányban fejlődjön.

Az elnökségben eltöltött hét évére emlékezve Hanson a lutheránus egyházak önértékelésének ponthjait foglalta össze: evangélikusok vagyunk, a jó hírt visszük. Szentségiek vagyunk, amely a keresztségben és az úrvacsorában koncentrálódik. Kontextuálisak vagyunk, a szolgálat és a küldetés a különböző társadalmihelyzetekre van alkalmazva. Társadalmiak vagyunk, hiszen egymással és az egész emberi közösséggel együtt működünk. Diakóniaiak vagyunk, azaz a szeretetszolgálatban egymásnak szolgálunk, valamint ökumenikusak is, hiszen megtesszük a szükséges lépéseket a kereszténység egységéért.

A beszéd teljes szövege elolvasható a www.lwb-vollversammlung.de oldalon.