Népegyház – diaszpóra – missziói terep

Népegyház – diaszpóra – missziói terep

Share this content.

Szöveg és fotó: Galambos Ádám
Budapest – Népegyház – diaszpóra – missziói terep címmel rendezett az Evangélikus Hittudományi Egyetem Egyháztörténeti Tanszéke műhelykonferenciát. Az előadások fókuszában az egyházkormányzati elvek és egyházszervezési modellek biblikus, történeti és rendszeres teológiai alapjai álltak.

Csepregi Zoltán egyetemi tanár, az Evangélikus Hittudományi Egyetem (EHE) Egyháztörténeti Tanszékének vezetője, a konferencia szervezője köszöntését követően ökumenikus, biblikus, történeti és rendszeres teológiai aspektusokból vizsgálták az előadók az egyház felépítését, a meglévő modelleket és a lehetőségeket.

 

Ökumenikus aspektus

Deficittől az esélyig: A diaszpórahelyzet protestáns értelmezésének megújulása címmel Dávid Adél tartott előadást. A Protestáns Egyházak Európai Közösségének (GEKE) munkatársa egy műhelyanyagot ismertetett a jelenlévőkkel. A diaszpóra vonatkozásában a biblikus alapok bemutatásán túl az előadó kitért arra, hogy „az idegenség a kereszténység sajátja”, ami megmutathatja a világnak, hogy mások vagyunk, így értékeinket képviselni tudjuk kifelé és befelé egyaránt. Az egyház médiában való megjelenésével kapcsolatban Dávid Adél elmondta: „Többségi helyzetben megkérdezik az egyházat, kisebbségiben viszont nekünk kell kezdeményezni.” Ebből kiindulva rámutatott, hogy szükséges a protestáns hang megtalálása. A GEKE munkatársa kitért a különböző, nem liturgikus alkalmak fontosságára is, így többek között a baba-mama körökre, az önkéntes adománygyűjtésekre, az oktatásra, valamint a kulturális és társadalmi kérdéseket érintő beszélgetésekre hívta fel a figyelmet. Az egyház politikai részvételével kapcsolatban az előadó elmondta, hogy az akkor jelent gondot, ha az egyház politikai pártot szolgál ki, ha biblikus alapú korrekciót alkalmaz, az a társadalom és az egyház számára is hasznos lehet.

A református egyházalkotmányok dinamikus jellege címmel Fazakas Sándor a református egyház szerkezetét és formáját mutatta be. „A hit, hitvallás és az egyház rendje a legszorosabb egységben van egymással. Az egyházkormányzás teológiai kérdés” – fogalmazott a Debreceni Református Hittudományi Egyetem Szociáletikai és Egyházszociológiai Tanszékének vezetője. Az egyetemi tanár a politika és egyház viszonyával kapcsolatban felidézte, hogy „a reformáció elterjedése Európában politikai akarat nélkül elképzelhetetlen lett volna”. Az előadó az egyházkormányzat felépítésének három modelljét vázolta: amikor a felsőbbség megbízásából készíti el az egyház a rendjét; a felsőbbséggel közösen készített rend; és az autonóm modell, amikor egy közösség a felsőbbség ellenére is kialakítja a maga rendjét. Fazakas Sándor kiemelte, hogy az a jól működő egyházszerkezet, melyben a törvénykezés nem köti gúzsba a gyülekezeteket.

Kamarás István OJD előadásában Ferencpápista egyházreform Csereháton című könyvének utópisztikus elemeit ismertette. A vallásszociológus előadásában egy olyan, szegénységre és biblikus alapelvekre épülő egyházmodellt mutatott be, amelyben a gyülekezetplántálás a személyes megszólításon alapul. A pap először összegyűjti, hogy a faluban ki mihez ért, mit vállalna, és egy olyan hálózatot épít ki a közösségben, mely megismeri egymást és tud egymásra számítani. Önkéntesek toborzásával elindulnak a településeken a misék, melyeket laikusok tartanak. Az oktatásra hangsúly kerül, valamint az ökumenikus összefogásra is. Az épülő közösség azonban szembetalálja magát az egyházkormányzással, így az utópia jövőbeni beteljesedésre vár.

Kombinációs egyházszervezet: a metodista konferenciák és a püspöki kormányzat jellemzői címmel Khaled A. László a Magyarországi Metodista Egyház felépítésével ismertette meg a jelenlévőket. A metodista szuperintendens elmondta: „a krisztusi szeretetközösségben a vezetést egyszerre láthatják el a felhatalmazott személyek és a közösség”. A metodista egyház mai konferenciai rendszeréről általánosságban elmondható, hogy megegyezik a mai polgári kormányzás törvényhozó ágazatával.

 

Biblikus aspektus

Két gyülekezeti-missziói modell az Apostolok cselekedetei című könyvben címmel Fabiny Tamás a jeruzsálemi és az antiochiai modellt mutatta be. Az Északi Evangélikus Egyházkerület püspöke a jeruzsálemi modellel kapcsolatban elmondta, hogy ott a gyülekezet nem lépett ki saját köréből, hanem kívülről várta, hogy érkezzenek hozzá az érdeklődők. Ez stabilitást képviselt, az Apostolok cselekedeteiből tudjuk, hogy liturgikus alkalmak, közös úrvacsoravétel, valamint vagyonközösség is jellemezte, ugyanakkor azt is látjuk, hogy a gyülekezetépülés nem volt jellemző erre a közösségre. Ezzel szemben az antiochiai modellre missziói jellegéből kifolyólag a mobilitás volt jellemző. Itt munkatársakat alkalmaztak, projektközpontú munka zajlott, tagjai kockázatot is vállaltak. A mai egyház vonatkozásában Fülöp történetét magyarázva az elnök-püspök elmondta, hogy észre kell venni az országon belüli belső vándorlást, és alkalmazkodni kell ehhez a folyamathoz. A beszélgető egyház modelljére utalva Fabiny Tamás kiemelte, hogy „az emberekben vannak kérdések, csak legyen, aki ezeket krisztocentrikusan megválaszolja. Ne szégyelljünk Krisztusról beszélni!”

A Pál apostoli egyházfogalom körüljárásával és minőségi jellemzőinek felvázolásával ismertette meg a hallgatóságot László Virgil. Az EHE Újszövetségi Tanszékének tanársegédje Egyház, karizma, hivatal a páli teológiában címmel tartott előadásában rámutatott, hogy az egyház nem csak a kiválasztottságot jelenti, hanem a héber szó Izrael önmeghatározásából ered. „Pál apostol felfogásában az egyház tipikusan az egy adott helyen vagy régióban lévő egyházat jelenti. Pál nem gondolkodik még az ezek felett álló, egyetemes egyházról” – mondta László Virgil. A tanársegéd kitért arra, hogy a páli felfogásban az egyház a karakterét az összegyülekezés jellegéből nyeri: „a népek nem egyházban jönnek össze, hanem egyházként”. László Virgil rámutatott: „A keresztény gyülekezet is egy test, mint a szekuláris politikai. Azonban a keresztény gyülekezet test volta nem földrajzi elhelyezkedésen vagy politikai elköteleződésen alapul, hanem a közös, Krisztus iránti elköteleződésen”.

Az Ószövetség világába vezette be a jelenlévőket Isten cselekedete az emberi történelemben – a Tóra mint a közösség kohéziós ereje című előadásával  Solt-Száraz Csenge. Az ügyvéd, lelkész, zsinati tag elmondta, hogy „az ószövetségi ember tudta, hogy szabályozottság nélkül minden közösségi élet felborul. Isten is úgy jelenik meg, mint a rend Istene is.” Az Isten és nép közötti szoros összetartozás alapja a szövetség, az elköteleződés. „Az Ószövetség népe úgy, ahogy az Újszövetség embere is nem teherként tekintett a törvényekre és a parancsolatokra. Nem úgy élte meg, hogy korlátozva van jogaiban és szabadságaiban, hanem úgy tekintett ezekre a törvényekre, mint ami az életet adja, ami üdvösséget ad” – mondta Solt-Száraz Csenge.

 

Történeti aspektus

A hazai evangélikusság tartós teológiai önértelmezése: a diaszpóra címmel Csepregi Zoltán tartott előadást. Az egyetemi tanár a diaszpóra jelentését és modelljét vázolta, majd a magyarországi egyházszervezetre tért rá. A 16. századi Magyarországon református és evangélikus vonatkozásban egyaránt helyi közösségek jöttek létre. Az evangélikus gyülekezetek kapcsolatot alakítottak ki egymással, majd először egyházmegyei, majd regionális szinten hoztak létre lelkészekből, később világiakból is álló fraternitásokat. „A 16. században alulról építkező, a diaszpórát példaként használó modell volt a magyarországi reformációban az uralkodó” – fogalmazott a tanszékvezető tanár, aki a zsolnai és rózsahegyi zsinaton keresztül mutatta be a 17–18. századi hazai evangélikus egyházszervezet alakulását.

A huszadik század: a Magyarországi Evangélikus Egyház diaszpórává válása címmel Lackner Pál egyházunk jelölt időszakra vonatkozó számarányainak változásait mutatta be. A Püspöki Tanács referense – rámutatva a nagy mobilitásra – a kiegyezés utáni csökkenésre hívta fel a figyelmet. A monarchia idejéről a Luther Szövetség alelnöke elmondta, hogy míg az osztrák területeken nőtt az evangélikusság száma, addig a magyar területeken csökkenés mutatható ki. A Trianon utáni Magyarországról az előadó vázolta, hogy a szerbek és szlovákok kitelepedésével, a kivándorlással, a nem kötelező egyháztagsággal, valamint a kisegyházak térnyerésével szintén az egyháztagok fogyása következett be. Az 1950-es évek megpróbáltatásai is kivándorlást eredményeztek, míg „1956-ban az itt maradt svábok nagy része megy a családja után” – mondta Lackner Pál.

 

Rendszeres teológiai aspektus

Milyen látható terhet bír el a láthatatlan egyház? címmel Béres Tamás előadásában a bátorságra hívta fel a figyelmet. Az EHE Rendszeres Tanszékének vezetője az egyház tagjaival összefüggésben elmondta, hogy az egyházat olyan emberek alkotják, akik a Szentlélek által indítva, a szentségekben részesülve a közösséget úgy élik meg, hogy abban szabad döntésekre van lehetőségük. Az egyetemi tanár előadásában vázolta a különböző egyházképeket. Béres Tamás a kontingenciát emelte ki, hangsúlyozva, hogy „ha az egyházképünkben valóban fontos az, hogy az kontingens, akkor az is fontos, hogy megtartsuk sérülékeny állapotában”.

Orosz Gábor Viktor Az egyházkormányzat feladata az egyház alkotmánya, az egyházi törvények, valamint a zsinat határozatai alapján történő vezetés címmel az egyházon belüli transzparenciát és bizalmat hangsúlyozva az Országos Presbitérium (OP) felépítésén keresztül mutatott be számos más evangélikus, nemzeti egyházi modellt, melyek alkalmazása változtathat a mai magyarországi evangélikus OP felépítésén. Az EHE Rendszeres Tanszékének egyetemi docense a gyülekezetiség és a zsinati jelenlét erősítése mellett érvelt. Az előadó kitért az igehirdetés mellett a tanítás és a nemlelkészi feladatok fontosságára is.

Az evangéliumot szolgálva önállóságban ÉS kölcsönös függőségben (autonómia ÉS interdependencia) címmel Reuss András előadását felesége, Belák Erzsébet, olvasta fel. Az EHE Rendszeres Tanszékének emeritus professzora az evangélium prioritásával összefüggésben kiemelte, hogy „ha a szíveket az evangélium irányítja, akkor többet is tesznek, mint amiket a törvények előírnak”. A rend betartásával és betartatásával kapcsolatban a következetességre és a rend betartatásának fontosságára hívta fel a figyelmet. Az emeritus professzor a püspök feladatát az ordinációban és a vizitációban határozta meg. „Gyülekezetek közötti különbségeket kiegyenlíteni, nagy intézményeket, illetve intézményrendszert fenntartani, szükség esetén az egyház egészét az állami hivataloknál képviselni csak megfelelő központ segítségével lehet” – fogalmazott a központosítás kérdésében Reuss András. A gyülekezeti autonómiáról a Rendszeres Tanszék emeritus professzora elmondta, hogy azt erősíteni kell, mert „elengedhetetlen része a helyi gyülekezetnek, hogy maga döntsön a saját ügyeiben”. A rendszeres teológus hangsúlyozta, hogy „az egyház erejét külső vagy felülről jövő nyomással szemben nem az országos vezetés adja, hanem a felnőtt hitű tagokból álló, érett, autonóm módon döntésre képes és áldozatkész gyülekezetek.”

A konferencia keretében került sor a Déli Evangélikus Egyházkerület püspökjelöltjeinek bemutatkozására is, melyről Bemutatkoztak a Déli Egyházkerület püspökjelöltjei című cikkünkben olvashat.
A konferencia előadásai a Lelkipásztor – Evangélikus lelkészi szakfolyóirat 2018. áprilisi számában lesznek olvashatók.

 

Képgaléria:

Az evangelikus.hu minden olvasója számára biztosítani szeretné a lehetőséget arra, hogy Facebook bejelentkezés után közvetlenül hozzá tudjon szólni a megjelent cikkekhez. Így a hozzászólása a Facebookon megadott felhasználói nevével és profilképével jelenik meg. Ha Ön még nem regisztrált, itt megteheti: www.facebook.com. Oldalunkon a megjelenést követő egy hónapban van lehetőség kommentelni, utána lezárjuk ezt a lehetőséget. A hozzászólásokat moderáljuk, ha gyűlöletkeltő, törvényt, illetve személyiségi jogokat sért. Kérjük, mielőtt elküldi véleményét, a fentieket vegye figyelembe!