Ökumené és önmegtagadás – Steinbach József az ökumenéről

Ökumené és önmegtagadás – Steinbach József az ökumenéről

Share this content.

Forrás: Evangélikus Élet, összeállítás: Kézdi Beáta, fotó: valasz.hu
Krisztus testének, a keresztény egyháznak az egységéért 1908-ban tartottak először imanyolcadot, 1966 óta pedig az Egyházak Világtanácsának Hit és Egyházszervezet Bizottsága és a vatikáni Keresztény Egységet Előmozdító Pápai Tanács közösen készíti elő az évente januárban megtartott ökumenikus imahetek anyagát. Az ez évi imahét alkalmából keresztény egyházak vezető tisztségviselőit kérdeztük: mit jelent számukra az ökumené?

Steinbach József dunántúli református püspök, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának elnöke:

Ökumené és önmegtagadás

„Mert Krisztus szeretete szorongat minket, mivel azt tartjuk, hogy ha egy meghalt mindenkiért, akkor mindenki meghalt; és azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, többé ne önmaguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt.” (2Kor 5,14–15)

Ritkán beszélünk az önmegtagadásról. Pedig akit Jézus Krisztus szerelme újjászült, az attól kezdve nemcsak önmagának él. Sőt életének legjellemzőbb megnyilvánulása az önmegtagadás. Isten kiengesztelte a világot önmagával, és ránk bízta a megengesztelődés szolgálatát (2Kor 5,18). Ezt a kegyelmi ajándékot először önmagunk között kellene gyakorolnunk, hogy aztán a világban is éretten és helyesen lehessünk önmegtagadók, és Istennek kedves módon gyakorolhassuk a világban a megbékéltetés szolgálatát (2Kor 5,19). 

Az önmegtagadás kapcsán fel kell tennünk néhány „kellemetlen” kérdést, amellyel korunk kihívásai a történelem Urának akarataként szembesítenek bennünket.

Önmegtagadás nélkül a keresztyénség nagy családjában olyan falak épülnek felekezetek, tanítások, írásértelmezések, kegyességi irányzatok között, amelyek áttörhetetlenek, szétszabdalják a Krisztus testét ezernyi lakhatatlan szobácskára, lassan egyszemélyes bunkerekre, miközben az egész keresztyénséget, magát a keresztyén üzenetet erőtlenítik el. 

Az önmegtagadás lényege a következő: Jobban szeretem Krisztust, mint önmagamat? Jobban szeretjük-e Jézus Krisztust, mint a saját felekezetünket, a saját belső csapatunkat, a saját tanainkat, a saját írásértelmezésünket és a saját kegyességünket? Jobban szeretem a Krisztusban testvéremet, mint önmagamat? Tehát vallom-e, hogy aki hiszi, hogy Jézus Krisztus Isten Fia, Megváltó, az nekem Krisztusban testvérem? 

Csak a testvér önmegtagadó szeretete után lehet bármilyen szinten beszélni arról, hogy miként valósulhat meg a keresztyén önmegtagadás a világban, az élet farkastörvényei között. 
Az önmegtagadás nem önmegsemmisítés – ellenkezőleg, az önzés az, ami megsemmisít. Az önmegtagadás soha nem jelenthet önmegvetést. Az önmegtagadás a keresztyénség nagy családjára nézve sohasem lehet azonos az önfeladással. A keresztyén önmegtagadás mindig a szelíden határozott, bátor Krisztus-bizonyságtételben mutatkozhat meg. 

A cikk az aktuális Evangélikus Élet magazinban is olvasható.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál, a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.

 

 

Az evangelikus.hu minden olvasója számára biztosítani szeretné a lehetőséget arra, hogy Facebook bejelentkezés után közvetlenül hozzá tudjon szólni a megjelent cikkekhez. Így a hozzászólása a Facebookon megadott felhasználói nevével és profilképével jelenik meg. Ha Ön még nem regisztrált, itt megteheti: www.facebook.com. Oldalunkon a megjelenést követő egy hónapban van lehetőség kommentelni, utána lezárjuk ezt a lehetőséget. A hozzászólásokat moderáljuk, ha gyűlöletkeltő, törvényt, illetve személyiségi jogokat sért. Kérjük, mielőtt elküldi véleményét, a fentieket vegye figyelembe!