„A lerombolt bizalmat nehéz helyreállítani”

Borzalmas látványt nyújtottak azok a képek, amelyeket az oldalára feküdt óriáshajóról láthattunk. Az utasok, akiket levezettek a fedélzetről és takarókba bugyoláltak, üres tekintettel menekültek. De sokan valóban nem élték túl a katasztrófát. Még mindig mintegy harminc embert keresnek, köztük öt németet, Hessenből.

Egy túlélő elmondta, hogy minden nagyon gyorsan történt. Egy asszony szipogott: azóta csak sírni tudok. Egy másik egyszerűen csak elfordította a tekintetét. Hiszen mindannyian bíztak abban, hogy ez a hatalmas, modern tengerjáró hajó, a Costa Concordia biztonságos. A bizalmat le lehet rombolni? Igen, le lehet.

Több mint négyezer ember volt a hajó fedélzetét. Őrület! Tele volt modern technikával. Természetesen a legmodernebb biztonsági technikával. De újra rá kellett döbbennünk: totális biztonság nincsen.

Emberi hiba volt? Súlyos vádakkal illetik a tragikusan járt hajó kapitányát. Vagy mégis technikai malőr lehetett? Még senki sem tudja ezt pontosan.

Ha a biztonsági rendszerek összeomlanak, annak borzasztó következménye lehet. De a szétrombolt bizalmat visszanyerni, minden egyes embernek nehéz. Az álomutazás, amely csak szép lehet, egycsapásra átfordult egy borzasztó rémálommá. És ezt nem lehet egy pár gombnyomással megreparálni.

A lerombolt bizalom visszanyeréséhez időre van szükség. Nagyon sok időre! És olyan emberekre is szükség van, akik a visszatérőt kedvesen köszöntik. Emberekre, akik elviselik az üres tekintetet, a hallgatást és a könnyeket. És: Fontosak azok az emberek, akik a visszatérőknek mesélni tudnak, odafigyelni rájuk, és meghallgatni őket. És akik azok mellett állnak, akiknek meg kell majd tapasztalniukk, mit jelent, ha egy ember elveszíti a családját.

Számomra egy ilyen helyzetben az imádság a legfontosabb. Egy ajánlat ez arra, hogy megtaláljuk a szavakat: „Óvj meg Isten, védj meg Isten, légy velünk minden utunkon!”