A világ központi szereplője...

Ezután három évig vándorprédikátorként élt.
Sohasem írt könyvet. Sosem vállalt közhivatalt.
Sohasem volt családja vagy otthona. Nem járt egyetemre.
Sohasem utazott 300 kilométernél messzebbre az otthonától. Nem ért el semmit, amit általában a nagysággal szoktak azonosítani.
Nem volt más megbízólevele, mint saját maga.
Csak harminchárom éves volt, amikor a közhangulat ellene fordult.
A barátai elhagyták.
Az ellenségei elfogták és kicsúfolták a bűnvádi tárgyaláson.
Keresztre feszítették, két gonosztevő közé.
És miközben agonizált, és azt kérdezte Istentől, hogy miért hagyta el őt,
kínzói sorsot vetettek a ruhájára, az egyetlen dologra, amit birtokolt.
Amikor meghalt, egy olyan sírban temették el, amelyet egy barát adott kölcsön.
Húsz évszázad múlt el, és ma ő a világ egyik központi szereplője,
meghatározó tényező az emberiség fejlődése szempontjából.
Egyetlen hadsereg sem, amely azóta masírozott,
egyetlen tengeri flotta sem, amely hajózott,
egyetlen parlament sem, amely ülésezett,
egyetlen király sem, amely uralkodott,
sőt ezek összessége sem változtatta meg annyira az emberek életét,
mint ez az egyetlen élet.