Adorjáni Dezső Zoltán püspök köszöntése a magyar kultúra napja alkalmából 2012. január 21-én

Keresztyén testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!

Nagy szeretettel és tisztelettel köszöntök mindenkit a magyar kultúra ünnepén, köszöntöm a gyülekezetet, kedves vendégeinket, közéletünk, művelődésünk jeles képviselőit, az előadóművészeket, minden kedves résztvevőt.

Az élő, éltető, az építő és megtartó magyar kultúra ünnepe a mai. Hálaadó ünnep, mindenkié, aki hozzánk tartozónak érzi és vallja magát. A nemzet igazi alkotmányának az ünnepe. Hogy miért is használtam az „igazi alkotmány” megjelölést? Olvastam a sok-sok meghatározás között egy olyat, ami így szól: „a nemzet a kultúrában konstituálja magát”. A konstitúció latin eredetű szó, amelyet alkotmánnyal is fordítunk, alkotmányt is jelent.

Konstituál – konstitúció – szótári jelentése: valami, amit megalkot, felépít, létrehoz, amely által értelmezi, meghatározza önmagát. Magyarosítva az előbbi jogi ízű meghatározást, így fogalmazhatnék: a nemzet alkotmánya a kultúra, de ennek akár a fordítottja is igaz, „a nemzet a kultúra alkotmánya”. E kettősség nem kizárja, de értelemszerűen kiegészíti egymást.

Amikor a kultúrára mint a nemzet alkotmányára hivatkoztam, akkor semmiképpen sem arra a néhány oldalas alaptörvényre gondoltam, amely a francia forradalom óta mintegy kánon, mintegy abszolutizált érték divatba jött, amely sajnos annyi meddő és káros vitát generál Magyarországon, amely mellett vagy ellen emberek ezrei, tízezrei tüntetnek – éppen a mai napon, ebben az órában. Nem, ma itt sokkal, de sokkal többről van szó, mint egy jogi alapdokumentumról, amelyet rendszerint kikezd az idő. A kultúra olyan alkotmány, olyan alap, amelyet egy térben, időben lassan kifejlődő, mindent magába ötvöző, raktározó, szervező folyamat hozott létre. Mint valami élő organizmus, állandó mozgásban, alakulásban van, állandó növekedés, gazdagodás, változás és állandóság jellemzi.

Ez az a szövet, amely magyar nemzetközösségünk önazonosságát, összetartozását, fennmaradását és fejlődését biztosítja. A kultúra egyben állandó értékteremtés. S hogy miért van helye ennek az ünnepnek templomaikban? – mert keresztyén szemléletem alapján a hit és a kultúra elválaszthatatlan volt történelmünk során, és ma is az. A magyar kultúra egésze tanúskodik a keresztyén hit, az emberi szellem, az alkotó géniusz és az alkotást inspiráló Isten termékeny találkozásáról. Irodalmunk, zenénk, képzőművészetünk, filozófiánk, építészetünk, tárgyi és szellemi értékeink erről tanúskodnak. Tulajdonképpen én az egész kultúrát Isten ajándékának, Isten ajándékaként tekintem. Azt szeretném, hogy mai ünneplésünk ennek műfajilag sokszínű megnyilvánulásaként irányítsa rá figyelmünket autentikus tárgyi, szellemi és lelki értékeinkre.

Amíg ezt a konstitúciót közös akarattal, szorgalmas, kitartó munkával, szeretettel, megbecsüléssel életben tartjuk, sőt építjük, műveljük; amíg ebben Isten ajándékát felismerjük, addig biztosak lehetünk, hogy bármit hoz a történelem, ez a kultúra, az „igazi alkotmány” megtart és megőriz minket, mert ez az élet, az élni akarás egyértelmű letéteményese.

Imádkozzunk:

Uram, adj tiszta elmét, hogy lássak,
Uram, adj alázatot, hogy halljak,
Uram, adj szeretetet, hogy szolgálhassak,
Uram, adj hitet, hogy benned maradhassak!
Ámen.