Advent: Menjünk Betlehembe!
Advent van, karácsonyra készülünk. Igaz, ilyenkor a hosszú éjszakák miatt kevés jut a napsugárból, mégis ellensúlyozzuk ezt a sötét decemberben: világít az adventi koszorú gyertyája, az utcák fényfüzérekkel tarkítottak, nagy a forgalom, az emberek karácsonyi bevásárlásaikat végzik, hogy aztán karácsony csendje után ismét pezsgők durranjanak, hirdetve egy új esztendőt. Szöveg: Horváth-Bolla Zsuzsanna
Két ajándék megvétele között azonban gyakran hangzik el a következő mondat: a legjobb lenne eltörölni ezt az ünnepet! Annyi rohangálás és tolongás előzi meg, ráadásul minden mindig csak drágább, mint az előző évben, így az emberek anyagi csődbe jutnak, mire minden rokonuknak megveszik a megfelelő ajándékot.
De vajon miért tudott ez az ünnep így belenőni az emberek szívébe? Mi a jelentősége a karácsonynak? Mi változtatja legnagyobb ünnepünkké? A válasz igen egyszerű: az ajándék. A tárgyi és a lelki.
A tárgyinak persze a kicsinyek örülnek a legjobban, aztán pedig az idősek, akik már sokat éltek meg, és tudják, hogy nem azért szorítják örömmel a szívükhöz a csomagot, mert hasznos, értékes, sok pénzt fizettek érte, hanem mert érzik a feléjük áradó szeretetet. Igen, mert egy árucikk akkor változik ajándékká, ha a szeretet keze nyújtja felénk. Aztán persze van olyan is, amikor a felénk nyújtott ajándék nem tetszik, és ódzkodunk elvenni azt. Nem arra számítottunk, nem szeretnénk megtartani.
És van a lelki ajándék. Mi, keresztények karácsony ünnepén Isten szeretetére emlékezünk, aki egyszülött Fiát adta nekünk. Mi, emberek kéretlenül, érdemtelenül kaptuk ezt a nagy ajándékot, de immár a miénk, és tőlünk függ, mit kezdünk vele.
Sokan visszautasítják, mert őket ilyen furcsa ajándék nem érdekli. Mások közönyösen mennek el mellette, de vannak boldog elfogadók, akik szívükhöz szorítják, mert hisznek Isten szeretetében.
Milyen jó lenne, ha sikerülne gyertya módjára karácsonyi tüzet gyújtanunk, és Jézus szeretetére vezetni a világot! Sajnos a mai ember nehezen fog lángot, igazán nem gyúlékony a hit és szeretet dolgában. Sőt sokan dicsekszenek azzal, hogy hitetlenek. A valóság mégis az, hogy a közöny, a tagadás vagy a kétely hamuja alatt ott szunnyad a hit parazsa. Karácsony gyermeke ezt a hamut akarja lefújni, ezt a parazsat akarja lángra lobbantani. Isten országa nem zárul le előttünk, a sötétség uralma sohasem végleges, a betlehemi barlang száját nem lehet befalazni, Jézus nem mondott le hozzánk jöveteléről.
A karácsony örök témája, hogy Isten jön és hívja az embert. A hit és a kegyelem isteni világába. Hallgassunk rá, és induljunk Betlehembe!



Oktatási intézmények a Facebookon
Reformáció.500 Twitter oldala
Reformáció.500 Google+ oldala
...az iwiwen
Honlapunk a Youtube-on





