Advent ünnepére készültek Nagyváradon

Boldogan jártak asztaltól asztalhoz, hogy itt is, ott is kezük alól kikerülhessen valami, ami az adventi várakozással kapcsolatos vagy a karácsonyra emlékeztet. Jó volt látni, hogy az anyukák által fogott gyerekkezek milyen szépen festettek, ügyesen vezették az ollót, mialatt az édesapák nagy szakértelemmel láttak hozzá a koszorúk kereteinek elkészitéséhez. Minden asztal körül buzgó tevékenység folyt, a szemekből sugárzott az alkotás láza. A gondosan előkészített érdekes kellékek percek alatt alakultak át szebbnél szebb alkotásokká, hogy a családi hajlékokba magukkal vigyenek abból a lelkületből, ami a közösséget jellemezte és naponta emlékeztessenek egy-egy kellemes pillanatra. Milyen más ez, mint a piacon vagy az áruházakban ömlesztve piacra dobott kiccses semmik, amikről az ember azt hinné, hogy nélkülözhetetlenek az ünnepi hangulathoz.

Az alkotások, melyek itt születtek, segíthetnek nekünk egy saját utat járni, melyet nem a pénz vagy a szolgáltatások határoznak meg, hanem önmagunk. Sok dolgot tanúlhatunk meg mindnyájan egy ilyen esemény során, mert mostanában egyre gyakoribb a „társas-magány”, ami miatt nem nagyon van részünk a közösség mivoltának teljes átérzésében. Fontos volt számunkra, hogy nem csak karácsonyi díszekkel gazdagodtunk, hanem mélyen szántó személyes tapasztalatokkal is. A sokaság, azaz a családok, jelenléte megerősített mindannyiunkat abban, hogy amit teszünk értékes, és az érzés amit ez szerzett leírhatatlannak tetszett azokban az örömteli percekben. A rövid együttlétünk értéket az is bizonyította, hogy nem csak mostani óvodások látogattak el, hanem régiek is, akik immár az iskola terheit viselik vállukon.
Talán az emberek kedves megnyílvánulása volt mégis az egyik legkellemesebb meglepetés, hiszen a mindennapok során nem tudjuk mindegyiküket személy szerint megismerni, és mégis megnyíltak számunkra. Ezek az, elsősorban lelki, ajándékok amikben részesültünk újra meg újra arra ösztöneznek bennünket, megismételjük az ilyen alkalmakat.
Végül, de nem utolsó sorban szeretnénk köszönetet nyílvánítani azoknak, akik a dísztermet rendelkezésünkre bocsájtották, az előkészületekben segítettek és jelenlétükkel gazdagították a közösséget.

Fotók: http://www.evangelikus.net/node/584