Aki legyőzte a kísértőt – Richard Wurmbrand lutheránus lévitára emlékeztek a Bartalis János Keresztény Egyesület legutóbbi alkalmán

„Az ördög féltékeny, és dühöng a szellemi szépség láttán. Az sérti őt. Ha már ő nem lehet szép – ugyanis egykori szépségét büszkesége miatt elveszítette –, akkor azt sem akarja, hogy valaki más az legyen. Ha nem létezne a szentek szellemi szépsége, akkor az ördög sem tűnne olyan csúfnak. Ezért akar minden szépet eltorzítani. A keresztényeket Piteşti-ben és más román kommunista börtönökben ezért nemcsak arra kényszerítették, hogy a földalatti egyház titkait elárulják, hanem istenkáromlásokra is” – írta Richard Wurmbrand Marx és Sátán című könyvében. De ki volt Wurmbrand, aki nem volt hajlandó az istenkáromlásra?
Richard Wurmbrand Bukarestben született 1909-ben zsidó családban. 1936-ban vette feleségül a szintén zsidó Sabina Ostert. Társával együtt vették fel az evangélikus hitet Isaac Feinstein hatására, aki később a német nemzetiszocialisták áldozata lett.
A kommunisták őt 1948-ban, feleségét pedig három évvel később tartóztatták le. Sabinát kényszermunkára fogták, 1954-es szabadulása után azt követelték tőle, hogy váljon el férjétől. Mivel erre nem volt hajlandó, munkalehetőséget nem kapott. A román politikai rendőrség erre azt közölte vele, hogy férje meghalt. Sabina nem hitte el. Még akkor sem, amikor idegenek keresték fel azzal, hogy együtt ültek a férjével a börtönben, és jelen voltak a temetésénél.
Wurmbrand hollétéről évekig senki sem tudott környezetéből, mígnem egy orvos hittársa munkát vállalt a román politikai rendőrségnél, remélve, hogy így valahogy nyomára bukkan. Az orvosról barátai, ismerősei természetesen azt hitték, hogy behódolt a rendszernek, és undorral kevert rémülettel kezdték kerülni. Erről mondta később, hogy a pribékek egyenruhájának viselése sokkal nagyobb áldozat Krisztusért, mint a börtönruha viselése.
Richard Wurmbrand összesen 14 évet töltött a kommunisták börtöneiben, ebből három évet magánzárkában. A teljes magány elviselését több mint 300 igei elmélkedés megfogalmazásával és megtanulásával segítette. Világhírre akkor tett szert, amikor 1964-ben a norvég keresztények és zsidók 10 ezer dollár váltságdíjat fizettek a román kormánynak szabadulásáért.
1966-ban újabb szenzációt keltett, amikor Washingtonban az amerikai Szenátus Belbiztonsági Albizottsága előtt vallomást téve derékig meztelenre vetkőzött, hogy megmutassa a testét borító 18 mély sebhelyet – mint a kommunisták kínzásainak bizonyítékait. 1967-ben létrehozta a The Voice of the Martyrs (VOM) nevű szervezetet a kommunista országokban folyó keresztényüldözés dokumentálására.
1990-ben feleségével hazalátogatott Romániába. Bukarestben a VOM könyvkiadót, nyomdát és könyvesboltot nyitott. 1996-ban a 100 legnagyobb román megválasztásán az ötödik helyre rangsorolták a válaszadók.