Egy álom hajóúton az ember nem tud elmenekülni gondjai elől – Lelkigondozók a hajófedélzeten

A hajó lelkigondozójának munkája olyannak tűnhet, mintha az egész másról sem szólna, mint egy véget nem érő, permanens üdülésről. „A nap, a víz, az atmoszféra, a lélegzetelállító tájak – ez előhívja az üdülés-érzését” – mondja Kurt Triebel. Ám üdülésről koránt sincsen szó, vagy legalábbis számára nem erről szól az utazás.

„Problémákkal terhes emberek egy ilyen hajón is előfordulnak” – mondja. Épp itt? Egy luxushajón? Ahol a kikapcsolódásról és a feszültségek levetkőzéséről van szó? Tényleg lelkigondozóra van itt szükség? „Igen épp itt” – állítja a lelkigondozó. „Egy hajón nem lehet elmenekülni – sem önmagunktól, sem a gondjainktól és a félelmeinktől. Ilyenkor aztán hozzám fordulnak.”

Triebel lelkész és egyben a protestáns hajózási lelkigondozók vezetője is. A 67 éves férfi más nyugdíjas, de a tenger, az utazás és az emberekkel való foglalkozás fogva tartják őt. Feleségével rendszeresen vesznek részt világtengeri hajóutakon. De közben dolgoznak: ökumenikus istentiszteletet tartanak, előadásokat vezetnek, és az emberek számára beszélgetési lehetőséget biztosítanak, segítséget nyújtanak.

A Protestáns Külkapcsolati Tanácsadói Szolgálat a Németországi Protestáns Egyházon (EKD) belül hajókon is szervez fedélzeti lelkigondozást. Évente kereken 100 lelkész jelentkezik erre a szolgálatra, akiket 75 óceánjáró hajón osztanak el. Az utazás különböző ideig tart, vannak több napos, de akár több hétig tartóak is. Négy év fél hét volt Triebel számára az a leghosszabb idő, amit óceánjárón egyvégtében eltöltött. Limából Oaklandbe tartottak, sok-sok ember, szűk helyen. „Ilyekor gyorsan lesz egy közösséggé a csapat” – mondja.

A hajón lévő lelkészek 500-1200 utast látnak el az olyan hajókon, mint az MS Europa vagy a TS Albatros. Az Aida és a Concordia hajói ebbe nem tartoznak bele. De Triebel értetlenül áll a Concordia hajóval történtek előtt, bár rossz élményei neki is számos volt már egy-egy ilyen utazás során.

Például a hirtelen halál. Az egyik úton például az első tiszt egyik percről a másikra elájult és holtan csuklott össze. Ez az egész legénység és az utasok számára is sokkot jelentett. És még ha fedélzeti lelkigondozóként az utasokkal is kell hivatalból foglakoznia, ebben az esetben természetesen a hajó személyzetét is ellátta.

A víz, a nyugalom, a himbálódzó mozgás – és egyben az ismeretlen és a szabadság érzése. Kurt Triebel ismeri ezeket az érzéseket, amelyek előjönnek a tengeri úton. Hogy ezek mit tesznek az emberrel, amikor a tenger távolát érzi. És hogy ez mit hoz ki abból, aki mindig is szerette volna ezt átélni, kipróbálni. És ott van ilyenkor az is, mi lenne, ha épp itt próbálnánk ki, milyen egy istentiszteleten való részvétel. Máskor van elég kifogás. Alvás, meghívás, kirándulás – de a hajón nem érvényesek ezek. Itt az embereknek van idejük lassítani, lazulni. Ezért aztán itt az áhítatok is kedveltebbek: egy-egy alkalmon 80-120 ember is összejön.

Aki lelkészként egy ilyen hajóra szegődik el, ugyan lelki ember marad, mégis a hajón a művészek táborába tartozik. Ennek az az oka, hogy a lelkész maga is a beszélgetés, a szórakoztatás és a show része lesz, aki arról gondoskodik, hogy az utasok jól érezzék magukat.

„Entertainment, szórakoztatás ez, csak nem a felszínen, hanem a mélyben, és a legfontosabbakra való tekintettel” – vallja a lelkész.

És mi a legfontosabb? Azok a gondok, amelyek az embereket még egy utazás alatt sem hagyják nyugodni. A kapcsolati problémák, a betegség, egy szeretett személy elvesztése. És ennek ellenére vannak különlegességek is. Van a nyugdíjas asszony, aki élete álmát valósítja meg, hogy egy ilyen úton részt vesz. Egész életében erre spórol. Aztán a férje halála után útnak indul. És van a férfi, aki halálos beteg és életében utoljára útra kel.
„Egy ilyen hajón van nyugalom és pihenés, de szomorúság is, amelyet az emberek szemében láthatunk” – állítja Triebel.

Vannak, akik kritizálják ezt a fajta munkát. Szükség van-e az uszoda és a napfürdő között egy lelkigondozóra? Miért nem a személyzet rossz munkakörülményeiről beszélünk és miért az utasok jóléte a cél még ezen a területen is? Ezeket a szemrehányásokat gyakorta hallotta már.

„Kritizálni sok mindent lehet. De egy hajón is jogunk van ahhoz, hogy valaki mellénk álljon” – vallja a lelkigondozó.

Idén Triebel három utazást vállalt, kettő e közül csak pár napig tart. A harmadik úton Norvégiából Oroszországba utazik, 16 napon át. Már várja. Az országokra és az emberekre vágyik. De új embercsoportokra, akikből gyülekezet, közösség lesz az úton. Tudja, hogy jó dolga van. Ezen a helyen, kicsit a világok között lebegve, de mégis úton és szolgálatban.